Lucinda Riley – Az olasz lány

Lucinda Riley neve többször felmerült már az utóbbi években, hiszen A hét nővér sorozat sikerszerzője számos egyéb könyvet is megjelentetett hosszú írói pályafutása során. Az olasz lány eredetileg az első művei között szerepelt, azonban 2014-ben újra írta a művet, ahogyan azt az írónő le is írta könyvében.

A történet főszereplőke Rosanna Menici, aki mindössze tizenegy éves korában találkozik az elragadó Roberto Rossinivel, aki a milánói Scala zeneakadémiájának hallgatója. A férfi, amikor meghallja a kislány énekhangját, egyből felismeri benne a tehetséget, ezért megadja egy neves oktató elérhetőségét, hogy képezzék a kislányt. Rosanna titokban el is kezd órákat venni, majd akárcsak Roberto, a Scala növendékeihez csatlakozva kezdi meg operaénekesi tanulmányait. Miközben Rosanna tanul, Roberto lassan de biztosan világhírű operaénekessé válik, sorban kapja a szerepeket és beutazza a világot. Habár áhítja a sikert és a népszerűséget, továbbra is hűséges Milánóhoz, így csakhamar újra találkozik Rosannával, aki csatlakozik a társulatához, az iskola befejeztével.

A két énekes között a kezdetektől ott a szikra, mi több, a lány már akkor szerelmes volt Robertóba, mikor tizenegy évesen találkozott vele. Roberto azonban hírhedt nőcsábász, sorban veszi le a lányokat és az asszonyokat a lábukról és szövődik velük érzelemmentes testi viszonyba. Rosanna ezt tudja, így megpróbál távol maradni tőle. Ám egy napon együtt utaznak külföldre, hogy részt vegyenek egy előadáson és fellobban a közöttük kialakult tűz, ami mindent elsöpör. Ez a kapcsolat egyszerre lesz csodálatos, izgalmas, ugyanakkor fájdalmas, elviselhetetlen és szörnyű is. Fel is merül a kérdés, vajon ez tényleg szerelem? Valóban ezt érezték mindketten?

Roberto és Rosanna rengeteget dolgozik, megpróbálnak egyszerre boldogok lenni a színpadon és a magánéletben. Ám Rosanna nem tudja azt, amit a legtöbben. Hogy mennyi, de mennyi áldozatot hoz azért, hogy azzal legyen, akire oly sokáig vágyott és akibe oly szerelmes, hogy az eszét veszti tőle.

Lucinda Riley több könyvét is olvastam már, köztük a Pillangószobát, a Napnővért és A szerelmes levelet is. Azonban valahogy ez hatott rám érzelmileg a leginkább, ami nem tudom, hogy amiatt volt-e, mert tényleg ilyen hatalmas érzelmeket váltott ki belőlem vagy a tudat miatt, hogy az írónő nem olyan régen hunyt el. Mindenesetre Rosanna sorsa, azok a szörnyűségek, amiket át kellett élnie, mély nyomot hagytak bennem.

Rosanna hatalmas jellemváltozásokon megy keresztül a regény során.

Rosanna személyisége, karaktere hatalmas változásokon ment át a könyv során. Az olasz lány szülei egy kávézót vezetnek és habár a családnak nincsen könnyű élete, a testvérei mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ne ismerje meg az élet szörnyűségeit és a lehető legjobb sors várjon a tehetséges fiatalra. Rosannát a széltől is óvják, pontosan emiatt egy borzasztó naiv, ugyanakkor igen kedves és illedelmes lány válik belőle. Pontosan emiatt mindenki más is szereti és félti őt, oktatói pedig mindent megtesznek annak érdekében, hogy a karrierje a lehető legszebben induljon anélkül, hogy bármilyen tehernek tennék ki.

Ebbe a képbe került Roberto, aki fenekestől felforgatja a lány életét. A férfinak határozott és akaratos jelleme van, aminek a lány teljesen aláveti magát. Hagyja, hogy befolyásolja és elnyomja és habár az elején megpróbál ellenállni a vonzerejének, a szerelem – vagy legalább is amit annak hisz – teljesen elveszi az eszét. Ezzel a tettével pedig megbántja azokat, akik oly kedvesen és figyelmesen egyengették az útját. Legyen az barát, oktató, színházigazgató vagy családtag.

Az írónő műveiben pedig kifejezetten szeretem, hogy ilyen sebezhetőek, illetve tökéletlenek a karakterek, így sokkal valósághűbb történetekké válnak. Roberto arrogáns, nagyképű és fellengzős, Lucinda mégis elhiteti velünk, hogy lehet szeretni – ugyanakkor nagyon utálni – is ezt a karaktert, ahogy Rosanna is sokat hibázik a kötet során. Ezek ráadásul olyan ballépések, amiket bárki elkövethet, hiszen valljuk be, sokan elgondolkodunk – vagy éppen valaki meg is teszi – azon, hogy magyarázat nélkül kilépünk egy kapcsolatból, elhanyagoljuk a barátainkat, előrébb helyezünk egy kapcsolatot, mint egy fontos feladatot, kötelességet. Az írónő emberivé teszi a karaktereit.

Fordulatokban gazdag, érzelemdús olvasmány.

Az olasz lány ezáltal tele van érzelemmel, amelyben aztán tényleg minden benne van, hiszen van benne betegség, halál, veszteség, csalódás, szeretet és szerelem. Ezek kavalkádja pedig garantálja, hogy egy fordulatos cselekményről beszéljünk, amelybe a két főszereplő mellett az azokhoz közelállók története is belevegyül.

A mellékszereplőknek köszönhetően pedig az opera mellett felbukkan a műkincs-kereskedelem, a papi hivatás előnyei és hátrányai, egy kávézó vezetésének a jó és a keserű pillanatai, a színészi hivatás és a népszerűség kellemes és árnyoldalai. Ezeket pedig úgy vegyíti az írónő, hogy a lehető legtökéletesebben kiegészítsék egymást.

Ha szívesen olvasnál egy olyan regényt, amely egyáltalán nem egy olyan cukormázas történet, amelybe beleremeg a szívünk a boldogságtól, hanem egy abszolút reális végkifejletet ad, akkor Az olasz lány tetszeni fog. Habár nem egy tündérmese, ugyanakkor nagyon jó kikapcsolódást ad. Miközben összetöri a szívem, újjá is építi, igen tanulságosan.

A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!

Az olasz lány című Lucinda Riley könyvről készült egy beszélgetés is, amit az alábbi videóban hallgathattok meg:

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?