Ken Liu – Láthatatlan bolygók

Ken Liu antolgóiája azért volt érdekes számomra, mert bár a kínai kultúra tulajdonképpen mindenhol megtalálható, mégsem volt szerencsém annak jobban megismerésére. A Láthatatlan bolygók azonban egy olyan kötet, amely több szerző művét mutatja be, így aki még csak ismerkedik ezzel az ágazattal, a kínai kultúra és/vagy a sci-fivel, annak ez egy remek kezdés, hiszen ha belegondolunk, ahány író, annyi látásmód, annyiféle megközelítés.
A szerkesztő célja a Láthatatlan bolygókkal az volt, hogy a nyugaton nem annyira ismert kínai szerzők és alkotásaik is ismertséget, hírnevet kapjanak. A kötetben hét szerzőtől tizenhárom novella, és három esszé jelent meg, melyek előtt az aktuális íróról olvashatunk egy rövid összefoglalót.

Csen Csiu-Fan, Hszia Csia, Ma Po-Jung, Hao Csing-Fang, Tang Fej, valamint Cseng Csing-Po és Cixin Liu azon hét szerző, mely helyet kapott az antológiában. Különböző emberek, akik különbözőféleképpen írnak és gondolkodnak. Van közülük olyan, akivel Ken Liu már korábbi ismeretségben volt, azonban olyan is, akit a könyv létrehozása során keresett meg. Egy azonban közös bennük. Valóban remekül írnak.

Az írások közül csupán két kedvencet emelnék ki, amelyek közül az első Csen Csiu-Fan novellája, a Licsiang halai. A történet egy irodai alkalmazottról szól, aki lelki eredetű idegműködési zavarral elküldik pihenni egy erre kijelölt helyre, Licsiangra. Az érdekessége a városnak, hogy robotok lepik el, és lassan már azt sem lehet tudni, ki élőlény és ki robot. Ez a történet remekül bemutatja a rohanó világot, és azt, hogy ma már az emberek mennyi mindent meg szeretnének oldani rövid időn belül, illetve azt, hogy mennyi mindent meg akarnak oldatni velünk.

Szintén nagyon tetszett még A csend városa, aminek külön érdekessége, hogy mivel a kínai kormány szatírája (habár Ken Liu álljunk ellen a késztetésnek, hogy ez az), ezért csak számos változtatást kellett eszközölni ahhoz, hogy megjelenhessen. Mivel Ma Po-Jung a szerkesztővel angolra fordította, ezért rengeteg időt töltöttek azzal, hogy a történet az eredeti formáját megkapja, valamint hogy számunkra is érthető legyen, további kiegészítéseket is eszközöltek rajta. Meg kell mondanom, imádtam, nem csoda, hogy 2005-ben Galaxy-díjat nyert vele a szerző.

A csend városa 2046-ban játszódik, melynek helyszíne az Állam városa. Ez egy olyan disztópikus történet, ahol az állam amit lehet lekorlátol, tehát magáról a cenzúráról szól. Az emberek itt csak úgy internetezhetnek, hogy egy megadott személyes kódot beírnak a számítógépbe, csak olyan oldalakat nyithatnak meg, amit egészségesnek találnak, csak olyan játékokkal játszhatnak, amibe nincs erőszak vagy szexualitás (konkrétan a pasziánsz és az aknakereső). De ha ez még nem lenne elég, csak olyan szavakat használhatnak, amiket az állam megenged. Ha valaki illetlen, tiltott szavakat használ, a rendszer nem engedi elküldeni az üzenetet, és hogy az utcán is rend legyen, ott hallgatót kell hordani. Ez a kütyü figyelmezteti viselőjét arra, hogy vigyázzon, tiltott szót használt valaki a környezetében. Hihetetlenül fantáziadús történet, amit mindenkinek javaslok.

De ha még mondani kéne további történeteket, akkor az A szentjánosbogarak sírja, az Összecsukható Peking és A kör is nagyon izgalmas olvasmány volt.  Az említettek mellett azért bőven akad mit csemegézni, hiszen még számos érdekesség található a novellás kötetben. Akadnak itt két lábon járó patkányok, idősgondozó robotok és akkor még nem soroltam fel mindent.

Ken Liu valóban roppant jól válogatta össze a novellákat antológiájához. Igaz, személy szerint én nem mindegyikre mondtam volna rá a sci-fi jelzőt, azonban való igaz, remek írások, amik teljes mértékben lekötik az embert. Ezt a kötetet nem csak azokban merem bátran ajánlani, akik kíváncsiak a kínai szerzők műveire, de nem mernek megvenni egy komplett regényt, vagy azoknak, akik be szeretnének pillantani a társadalmukba, hanem azokban is, akik tömegközlekednek. Egy-egy busz-vonat-villamos út alatt kényelmesen el lehet olvasni egy történetet, így az olvasó hiányérzet nélkül szállhat le a járműről.

A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!

Ed McDonald: Hollóvér (A holló jele 2.)

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?