Emma Chase – Királyi szerető

Alig, hogy befejeztem az Uralkodj magadon első részét, már kézbe is vettem a folytatást. Emma Chase remekül megírta az Egy ágyban a herceggel című alkotását, amelyben Nicholas és Olivia szerelmét bontotta ki. A sokkoló vég után már előre tudtam, hogy miről fog szólni a Királyi szerető, de nem gondoltam, hogy ekkorát kell benne csalódnom.

A történet szerint Nicholas lemond a trónról, így öccse Henry John Edgar Thomas Pembrook herceg kerül a lista élére. Egész életében ő volt a lázadó kisfiú, aki csak éldegél, de semmi célja sincsen. Henry megkapta a felelősséget és a lehetőséget, hogy a nagyanyja halála után ő legyen Wessco királya. A helyzetet nem kezeli valami könnyen, hiszen soha életében nem gondolta, hogy belőle valaha király lesz. Az uralkodónő azt remélve, hogy az unokája felnő a feladathoz, teret ad neki, elküldi az egyik kastélyukba pihenni és gondolkodni. Henry persze ezt unalmasnak találja, éppen ezért elfogadja Victoria ajánlatát, hogy nála vegyék fel a legújabb pártaláló televíziós valóságshow-t.

“– Nem szabad félned a haláltól, Sarah. Mindenki meghal. Az egyetlen dolog, amitől félni kell, ha előtte nincs ideje az embernek eleget élni.”

A műsor lényege, hogy a királyság húsz leggyönyörűbb hölgye megmérettesse magát Henry kegyeiért. Itt jön a képbe Penny és persze Sarah, akire azonnal felfigyel a leendő uralkodó. Sarah egy csendes, háttérben meghúzódó fiatal lány, akinek igen kemény múltja van. A hölgy nem indul a versenyen, ő csak húgát kíséri el, hiszen Penny odáig volt a lehetőségért, hogy megmutathassa magát a közönségnek.

Egyre több időt töltenek ők együtt, aminek meg is van a hatása, hiszen szépen lassan bizalmat építenek ki egymásban és a szerelem is lángra lobban. Ám Sarah betegsége éket ver közéjük, nem is beszélve Henryről, aki egyre több ballépést követ el.

“(…) az olvasás tudást jelent, a tudás pedig hatalmat, tehát az olvasás hatalom.”

Az első részben mind a karakterek, mind pedig a történet megfogott és magával ragadott, ellenben a folytatással, amely slampos, unalmas és érdektelen lett. Nem tudom, hogy a fordítónak mennyi szerepe van a minőségben, de az biztos, hogy közel sem lett olyan izgalmas és jól megírt sztori, mint az elődje. Sajnos kicsit sem élveztem, sőt a végére már inkább vontatott volt és alig bírtam befejezni, pedig nem volt 250 oldal az egész sztori. A kidolgozatlan történet és párbeszédek rányomták a bélyegét az egész könyvre. A karakterek sem voltak annyira átgondoltak, mint Nicholas és Olivia, nem is beszélve a mellékszereplőkről.

Korábban azt hittem, hogy Henry egy igazán érdekes herceg lesz, akinek iszom majd minden szavát. Hát ez kicsit sem volt így! Az írónő keménynek akarta beállítani, de nem sikerült neki. Inkább egy kicsit elveszett tizenéves fiúra hajazott, aki örült a csajok látványának, de amúgy semmi más nem érdekelte a világon. Hiába jött képbe a kedves és odaadó Sarah, vele is úgy bánt, mintha még mindig gyerekek lennének, annak ellenére, hogy mindegyikük elmúlt 25 éves, ráadásul Henry királynak készül. Értem én, hogy fél és aggódik, hogy mi lesz, ha egyszer erre kerül a sor, de a bátyjához képest kicsit sem volt érett és királynak való. Sarah egy fokkal kedvelhetőbb volt, bár neki is voltak érdekes megmozdulásai és beszólásai, amiket nem igazán értettem. Sajnos sok esetben Emma Chase próbálta beállítani egy kemény és megmondó lánykának, de valahol mindig elromlott ez a része. Sajnálom, hogy ennyire elhadarta a történetet, mert nagyon is érdekes lehetett volna, ha valóban szán rá egy kis időt.

A körítés és a túl gyors lefolyású alkotás nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy teljesen másik írótól olvasnám a királyi történet folytatását, hogy ez kinek a hibája, az rejtély. Annyi viszont biztos, hogy kétkedve fogom magamhoz venni Olivia húgának történetét, hiszen már az is készülőben van az Álomgyár Kiadó jóvoltából.

Hozzászólások