Zene

Méltatlanul mellőzött előadók (3. rész) – Paddy and the Rats

Cikksorozatunk folytatásában főleg a punk-rockot kedvelő olvasóinknak szeretnénk kedvezni. Ír rockot idéző dallamok, lehengerlő előadásmód, fesztiválfelkérések sora. Sejtitek már melyik bandáról beszélünk? Eheti kiválasztottunk nem más, mint a Paddy and the Rats!

Az együttes 2008-ban alakult Miskolcon, először csak három taggal. Az alapító Paddy O’Reilly-hez csatlakozott a basszgitáros Vince Murphy, illetve az elektromos gitáron játszó Joey MacOnkay.  A későbbiekben még három taggal bővült a felállás: a dobos Seamus Connelly-vel, a harmonikás Sonny Sullivan-nal és többek közt hegedűn és mandolinon is játszó Sam McKenzie-vel. A nevek azonban ebben az esetben kicsit becsapósak lehetnek, a zenekar tagjainak mindegyike magyar állampolgár magyar névvel, az autentikus ír neveket a zenéjükhöz igazodva öltötték magukra.

Első lemezük 2010-ben jelent meg, Rats on Board címmel, ami nemcsak kis hazánkban, de külföldön is nagy sikert aratott a műfaj kedvelőinek körében. Második albumukra sem kellett sokat várni, már 2011-ben kiadták Hymns For Bastards névre hallgató korongjukat.

Zenéjüket a már korábban említett ír és kelta stílus  népzenei elemei,valamint helyenként a cigány kultúrára jellemző vonások, sőt néhol még polkára hajazó akkordok is jellemzik. Mindezt pedig még egy kis punk-rockkal is nyakon öntik. Amilyen furán hangzik az egész, annyira különlegesen harmonikus az együttes hangzásvilága. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy szinte minden jelentősebb fesztiválon megfordultak már, felléptek például a VOLT Fesztiválon, a Campus Fesztiválon, vagy éppen a Hegyalján. Sőt, szinte egész Európát bejárták már, koncerteztek többek között Németországban, Franciaországban, Dániában illetve Olaszországban is. A médiában nem igazán vannak jelen, sokkal inkább a zenéjükre koncentrálnak, ennek köszönhetően sikerült kialakítaniuk maguknak egy masszív közönséget, ami mindig türelmetlenül várja, hogy jobbnál jobb felvételekkel örvendeztessék meg őket.

A csapat összetétele is elég stabilnak mondható, több mint tíz éves pályafutásuk alatt csupán egy tagjuk cserélődött: 2012-ben Sonny Sullivan hagyta ott a bandát, helyét Bernie Bellamy vette át. Nem sokkal később új albumuk is napvilágot látott, megjelent a Tales From the Docks, amit kis kihagyás után 2015-ben a Lonely Heart’s Boulevard követett. Mindenképpen érdemes odafigyelni rájuk, ha az ember végre egy eredeti, igazi stílussal rendelkező, vérbeli  punk-rock bandát szeretne hallani, napjaink tucatszámai helyett.

http://www.ahmagazin.com/kultura/meltatlanul-mellozott-eloadok-2-resz-zsagbamacska/

(Fejléckép: https://antropos.hu/paddy-and-the-rats-interju/ )

 

Hozzászólások