Ti küldtétekVerseny

László-Barva Alexandra: Miért fontos a XXI. században kultúrális programokra járni

Színház, koncert, bemutató, kiállítás … Más-más érdeklődési körök, egy valami mégis közös bennük: embereken át emberekhez szólnak. Értéket visznek tovább és képviselnek, ahol bárki megtalálhatja a kedvére valót és a számára érdekeset.

A modern tudomány hozománya, hogy sokkal nehezebb minőségi kapcsolatokat, élményeket szerezni.  Még, ha el is jutunk programokra, azonnal előkerülnek az okostelefonok, hiába csupán jó szándékból, fényképezés vagy videózás erejéig, éppen ezzel vesszük el a pillanat varázsát, miközben a legkevésbé sem az átéltekre összpontosítunk. Elmentjük a memóriakártya mélyére a fotóinkat, talán megosztjuk az ismerősökkel, aztán továbbgörgetünk. Nézünk, de nem látunk. Bizonyítani akarunk. Magunknak és másoknak, tettetve, mennyire tökéletesek vagyunk, pedig a szomszéd asztalnál lévő sziporkázó hangulat inkább feldühít, mintsem átéljük.

Hogy vajon baj-e, hogy a technika ennyire átvette az irányítást? Nem feltétlen, hisz megannyi előnyhöz juthatunk általa. Viszont, ha belegondolunk, hányszor emlékeznénk facebook idővonal nélkül a barátokkal együtt töltött órákra? Valóban helyes az irány? Megéri esetleg ingyenesen hallgatni és nézni a videó megosztó portálokon azt, amit a szomszéd utcában derűs társaságban tehetnénk? Egy kattintással létrehozhatunk különleges dimenziókat? Mitől lenne ciki az, ha valaki az Operában vagy éppen rock koncerten szeretne kikapcsolódni?

Elfelejtünk hosszasan csodálni alkotásokat. Nem ismerjük az etikettet. Nehezebben koncentrálunk hosszú távon. Keressük a gyors, instant boldogságmorzsákat. Tolakszunk, sietünk, de magunk sem tudjuk, hová. Nem becsüljük a csend erejét. Az élőzene varázsát. Fogalmunk sincs, mi zajlik körülöttünk, csak azt tudjuk, amit a médiában látunk. Vágyunk a beszélgetésre, a kapcsolatépítésre, mégsem engedünk teret a megvalósulásának. És valamit minden nap elmulasztunk: élni, spontán, vidáman, ahogy jól esik, mit sem törődve azzal, mit gondolnak rólunk mások.

Lássunk a felszín mögé. Használjuk ki, hogy társas lények vagyunk, mert lényegében úgyis ez fog számítani. Élményekkel töltsük meg az éveinket és élvezzük, amíg tehetjük. Találjuk meg az apró varázslatokat bárhol, legyen az egy festménybe rejtve vagy a könyvtár falai között.

Hozzászólások