Kavagucsi Toshikadzu – Mielőtt a kávé kihűl
Idő. Az embernek talán a legnagyobb ellensége. A nők sminkelik magukat, hogy ne látszódjanak rajtuk az évek, a kisgyerek hamar fel akar nőni, a felnőttek pedig visszakívánkoznak az iskolába, az óvodába. Miközben ezekre gondolunk, a hónapok úgy repülnek el, hogy észre sem vesszük, és fura végiggondolni, mégis mennyi minden történt velünk az elmúlt egy vagy két évben. De arra még mindig van időnk, hogy azelőtt igyuk meg a kávénkat, hogy az kihűlne.
Kavagucsi Toshikadzu novelláskötetében időutazhatsz, átélhetsz valamit újra, vagy elmondhatod valakinek azt, amit akkor nem tudtál. Azonban vannak szabályok. Az időutazás csak a Funinculi Funinculában lehetséges, novelláink helyszínén. Csak egy székre ülve, egy bizonyos kávét kérve. Amíg a múltban vagy, nem szabad felkelned a székről, és – a legtöbb erre vállalkozót ez a szabály tántorítja el – bármit is teszel, a jelent nem változtathatod meg. Az utazás akkor kezdődik, amikor a pincérnő kitölti a kávét, és addig tart, amíg az el nem fogy. De meg kell innod, mielőtt kihűlne.
Négy novellát olvashatsz, mely a szívről és a lélekről, azok változásáról szól. Négy időutazó, akiket nem érdekel, hogy a jelenben semmi sem változik. Egy feleség, egy barátnő, egy nővér, egy édesanya. Mind kapcsolódnak valahogy egymáshoz – végülis a kávézó törzsvendégei és a személyzet már szinte egy család. Egymás jövőjét alakítgatják minden utazással.
Te leülnél arra a székre? Akkor is, ha magadon kívül semmi sem fog változni, mikor visszajössz? Mind megbántunk már valamit és mind menthetetlenül rabjai vagyunk a jó emlékeknek. Fényképek, levelek, videók, apró tárgyak. És egy könyv, ami mindenkinek való, akármelyik idősíkban olvassa is ezt az ajánlót.