Nem lesz ebből kalamajka, van nála egy balalajka
Ha valaki valami formabontót alkot, vagy mer újszerű lenni az sokkal inkább ki van téve kritikának, mint aki csak az ismerős vizeken evickél. Sokan az első negatív kommentek után annyira elkeserednek, hogy végleg abbahagyják, amit elkezdtek, vagy legalábbis átnyergelnek közkedveltebb vizekre. Nagy Karolin azonban nem adott alább az álmaiból, aminek eredményét már mi is a kezünkben tarthatjuk!
A már címében is elég meglepő Nem lesz ebből kalamajka, van nála egy balalajka egy igazi kis könnyed kikapcsolódást ígérő felnőttszínező és humoros versecskék gyűjteménye, ami valahogy mégis remekül reflektál az emberek mindennapi életére.
Találhatunk benne az illusztrációk mellett (amiket egyébként az írónő férje, Juhász Endre készített), megmosolyogtató szösszeneteket sőt, még mini novellákat is. Tényleg egy könnyű, egy délutános olvasmány, ami pont azt adja, amit ígér: pár óra gondtalan kikapcsolódást és a magyar nyelv sokszínűségében való fürdőzést.
Az első című novellájában például végig az orránál fogva vezeti az olvasót és csak a legeslegutolsó mondatban rántja le a leplet az igazságról, hogy aztán ott az állunk a földre essen és nevessünk egy jót. Jánost, a főszereplőnket ugyanis egy meglehetősen intim és félreérthető helyzetben ábrázolja, aminek a vége is erősen kérdéses. Újra és újra emlékeztet rá, milyen szép és változatos is a magyar nyelv és egy-egy szónak vagy kifejezésnek hányféle jelentése lehet. Én, személy szerint nagyon élveztem ezt a játékot és ezek után kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben még hányféleképpen tud félrevezetni a szerző.
János elbűvölten nézi a romlatlan, formás testet. Szinte hibátlan, tökéletes. Azon szerencsések közé tartozik, akik be lettek oltva az idő vasfoga elleni szérummal, ahogy ezt mondani szokás. És egy lapon sem emlegethető azokkal a nyugati divat szerinti dróton rángatott társaival, akikből 12 egy tucat, ahogy ezt mondani szokás.
Már azt szívmelengető látni, hogy az írónő milyen közvetlen stílusban és mekkora lelkesedéssel fonja egymás után a szavakat, amik ráadásul remekül szavalhatóvá is válnak, így szinte bárki érzékletesen és a megfelelő ritmusban tudja olvasni őket, ami nagyon nagy segítség lehet. Sőt, az írások ugyanezen tulajdonságából kifolyólag a gyerekek számára is élvezetes lehet ez az utazás, mivel nagyon könnyen megtanulhatók ezek a kis versecskék.
Sün Sári a nevem, ki itt
és most még csak egy kis csitri,
de megnövök, és meglátod:
masszázsszalont fogok nyitni.Nem kell hozzá semmi papír,
hozzám jár majd minden fakír.
Tesztvendégem volt a tapír,
azt mondta, hogy majd’ bekakil.
Kevés már az olyan ösztönös alkotó, mint Nagy Karolin, aki ennyire tudna hatni az ember mélyen eltemetett gyermeki énjére. Ő viszont garantáltan előhozza belőlünk, olyannyira, hogy színezgetés közben szinte már rappelve szavaljuk a verseit! Összességében elmondható, hogy amennyire tartottam ettől a műtől, tekintve hogy még soha nem volt felnőttszínező a kezemben, annyira magával ragadott és bátran tudom ajánlani bárkinek, aki egy kis figyelemelterelésre vágyik.
A recenziós példányért köszönet a szerzőnek!