Lily King – Írók és szerelmek
Hatalmas kedvencem a 21. Század Kiadó KULT sorozata, ezért mikor megérkezett az Írók és szerelmek című, akkor legújabb KULT könyv, biztos voltam benne, hogy ezt is el szeretném olvasni. A borítója – a szokásos keményfedeles változat – egyszerű, matt felülettel és még egyszerűbb rajzzal jelent meg, azonban jött hozzá egy kis extra. Élfestést kapott, aminek az alján ráadásul ott szerepel a főszereplő, Casey!
A történetről
Az Írók és szerelmek című könyv főszereplője Casey, aki egy fiatal, 31 éves pincérnő. Casey azonban írónak tartja magát, aki már hat éve dolgozik első regényén. Úgy érzi azonban, hogy nemcsak az írásban, de az életben is megrekedt. Pár hónappal korábban meghalt az édesanyja, így gyászol. Nemrég szakított a barátjával és úgy érzi, megrekedt a pincérnői állásban amit azért csinál, hogy fizetni tudja tetemes adósságát és a lakbért. A könyv tulajdonképpen az ő életéről szól. Hogyan próbálja meg feldolgozni gyászát, befejezni a regényét a vendéglátóipar mellett és helyre tenni a szerelmi életét, ugyanis idő közben két férfi is udvarolni kezd neki.
Mit jelent írónak lenni?
Nagyon tetszett az, hogy a könyv egyik középpontja maga az írás. Casey ugyanis írónak vallja magát. Felolvasásokra jár, írói találkozókra, valamint sok ismerőse és barátja van, aki ezt a szakmát űzi. Sokat is beszél róla a könyv során, hogy papírfecnikre jegyzetel, reggel korábban felkel, hogy írjon pár sort a könyvébe és ez nekem nagyon tetszett. Valahogyan sosem tudtam elképzelni azt, hogy az embernek Miként van ideje erre egy főállás mellett, hogyan van ihlete és lendülete? Mi történik, mikor valaki megreked, nem tudja, hogyan tovább? Casey mindezeken átmegy és érdekes megfigyelni, hogy mindezek alatt milyen életkörülményekben van, valamint, hogy ezek milyen kihatással vannak rá és az írásra.
Ugyanakkor az a kérdés is felmerült bennem, hogy mikortól nevezhetünk valakit írónak? Mikor válik valaki azzá? Miután kiadott egy regényt? Kettőt-hármat? Vagy már valaki akkor is annak számít, mikor készülőben van a könyve?
A gyász teljesen felborítja az életét.
Casey-t nagyon megviseli édesanyja elvesztése, ami teljesen érthető, hiszen borzasztó elveszíteni valakit, akit szerettünk. Kihatással van nemcsak az életére, de az írásra is. Habár az írással megpróbálja feldolgozni a történteket, ez mégis olyan folyamat, ami nagyon lassan megy végbe az ember életében. A fiatal nő azonban idő közben szerelmes is lesz, több külső hatás is éri, amiknek köszönhetően megtapasztal egyfajta pánikbetegséget is.
Az Írók és szerelmek tulajdonképpen az életről szól.
Sokáig gondolkodtam a könyv befejeztével, hogy mit is írhatnék, miről szól ez a könyv, de rájöttem, hogy igazándiból az életről. Azért tetszik annyira, mert ez a regény tényleg bárkivel megtörténhetne. Nincsen benne semmi extra, semmi drámai dolog. Olyan, ami ne eshetne meg akárkivel. Bárki küzdhet adóssággal, halhat meg az édesanyja, őrlődhet két férfi – vagy éppen nő – között. Bárki lehetne pincérnő, próbálkozhat az írással és járhat irodalmi körökbe.
Tetszett az egyszerűsége és az, hogy mennyire gördülékenyen és olvasmányosan van megírva. Nem szépít, nincs tele lírai leírásokkal és gondolatokkal, egyszerűen csak elmondja a valóságot, miközben elgondolkodtatja az olvasót. Kitűnő kérdéseket vet fel, miközben nagyszerű könyveket és írókat ajánl. Beszél Paul Auster és Updike munkásságáról, de Hemingway is felmerül, akinek például nagyon szeretem a műveit.
Annak ajánlom, aki szereti a lassabb műveket.
Lily King könyve habár a borító alapján egy vidám és könnyed műnek tűnik – nekem legalábbis annak tűnt –, fel kell arra készülni, hogy egyáltalán nem lesz az. Nem történik benne semmi drámai, ugyanakkor egy lassú hangvételű, elmélkedős könyv, amely tele van hangulatingadozással. Vannak vidám és örömteli pillanatok, ugyanakkor sokkal több a negatív gondolat, az eszmefuttatás és a borongós hangulat. Casey éppen egy nagy lelkiválsággal küzd, hiányzik neki az édesanyja, az anyagi biztonság, a boldog párkapcsolat és a család. Szeretne végre megállapodni, hiszen már elmúlt harminc.
Személy szerint nekem nagyon tetszett Casey útkeresése, mert nagyon sok mindenben magamra ismertem általa. Egyetértettem több gondolatával, dilemmájával és az életfelfogásával. Picit irigykedtem is rá, hogy bár nem tudja mit kezdjen az életével, mégis nagyon sok mindent elért anélkül, hogy neki feltűnt volna. Ebből is látszik, hogy mennyifélék vagyunk és mindannyian másban látjuk a sikerünket, önmagunkat.
A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!
