Könyvek

Wit Szostak – Szavakba zárva

Manapság egyre ritkábban akad a kezünkbe olyan könyv, ami a közép-európai térségből származik. Ugyan földrajzilag kézenfekvő lenne, de gyakorlatilag minden más szempontból reménytelen egy ilyen vállalkozás. A globalizáció ugyanis nem kerülte el az olvasási szokásainkat sem. Tonnaszámra importálunk angol nyelvterületről, elsősorban Amerikából és ez nem a véletlen műve. Ezeknek a műveknek hírnevük van, eladhatók, és nem utolsó sorban bőven akad, aki lefordítsa őket. Ezek köré a művek köré közösséget lehet építeni, ami sok esetben nemzeteken is átível. Tulajdonképpen a hazai könyvpiacon egy ilyen könyv még egy magyarnál is sokkal jobb esélyekkel indul, a többi nemzetről meg ne is beszéljünk.

Ezt az eszmefuttatást az is alátámasztja, hogy ha a lengyel Wit Szostak nevét beírjuk a keresőbe, magyar nyelvű információt alig találunk róla. Mégis, néha érdemes egy kicsit körülnézni “ismeretlen vizeken”, mert lehet, hogy éppen egy ilyen könyvvel találjuk meg a számításainkat. Szostak könyve, a Szavakba zárva kellőképpen komplex és elgondolkodtató ahhoz, hogy még olvasás után is sokáig eszünkbe jusson.

A szerzőről

Wit Szostak, polgári nevén Dobrosław Kot, mint ahogy az már korábban is kiderült, maga is filozófus. Értelemszerűen otthonosan mozog az akadémiai, értelmiségi közegben, így annak hiteles ábrázolója is. Érdekesség egyébként, hogy míg születési nevén filozófiai munkáit, addig “álnevén” science fiction és mágikus realista munkáit publikálja, tudatosan elkülönítve a két ágat. A Szavakba zárvába azonban egyértelműen átfolyik egy kicsi a tényleges filozófiából, még akkor is, ha itt inkább narratív eszköz, mint központi téma.

A könyvről

Először is fontos leszögezni, hogy a Szavakba zárva nem könnyű olvasmány. Váltott szemszöges, a tartalma erősen támaszkodik a humán műveltségre, azon belül is filozófiai ismeretekre. Nem véletlen, hiszen maga a szerző is ebből a milliőből érkezik, és ennek a mozaiktörténetnek a szereplőit is ebbe a világba helyezi el, közvetve vagy közvetlenül.

A cselekményről nehéz beszélni egy ilyen könyvnél. Egymáshoz lazán kapcsolódó epizódok vannak, amik kontextus nélkül nem sokat árulnak el. A történet főhőse Benedict Ryś, ő az igazi középpont, tulajdonképpen mindenki róla beszél, és természetesen a filozófiai vonal is benne központosul. Ő azonban nem elbeszélő, hanem az ő életének bizonyos epizódjai vannak elmesélve, a gyerekkortól kezdve egészen az idősebb korig. Azt azonban nem lehet mondani, hogy ez kizárólag róla szólna, hiszen a “mesélők” természetesen a saját narratívájuk, saját életük mentén haladnak. Van köztük gyerekkori és fiatal felnőttkori barát, tanár, szerelem és még édesapa is. Benedict élete kellőképpen szerteágazó ahhoz, hogy igazán változatos legyen mindegyikük története. Van, amikor lakótelepen vagyunk, van amikor az egyetemen, és olyan is, hogy egy étteremben.

Az elején azonban pont ezért kicsit nehéz felvenni a fonalat. Nem tudjuk még pontosan, ki kicsoda, a szálak még nem igen érnek össze, de középtájt már az egész sokkal gördülékenyebbé válik. Az egyes szám első személyű elbeszélők stílusa az elején kicsit mesterkéltnek hat, de később ez is oldódik. A több szemszögből elmesélt történetek tipikus problémája, hogy nem lehet elkülöníteni a stílusokat, Szostak viszont mintha kínosan ügyelt volna arra, hogy ez fel se merülhessen.

Egy közép-európai történet

Ezenkívül viszonylag fontos eleme még a történetnek a helyszín. Végig Lengyelországban, azon belül is elsősorban Krakkóban és környékén vagyunk. Ez az a rész, amit tényleg csak az élvezhet igazán, aki pontosan ismeri ezeket a helyeket. Ennek ellenére a hangulat még nekünk, “kívülállóknak” is átjön, talán vagyunk annyira közel földrajzilag és kulturálisan is, hogy ismerősek legyenek ezek a motívumok.

Összességében tehát a Szavakba zárva kiváló választás azoknak, akik kíváncsiak a kortárs európai irodalom egy fokkal komolyabb, szépirodalmibb ágára. Az önfeledt kikapcsolódásra nem a legalkalmasabb, de akit érdekel a filozófia, a “gondolkodós” témák vagy az élettörténetek általában, nem fogja megbánni.

Köszönjük a recenziós példányt a Metropolis Mediának!

T. J. Klune – A suttogó ajtón túl

Hozzászólások