Meg Mason – Bánat és öröm
Újabb KULT könyvet sikerült elolvasnom, ami ezúttal Mag Mason Bánat és öröm című regénye volt. Aki esetleg még nem ismerné a 21. Század Kiadó ezen sorozatát, annak csak azt tudom ajánlani, hogy lesse meg a kínálatot, mert továbbra is zseniálisnak tartom!
A kiadó KULT sorozatának célja az, hogy olyan díjnyertes regények, bestseller lista-vezető könyveket jelentessenek meg, amik valamilyen okból kifolyólag megmozgatják az olvasókat. Amik felháborítanak, elgondolkodtatnak, megsiratnak és tudsz róluk beszélni. És szerintem egytől-egyig kiemelkedők.
A történetről
A Bánat és öröm főszereplője és elbeszélője Martha, aki éppen betöltötte a 40. születésnapját, mikor elhagyta a férje. Azt, hogy ez hogyan és miért történik meg, szépen fokozatosan ismerjük meg, ugyanis visszaugrunk az időben egészen a nő gyermekkoráig, majd onnan haladunk napjainkig, szépen fokozatosan. Megismerkedünk a fiatal Martha-val, a családjával, az iskolai éveivel majd az első munkahelyéig és így tovább.
A kötet során megtudjuk, hogy hogyan birkózik meg Martha a nehézségeivel és démonaival illetve, hogy hogyan él együtt mentális betegségével, ami megnehezíti az életét, a kapcsolat- és karrierépítését.
Modern történetvezetés
Mikor belekezdtem az olvasásba, egyből az Írók és szerelmek jutott eszembe, ugyanis szerintem nagyon hasonló a két írói stílus. Meg Mason és Lily King is úgy írnak, mintha egy naplót vezetnének. Laza volt, könnyed, fejezetek nélküli, ráadásul mindkettő könyv úgy szólt valamiről, hogy nem szólt semmiről, “csak” magáról az életről. Hogy kivel mi történt, milyen életük volt és milyen nehézségekkel küzdöttek meg ezalatt.
Félreértés ne essék, ezzel nem elbagatellizálni szeretném a magánéleti gondokat, sokkal inkább kiemelni őket. A Bánat és öröm bemutatja, hogy nem kell semmilyen extra csavar vagy bonyodalom ahhoz, hogy egy könyv zseniális legyen, bőven elég hozzá a való élet – még ha nem is egy valós betegségről van szó.
Mentális betegség kerül a középpontba
Nagyon tetszett a könyvben az, ahogyan a szerző a mentális betegségről ír. Nem nyomul, nem erőszakos és fárasztó, hanem könnyedén szövi bele a cselekménybe és megpróbálja bemutatni azt, hogy milyen ezzel élni az életedet. Hogy sokszor maga az alany sem tud mit kezdeni a helyzettel, nem tud tenni ellene és mennyire szörnyen érezni magát emiatt. Hullámvölgy az egész, hol jobb, hol pedig rosszabb.
Érdekesség, hogy nagyon nehezen tudtam megszeretni Martha karakterét, ami részben ennek a betegségnek is volt köszönhető. Ironikus, nem? De pont ez a lényege az érzékenyítő könyveknek. Szépen lassan megértjük, hogy ki miért olyan, amilyen. Na meg hogyan szeressünk meg valakit, aki önmagát sem szereti? Ez, a könyv során is fontos kérdés.
Mindezekről pedig Meg Mason olyan könnyeden és humorosan ír, hogy nem érzed töménynek és megterhelőnek a könyvet. Beszippant és elgondolkodtat, majd kell egy kis idő, hogy leülepedjen.
Aki szerette az Írók és szerelmek című könyvet, azok ezt is biztosan élvezni fogják, mert ahogyan fentebb is írtam, hasonló stílusban íródott a két mű. Nem egy gyors, pörgős regényről van szó, hanem egy lassú, elgondolkodtató olvasmányról, ami teljesen magába rántja az olvasóját. Az biztos, hogy a beszélgetéseim során kiderült, ez az egyik legmegosztóbb könyv, amit valaha olvastam. Az embereknek vagy nagyon tetszett, vagy nem értették, miért rajongok érte ennyire. Emiatt, nagyon kíváncsi leszek, hogy nektek hogyan tetszik!
A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!
