Melanie Hudson – Éjszakai vonat Berlinbe
Újabb második világháborús művel érkeztünk nektek, ami ezúttal egy romantikus regény formáját öltötte. Melanie Hudson könyve, az Éjszakai vonat Berlinbe két nő történetét meséli el, akik útkeresése garantáltan kikapcsol.
A történetről
Az Éjszakai vonat Berlinbe egy két szálon futó történet, ahol a jelenben Ellie Nightingale hegedűművész, a múltban pedig a festőművész Eliza utazik éppen az éjszakai vonaton Cornwallba. Itt ismerkednek meg egy-egy lehengerlő férfival, akik mindketten nagy hatással lesznek rájuk.
Eliza nehéz helyzetben van, mert nem elégedett jelenlegi helyzetével. A férje sokkal idősebb nála és úgy érzi, eltávolodtak egymástól. Míg Eliza komoly ambíciókkal rendelkezik és részt akar venni a háborúban, addig Alfred visszavonultan él, távol a problémáktól. A nőnek egyedül Cornwall hoz egy kis megnyugvást, hiszen ott található az igazi otthona, ahova el tud menekülni festeni és kikapcsolódni, átgondolni a dolgokat. Vajon sikerül elérnie a célját, hogy háborús művész legyen?
Mindeközben pedig megismerkedhetünk Ellie-vel is, aki nagyon kíváncsi arra a nőre, aki egykor Cornwall szigetén élt és akinek a naplóját lapozgatva utazik éppen oda. Útján egy jóképű férfival, Joe-val találkozik, aki szintén oda tart egy órába rejtett üzenet miatt.
Nagyon szeretem a háborús regényeket pláne, ha azok női szemszögből íródnak. Ez azért van, mert rengeteg információt tanulunk a férfiakról az iskolában, hogy ki hol harcolt, milyen csatában. Milyen jelentős diplomáciai események voltak, mikor milyen háború volt, ki vezette a frontot és még sorolhatnám. Azonban a nőkről elég kevés szó esik. Manapság viszont egyre több olyan történelmi vagy történelmi fikciós regény jelenik meg arról, hogy a nők hogyan vettek részt a háborúkban vagy miket éltek meg ezidő alatt. Olvastam már női titkos ügynökökről, hétköznapi nőkről és parfümkészítőkről is. Most pedig már művészekről is.
Sok hasonlóság
Izgalmas volt olvasni, hogy a két főszereplő Ellie és Eliza sorsa bár nagyon különböző, mégis több közös dolog van bennük, amiket mi mind megtapasztalunk. A művészet szeretete pedig csak egy közülük. Személy szerint az én kedvencem az, hogy ugyan azon a vonaton, nagyon hasonló élményben van részük. Mindkettejükhöz hely hiányában egy idegen férfit ültetnek, akik megnyerő személyiségükkel, elrabolják a hölgyek szívét. Ráadásul Ellie és Eliza is könyvet olvasnak ezidő alatt.
Háborús művészet
Megrázó, érzelmekkel teli történelmi romantikus a második világháború idejéből. És itt a hangsúly az érzelmeken van. Mit él át Eliza, aki valóban szereti a férjét, azonban nem szerelemmel és mit akkor, amikor úgy érzi mást, valami igazibbat akar bemutatni a művein? Mikor rádöbben, hogy nőként nem teheti meg azt, amit meg akar. Sokáig legőszintébb műveit csak a naplójában örökíti meg, amit végül Ellie örököl.
A borzalmak, amiket megfest, szörnyű olvasni, de ez hatalmas eszenciája ennek a műnek. Melanie Hudson lassan építi fel a cselekményt, ugyanakkor a gyönyörű képek és szóhasználat nagyon széppé teszi ezt a nem éppen kellemes témával megalkotott történelmi romantikus regényt.
Emberi sorsok
Egyedüli bánatom az Éjszakai vonat Berlinbe kapcsán, hogy a szerzőnő több emberi sorsot nyitottan hagy a kötet végén, ami nekem mindig picit bosszantó. Én tipikusan az a személy vagyok, aki szereti, ha minden szépen le van zárva – még akkor is, ha nem értek egyet a dolgokkal, de akkor is nyugodtabb a szívem. Ennek ellenére nagyon szerettem minden pillanatát.
Ti hogyan vagytok vele, szeretitek a háborús regényeket? Szoktatok a témában olvasni?
A recenziós példányért köszönet a Next21 Kiadónak!
Rachael English – Papír karkötő – AH magazin
