Nicholas Binge – Felemelkedés | A tudomány és a hit párharca
Az Agave Kiadó sosem szokott megijedni attól, hogy valami újba kezdjen bele, esetleg új, itthon eddig ismeretlen szerzőket mutasson be nekünk. Jó példa erre egyik legújabb megjelenésük is, mely nem más, mint Nicholas Binge sci-fi regénye, a Felemelkedés!
A történetről
A történet elején olvashatunk egy előszót, amelyet Benjamin Tunmore, a híresen nagy tehetségű orvos és fizikus Harold Tunmore testvére ír arról, hogy bukkan rá öccsére egy magánkórház pszichiátriai osztályán. Haroldnak látszólag fogalma sincs magáról vagy a körülötte zajló dolgokról és mindig csak ugyanazokat az értelmetlen mondatokat ismételgeti. Senki nem tudja hol volt huszonkilenc évig vagy hogy mi történt vele, ami ezt az állapotot előidézte nála.
A férfi egy ideig nagyon közeli kapcsolatban állt az unokahúgával és utazgatásai során rendszeresen küldött neki haza leveleket. Benjamin testvére aktatáskájában ezúttal is talál egy köteg Harrietnek címzett levelet. Ezek tartalma azonban olyan elképesztő, hogy nem lehet tudni, hogy a leírt események valóban megtörténtek vagy csupán Harold agyának a képzelgései. Mindenesetre a család végül úgy dönt, hogy egyben kiadják a leveleket és lényegében mi ezt a levélsorozatot olvashatjuk, amikből végül összeáll egy kerek egész történet.
A könyv keretes szerkezetű, ugyanis az utószóban szintén Benjamin gondolatait olvashatjuk és ezek csalhatnak könnyeket a szemünkbe.
A levelek tartalma alapján Haroldot felkereste egy rendkívül titkos katonai társaság, hogy egy csapattal együtt megvizsgáljon egy rendkívül furcsa anomáliát; egy nap ugyanis a semmiből a Csendes-óceán közepén termett egy elképesztő magasságú hegy.
A válogatott tudósokból és az őket kísérő katonákból álló csapat már a második, ami az alig három hónappal ezelőtt megjelent hegyet feltérképezni indul. A korábbi felderítők mind meghaltak, egy résztvevő kivételével; ő pedig nem más, mint Harold mára elhidegült exfelesége, Dr. Naoko Tanaka, aki ugyan élve megúszta, ám az elméje látszólag kicsit megbomlott.
A rejtélyes hegy
Innen indul a történet, ami a semmiből megjelent hegy körüli kutatást mutatja be, melyben Harold és az expedíció többi tagja próbál valamiféle magyarázatot találni a különös jelenségre, ám rövidesen kiderül, hogy ez közel sem lesz annyira egyszerű és komplikációmentes, mint azt remélték.
A cselekmény végig jó tempóban halad, egymás után történnek a furcsábbnál furcsább események. Ahogy a csapat egyre feljebb kapaszkodik a hegyen, úgy kérdőjeleződik meg minden folyamatosan és válnak egyre rejtélyesebbé a dolgok.
Tetszett, ahogyan Nicholas Binge szembeállította egymással a tudomány és a vallás témáját. Végre nem az az általánosan hangoztatott tanulság kerekedett ki ezekből a beszélgetésekből, hogy aki a tudomány embere, az nem hihet semmiben azon kívül. Nagyon érdekesek voltak az erről a két, elsőre teljesen ellentétesnek tűnő oldalról folytatott párbeszédek. A tudományos részek és magyarázatok pedig szerencsére mindenféle előismeret nélkül is teljesen érthetőek voltak még az átlagember számára is.
– Azért, mert ez az élet. Örökös felfelé kapaszkodás. Állandó fejlődés. Folytonos küzdelem az entrópia ellen. Nem számít, hogy mi a cél, és mi van a csúcson. Csak a felfelé kapaszkodás számít. Ez jelenti azt, hogy életben vagyunk, Harold. Ez jelenti azt, hogy emberek vagyunk.
Szereplők alaposan kidolgozott háttértörténettel
A szereplők közül leginkább Naoko volt a kedvencem, bár kellett egy kis idő, hogy megbarátkozzam vele. Kezdetben én is – a regény szereplőinek nagy részével együtt – kicsit távolságtartóan „viselkedtem vele”, mivel ketyegő időzített bombának tűnt.
Érdekes és mindenképp becsülendő egyébként, hogy az író a legtöbb szereplőjének egy kidolgozott, kész háttértörténetet adott, bár nyilvánvaló, hogy Harry és Naoko múltjáról tudunk meg a legtöbbet a kötet során. Láthatjuk miért zárkózott Harry teljesen magába és azt is, hogy mi történt kettejük között, ami végül a szétválásukhoz vezetett. Kettejük háttértörténete és a lezárás olyan tragikus, hogy nagyon könnyen könnyeket csal az olvasó szemébe.
Amikor eljövök érted, láng és forróság leszek. Felperzselem a mennyországot, miközben téged kereslek, és meg foglak találni. Megígérem neked, Naoko.
Közben persze pörögnek az események és ahogyan egyre fentebb ér a kis csapat, úgy történnek egymást követően a szörnyűbbnél szörnyűbb események. Emiatt az egész könyv hangulata kissé nyomasztó és feszültséggel teli, hiszen egy idő után szereplőinknek folyamatosan menetelniük kell, hogy ne váljanak prédává.
Nem mehetünk el szó nélkül a magyar borító mellett, ugyanis Hegyi Péter borítótervező ismét remek munkát végzett. A színválasztás, a középen elhelyezett hegy és fölötte a csillagos égbolt már az olvasás megkezdése előtt megadják az alaphangulatot és érzékeltetik az olvasóval a hegy monumentális méretét. Arról nem is beszélve, hogy remekül reflektál a történetre, hiszen az olvasót rögtön emlékezteti arra, hogy az emberiség és a Föld milyen kis pont a világegyetem többi részéhez képest és mennyi minden lehet még odakint.
Ez a hegy taszítja a nyelvet. Megfosztja az erejétől. És a nyelv helyett nem marad más, csak a hitetlenkedés, és a szinte vallásos ámulat.
Érdekes volt egyébként, hogy hova futott ki végül a történet és mi volt a nagy rejtély megoldása. Bár nem tagadom engem egy kicsit félre is vitt Nicholas Binge, és a könyv közepe óta körvonalazódó elméletemről a végén derült ki, hogy teljesen fals volt.
Összegzés
Több oldalról is megvizsgálható, az a kérdés, amit felvet a lezárás, de ennek megvitatása már nagyon spoileres lenne. Annyi mindenesetre elmondható, hogy a Felemelkedés nem csupán egy sci-fi regény, hanem annál jóval több; egyszerre vizsgálja a hit és a tudomány kapcsolatát, a képzelet és a valóság közti határt és az emberiség helyét az egész világegyetemünkben.
A recenziós példányért köszönet illeti az Agave Könyveket!