Maros András – Két-három dán
Nemrég került a boltok polcaira Maros András Két-három dán című kötete, ami egyből felkeltette a figyelmemet megkapó, nem éppen egyedinek mondható borítója. Az pedig különösen csábított, hogy egy számomra még ismeretlen magyar szerző könyvéről van szó, ami ráadásul keményfedeles!
A történet három dán férfiról szól, akik telefonjukat hátrahagyva Magyarországra utaznak pihenni és pár, nem éppen tökéletesre sikerült este után felkeresnek egy utazási irodát, hogy ajánljanak nekik egy olyan vidéki települést, ahol szórakozhatnak egy kicsit és megismerhetik a kultúrát. Ez a hely lett Vöckönd, ahol csakhamar ott is hagyja barátait az ötletgazda Magnus és visszautazik a fővárosba, Budapestre, aztán pedig haza Dániába. A másik két dán, Soren és Mikkel ott maradnak a faluban, ahol az újonnan megismert Mille Elemér és Tündérbogár – bűnöző, ezért becenévvel rendelkező személy – elhatározza, már pedig ők eladják a nyugdíjas Elemér házát a két gazdagnak hitt nyugatinak. Mindemellett Soren megismerkedik Marival, így egy kis romantika is vegyül a cselekménybe.
A regény így két irányba ágazik, megismerhetjük Magnust, ahol egy apa-fiú kapcsolat nem túl vidám részleteivel gazdagodhatunk, míg a másik, dominánsabb részben egy furcsa krimi vonallal.
Az ötlet nagyon tetszett, azonban úgy érzem, túl sok mindent szeretett volna beletenni Maros András. Szemezgetett egy kicsit a falusi életből bemutatásából, de a romkocsmákból, vinni akart bele a barátságból, társadalmi létről, apa-fiú kapcsolatból, bűnözésből, amit által volt egy kicsit dráma, egy kicsit krimi, egy kicsit ez és az, amitől az ember kezd megzavarodni és nem tudja eldönteni, mit is olvas igazándiból. Ettől függetlenül egy gyorsan olvasható regényről beszélünk, mert bár túl sok minden bújik meg a regényben, a magyar szerző könnyeden ír, ráadásul humoros elemekből sincs hiány, így abszolút élvezhető.
Azt azonban szomorúnak tartom, hogy voltak helyzetek és szituációk mikor úgy éreztem, kissé lejáratja Magyarországot, túlontúl sarkít, esetleg általánosít és ez egyáltalán nem tetszett. Nagyon elgondolkodtatott, hogy tényleg ilyenek lennénk? Vagy esetleg a külföldiek ilyennek látnak minket? Vagy ez valami vicc akar lenni? Valóban ennyire a pénz hajtja a magyarokat?
Valahogy a karakterek sem sikerültek mind az igazira, mégpedig azért, mert sokkal több rejlett bennük, mint ami ki lett hozva belőlük és ezt annak a számlájára írom, hogy túl sok mindent akart bemutatni. Magnust egyszerűen nem tudtam hova tenni, nem értettem, hogyan kerül ebbe a történetbe ez a drámai vonal, mert bár ez a szál is roppant érdekes, nem fért össze az eredetileg kiindult szöveggel és eseményekkel, a dinamikus, bár furcsa Vöcköndi faluval.
A dinamikust pedig azért mondom, mert alapvetően nagyon gyorsan pörögnek az események, és kifejezetten tetszett, hogy olykor-olykor magyarázatokat is kaptunk a szerzőtől, a könnyebb megértés érdekében.
Egy könnyed hangnemű kötet a barátságról és a megbocsájtásról.
Ha szeretsz kísérletezni, akkor mindenképpen olvasd el Maros András művét. A kötet többszörösen összetett, mégis könnyed, olvasmányos és tagadhatatlanul humoros. Egyáltalán nem bántam meg az olvasását, ugyanakkor be kell vallanom, ez most nem nekem szólt. Viszont az író tagadhatatlanul tud írni, hangulatot létrehozni, mert nagyon könnyen és gyorsan, pusztán két nap elteltével azt vettem észre, hogy a végére értem a Két-három dánnak.
A recenziós példányért köszönet a 21. Század kiadónak!
