Lori Nelson Spielman – Sors, szerelem, Toszkána

Aki szívesen olvasna egy gyönyörű, ugyanakkor szívfájdító szerelmi történetről, olyan női sorsokról, amik összefonódnak, ugyanakkor közel sincsenek egymáshoz, akkor a Sors, szerelem, Toszkána egy jó választás lehet. Mutatjuk, miért!

A Sors, szerelem, Toszkána című regény középpontjában egy családi átok áll, melynek lényege, hogy a másodszülött lányok sosem találnak maguknak igaz szerelmet, akivel leélhetik életüket. Az átkot kétszáz évvel korábban Filomena Fontanára szórta annak féltékeny nővére és habár vannak, akik a családban bugyuta egybeesésnek tartják, azt be kell ismernie a Fontana családnak, hogy bizony Filomena óta egyik másodszülött lánytestvér sem házasodott meg.

Emilia is második lánytestvér, akárcsak unokatestvére Luciana, akivel egy napon útnak indulnak a kitagadott Poppy nénikéjükhöz, hogy elkísérjék az asszonyt nyolcvanadik születésnapja alkalmából Olaszországba. Akárcsak a lányok, úgy Poppy néni is második lánytestvér, akit a család feketebárányának tartanak. Emilia nagymamája szerint az idős asszony egykor olyan szörnyűséget tett, ami miatt az egész család tartja tőle a távolságot mi több, Emiliának még csak leveleznie sem szabad Poppy-val. A lányt és unokatestvérét azonban csábítja a nő ígérete. Ha vele tartanak, feloldja őket az átok alól, hogy ők is megtalálhassák a szerelmet.

Emilia és Luciana így hát útnak indulnak, maguk mögött hagyva a háborgó rokonokat és Olaszországba utaznak, hogy együtt töltsenek pár napot az igen különc, ugyanakkor aktív és életvidám Poppy-val, aki egy igen érdekes, ugyanakkor csodálatos mesét mond nekik a szerelemről és annak erejéről. Ennek köszönhetően a két lány olyan titkokat ismer meg, amikre nem is gondoltak volna.

Csodálatos könyv a Sors, szerelem, Toszkána, minden hibája ellenére. Nemcsak azért, mert könnyed és humoros, hanem azért is, mert nagyon fontos mondanivaló bújik meg ebben a szórakoztató műben. Itt nem csak a szerelemre és az azért való küzdésre gondolok, hanem a hazugságokra, annak erejére, a babonára, a titkokra és a szeretetre, az önértékelésre és az elnyomásra, valamint a halálra és annak elfogadására. Ezek mind izgalmas és mély témák, amikről sosem lehet eleget olvasni.

imádtam, hogy mennyire életszerű és romantikus.

Nagyon tetszett továbbá, hogy nem próbált meg más lenni, mint az ami. Nem vitte túlzásba az utazásokat, a karaktereket, a helyszíneket. Nem volt benne semmi fantasztikum, és a karakterek sem voltak tökéletesek. Számtalan hibája volt Emilinek és Lucindának is, akárcsak Poppy-nak és pont ezért voltak annyira szerethetőek. Emilinek volt egy kis szépséghibája és mindamellett, hogy okos volt és intelligens, nagyszerű sütési tudománnyal, mégis bizonytalan volt, önértékelési gondokkal. Lucindára olyan terhet tettek, amit nem bírt el, egyfolytában tökéletes próbált lenni, amitől nem tudta, ki is ő valójában. Poppy pedig azért volt ott – mindamellett, mert szüksége volt a segítségre –, hogy rávilágítson a lányoknak arra, merjenek önmaguk lenni. Ez pedig, egy hatalmas üzenete a könyvnek.

És habár az egekig tudnám magasztalni a történetet, mert hogy pörgős volt, tele drámával és szenvedéllyel – ahogyan az egy olasz családtól elvárható –, azonban sokszor megakasztotta az olvasást az, hogy eltűntek a lábjegyzetek, már ha voltak egyáltalán. A kötetben időről-időre feltűntek az idegen szavak és mondatok, ahogy Emilia és a családja kommunikált egymással, amit sajnos sokszor le kellett fordítsak a telefonommal, hogy teljes mértékben érthető legyen a szöveg. Mert hogy az olasz kifejezések lábjegyzetei hiányoztak az oldal aljáról. Nem tudom, hogy az én példányom nyomdahibás  vagy valami szar volt a palacsintában, mindenesetre ez előfordulhat esetleg nálatok is.

Ez a probléma az elején többször a kedvemet szegte, ugyanakkor Lori Nelson Spielman stílusa rendkívül szerethető, a történet pedig egyszerűen olvastatja magát. De olyannyira, hogy egyáltalán nem zavart az sem, hogy a csattanó elég nyilvánvaló volt már a könyv felénél is. Van, hogy az ilyen a kedvemet veszi, itt viszont élveztem az utazást, a számtalan látnivalót a nagyszerű leírásokkal. Az olasz légkör abszolút garantált a megjelenő vidék és atmoszféra által.

Mint mindig, most is őszinte leszek veletek, nem azt kaptam, mint amit vártam. Azt hittem, hogy egy könnyed, romantikus regényt fogok olvasni, olyat mint például a Könyvesbolt a tengerparton, ehelyett egy teljesen más, ugyanakkor nagyszerű olvasásélményt kaptam. Mind Emilia szemszöge, mind Poppy-é elvarázsolt, akárcsak az olasz hangulat, amit árasztottak magukból.

A recenziós példányért köszönet a Next21 Kiadónak!

Ann Cleeves – Hollófekete

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?