Matt Ruff – Lovecraft földjén
Szeretnél valami újat olvasni? Egy jó kis ponyvára vágysz a polgárjogi mozgalom előtti időkből? Kíváncsi vagy hogyan boldogulnak a feketék, ha fehér varázslók közé csöppennek? Akkor neked bizony el kell olvasnod Matt Ruff regényét, a Lovecraft földjént, amiből már fut is a sorozat a HBO GO-n.
A történet 1954-ben játszódik, mikor is egy afroamerikai család belekerül egy természetfeletti képességekkel bíró körbe. Ez a misztikum keveredik azzal, hogy mégis milyen volt fekete emberként élni a fehérek lakta területen, hogyan viselkedtek velük és hogy milyen volt a megítélésük. Milyen volt átutazni az USA-t, milyen megkülönböztetések érik őket, hogyan juthattál ingatlanhoz fekete bőrű emberként. De akad egy olyan szál is, ahol egy fekete bőrű nő egy varázsital segítségével csodaszép vörös hajú bombázóvá válik és kinyílik neki a világ, a lehetőségek tárházával.
A kötet során novellaszerűen vannak felosztva a családtagok és a közeli barátok kalandjai, amikben egy közös van, mégpedig a Braithwhite família. A misztikus-fantasy és horror szál egyértelműen hozzájuk köthető, mégsem ezeket mondanám a sztori legdurvább elemeinek, hanem a hétköznapi problémákhoz, amiket igen erősen mutat be Ruff. Megdöbbentő volt olvasni, hogy egy négert szét akarnak verni, mert bemegy egy fehér ember kocsmájába. Vagy hogy egy fehér rendőr képes tönkretenni egy fekete ember tulajdonát, vagy fejbe akarja lőni, csak mert áthalad autóval az “ő” városán. Hogy képes egy rendőr szanaszét verni egy fekete nőt. És még bőven sorolhatnám.
Főhőseink tehát ebben a világban próbálnak ellavírozni, miközben Mr. Braithwhite az orruknál fogva vezeti őket, ami nagyon jó lehetett volna, ha ki lett volna használva teljes egészében ez a fantasy vonal. De sajnos nem lett, puszta tölteléknek tűnt, amivel izgalmasabbá lehet tenni a cselekményt. Pedig annyi jó kezdeményezés volt. Kár, hogy erre nem feküdt kicsit jobban rá az író.
A karakterek kifejezetten tetszettek és teljesen realisztikusak voltak. Atticus és Montrose között pedig kifejezetten érdekes apa-fia kapcsolat volt. Civakodtak, dulakodtak, mégis képes volt az egyik átutazni az országot a másikért, holott sokkal inkább tűnt úgy, hogy Montrose féltestvére tölti be a fiúnál az apa szerepet, mintsem a zsörtölődő öreg. Ugyanakkor Montrose még így is kifejezetten kedvelhető lett a későbbiekben, dacára a kötet elején felállított arrogáns képnek.
Összességében nagyon tetszett, hogy bár igen komoly témát dolgoz fel – hiszen napjainkban is előfordul még sajnos a rasszizmus -, mégis könnyed, olykor-olykor humoros kötetről beszélünk. H. P. Lovecraft is ebben fedezhető fel, hiszen híresen rasszista volt és úgy éreztem, ebben ki is merült a könyvvel való a kapcsolata. Így belegondolva viszont még ez is egy kis humorfolt, már ha szabad ilyet mondani. Viszont azt is meg kell jegyezni ezzel kapcsolatban, hogyha valaki nem ismeri Lovecraft rasszizmusát és homofóbiáját, csupán csak az első fejezetben fedezi fel az írót. Ha pedig már a cím-kötet összefüggésre kitértünk, a kötet végeztével javaslom a borító újbóli szemügyre vételét, hiszen elképesztően ötletes, hogyan bukkannak fel rajta a történet egyes elemei.
Izgalmas és összetett olvasmány volt, olyan, amit nem minden nap talál az ember. Ha kíváncsiak vagytok a könyvre, akkor kedvcsinálóként akár a HBO GO-n megtalálható Lovecraft Country-t is megnézhetitek, augusztus 17-től ugyanis a könyv alapján sorozat készült belőle.
A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!
