Könyvek

Lucinda Riley – Napnővér (A hét nővér 6.)

A Napnővér című könyvet, akárcsak A szerelmes levelet, a General Press Kiadó ajánlásával olvastam el és a kötet letétele után, hatalmas köszönetet kell mondanom nekik, ugyanis a Napnővér teljesen elvarázsolt a maga több, mint hétszáz oldalával A hét nővér sorozat legújabb része.

Ahogyan az utóbbi olvasmányaim során már megszokhatták a rendszeres olvasók, talán nem lehet meglepetés, hogy ezúttal sem olvastam el a korábbi részeket, így majdnem teljesen ismeretlenül vágtam bele ebbe a történetbe. Kaptam egy kis ismertető füzetet, ami Maia, az első nővér kötetének első fejezetét tartalmazza, illetve szóban összefoglalták nekem az első könyvet, de ennyi volt az össz tudásom és meg kell mondanom, nem erre számítottam.

A Napnővér tehát A hét nővér sorozat hatodik része, amely – bármily meglepő – a hatodik, legfiatalabb nővér történetét meséli el, bővelkedve izgalomban és rejtélyekben. Az előzmény annyi, ami ebből is kiderül valamelyest, hogy Electra apukája a lányokat a világ számos pontjáról örökbe fogadta, nevüket pedig kedvenc csillagképéből kölcsönözte. A hat testvér kissé elszigetelten élt Svájcban, elfogadva örökbefogadásukat és teljes szeretetben, becsülve és tiszteletben tartva a titokzatos apjukat, Pa Salt-ot. Halálakor a férfi minden lányra hagyott egy levelet, ami segítette őket, hogy megtalálják saját, igazi gyökerület és megismerjék történetüket, mégis hogyan és miért kerültek Pa gyámsága alá és kik voltak a vér szerinti családtagjaik.

Bár az első öt nővér kapcsán nem nyilatkozhatok, Electra élete kellően meglepő és lebilincselő volt számomra. A hatodik lány egy szupermodell, aki tizenhat évesen kerül bele ebbe az igen izgalmas, ám annál megterhelőbb életbe, így hát nem csoda, hogy tudatmódosító szerekhez nyúl, amely igen fontos vonalat jelent ebben a könyvben. Emiatt tulajdonképpen nekem sokáig unszimpatikussá is vált már egyből az elején és csak igen sokára, a kötet háromnegyedénél ért meg arra, hogy kezdetben részvétet váltson ki belőlem, majd megértést és elfogadást. Igazi hullámvölgyé tette az olvasásélményt, amelyet meglepően élveztem.

Electra, ellentétben nővéreivel, csak Pa halálának egy éves évfordulójához közeledve kezdi el felkutatni, honnan is származik, amely meglepő módon, New Yorktól egészen Kenyáig vezet. Ami pedig leginkább meglepett, hogy Electra nagymamájának elbeszélésével kerülünk Afrikába, az 1930-as évek legvégéhez. Elképesztően érdekes volt olvasni, hogyan fonódok össze Cecily élete Electra-val, illetve látni a számtalan női sorsot, amelyet felmutat csak ez az egy kötet. Igaz, akárcsak a főszereplőben, bennem is felmerült Cecily kapcsán a kérdés nem egyszer a regény során, hogy jó jó, de mi köze ennek az egésznek Electrához? Hiszen nagyon sokáig párhuzamosan haladt a két nő története, bármiféle kapocs nélkül.

A hétszáz oldal ellenére pörgős és igen olvasmányos a kötet, folyamatosan ugrálva a régmúlt-Afrika és a jelen-New York-ja között, ami igazi csemege volt. Sokszor nem is tudtam eldönteni melyiket olvasnám szívesebben. Kezdetben mint mondtam, nem kedveltem Electrát, ezért szívesebben olvastam volna a maszáj harcosokról és arról, ki Cecily, de utána egyre inkább kíváncsivá váltam, kicsoda Pa és hogyan alakul Electra élete.

Egy biztos így a regény befejezte után. El kell olvasnom az első öt könyvet is, hogy tisztában legyen a többi lány történetével még a Hetedik nővér felbukkanása előtt. Leginkább Tiggy és Ally története érdekel, valahogy az olvasottak alapján ők ragadtak meg bennem a legerősebben, mint nővérek. Bár azt, hogy mi lesz az ő történetük végkifejlete úgy-ahogy megtudtam ebből a könyvből, mégis kíváncsi vagyok, hogyan jutnak el hozzájuk. Érdekesség viszont, hogy ahogyan olvastam az előző kötetek értékeléseit úgy láttam, hogy a korábbi kötetekben erőteljes a romantikus szál, itt viszont ez kicsit háttérbe szorul, sokkal inkább Electra jellemfejlődésén és lelkivilágán van a hangsúly.

Röviden tehát még több Lucinda Riley-t kell olvasnom, mert elképesztő nagy különbség van A szerelmes levél és a Napnővér között, hiába azonos a szerző. Kíváncsi vagyok, mi rejlik még az írónőben. Most már értem, miért szeretik ennyire A hét nővér sorozatot…

Na meg mennyire szép már ez a borító, nem?

A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!

Lucinda Riley – A szerelmes levél

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?