Mark Haddon – A kutya különös esete az éjszakában
Mindannyiunknak vannak szokásai, amiktől biztonságban érezzük magunkat, és nem félünk. Legyen ez akár egy csukott szobaajtó, a reggeli változatlan rutin, vagy a szobánkban uralkodó rend. Ezeknek segítségével maradhatunk önmagunk. Önmagunk, vagyis “autism”. Vagyis a maga módján, mindenki autista.
“Azt gondolom, hogy a prímszámok olyanok, mint az élet. Nagyon logikusak, de sohasem lehet megfogalmazni a szabályaikat, akkor sem, ha éjjel-nappal róluk gondolkozunk.”
Történetünk főszereplője Christopher. Imádja a matekot és a fizikát, de nem igazán tud kapcsolatot teremteni az emberekkel. Nem ér hozzá semmihez, nem eszik meg semmit, ami barna vagy sárga, és az ételeket csak akkor hajlandó elfogyasztani, ha azok nem érnek össze a tányérján. Édesanyja két éve meghalt, az apjával él, van egy házipatkánya, Toby, és idén szándékozik letenni az alapfokú matematika érettségit.
Mindennapjait a szemközti házban élő kutyának, Mr. Wellingtonnak a tragikus halála forgatja fel. A fiú szereti a rejtvényeket, szóval rögtön nyomozni kezd az ügyben, akárcsak Sherlock Holmes, de ahogy fogynak a lapok, nem Msr. Shears háziállatának távozása lesz a középpontban. Olyan dolgok derülnek ki, amik alapján Christopher már azt sem tudja, kiben bízhat meg.
“Az emberek azért hisznek Istenben, mert a világ nagyon bonyolult, és azt hiszik, hogy egy olyan bonyolult dolog, mint egy repülő mókus, vagy az emberi szem vagy egy agy nem következhetett be véletlenül.”
Mark Haddon olyan egyszerűen és ártatlanul mutatja be, milyen a világ egy autista szemszögéből, ami a fiataloknak és a felnőtteknek egyaránt élvezhető. Nem erőltetett, unalmas, szájbarágó. Összevissza, ahogy az emberi agy csapong a témák között, mégis vissza lehet vezetni a gondolatmenetet a legelsőhöz.
Vannak olyan fejezetek, melyekben matematikai feladványok megoldásai vannak, illetve nagyon eltérnek a témáktól, és bár ezek a humán beállítottságú embereknek unalmasak és érthetetlenek lehetnek, annyira mégsem elrettentőek, hogy az olvasó ne akarja folytatni a könyvet. Többek között azért, mert ezek a kisebb fejezetek hozzátartoznak Christopherhez, a lényéhez, s egyben késleltetik az izgalmas folytatást, fenntartják az érdeklődést.
“Siobhan azt mondja, az emberek azért mennek vakációra, hogy új dolgokat lássanak és pihenjenek, de engem nem pihentetne, új dolgokat pedig akkor is lehet látni, ha mikroszkóppal nézzük a földet, vagy lerajzoljuk, milyen alakja van a szilárd testnek, ha 3 egyenlő átmérőjű henger derékszögben keresztezi egymást. Azt gondolom, egyetlen házban is annyi új dolog van, hogy évekig tart, amíg rendesen végiggondoljuk őket. Egy dolog azért érdekes, mert gondolkozunk rajta, és nem azért, mert új.”
A kutya különös esete az éjszakában egy zárkózott, naiv és rémült kisfiú mérhetetlen bátorságát mutatja be, ahogy legyőzi az élet és a társadalom által elé gördített akadályokat. Találékony, különleges, szívmelengető. Christopher egy igazi fiú.