Julien Sandrel – A ​nap felé

Julien Sandrel regénye, amely A nap felé címet viseli, egy érzelmekkel teli történet, melynek középpontjában az apaság áll. Sacha egy életvidám, szingli színész, aki egyszer csak találkozik egy gyönyörű nővel. Akkor még nem is hitte volna, hogy ez egy sorsfordító találkozás lesz.

A történetről

A nap felé egyik főszereplője Tess, aki egyedül neveli kislányát. Habár nagyon jó a kapcsolatuk és nincsen gondjuk a megélhetéssel úgy érzi, lányának szüksége van egy másik felnőttre, aki ha kell, ott van vele, hogy elengedhetetlen számára egy apa figurára. Így kerül a képbe Sacha, aki Sienna nagybátyja lesz. Hárman együtt már-már egy kerek családot alkotnak, szeretetben és boldogságban töltik együtt idejüket egészen addig, míg egy napon nyaralni nem indulnak. Ekkor ugyanis különválnak útjaik, mivel Tess út közben megáll,  hogy meglátogassa egyik régi barátnőjét Genovában, míg a férfi és Sienna előre mennek szállásukra.

Tess indulása előtt azonban Genovában egy heves vihart követően leszakad az autópálya hídja, maga alá temetve rengeteg embert. A balesetben többen meghalnak, még többen megsérülnek, Tess pedig azok között van, akikről semmi hír. Sacha megrémül. Mi történt Tessel? Vajon túlélte a balesetet? Mi legyen a kislányával, ha komoly baja esett a nőnek?

A kötet fülszövege nagyon lebilincselő volt, így roppant kíváncsi voltam, hogy mit tartogat számomra ez a mindössze 300 oldalas regény. Teljesen letaglózott mikor felismertem, hogy magát a történetet egy valós esemény ihlette. Mind a vihar, mind pedig a Morandi híd egy részének leszakadása megtörtént 2018-ban, aminek következtében több, mint negyven ember vesztette életét. Ennek tudatában még inkább megrázónak éreztem a könyv olvasását, és imádkoztam a pozitív végkifejletért.

A szeretet ereje mindent legyőz

Habár A nap felé egy nagyon rövid és gördülékeny olvasmány, mégis számos értéket képvisel. Ilyen például a feltétel nélküli szeretet, amely körül lengi az egész történetet. Sacha semmilyen felelősséggel nem tartozik Tess kislányáért, a közöttük levő kapocs azonban olyan erős, hogy képes túllendülni saját határain és a nő eltűnése után elhatározza, bármit megtesz azért, hogy Sienna ne maradjon egyedül. Hogy a lehető legkevésbé sérüljön a szörnyű tragédia után.

Több szálon követhetjük az eseményeket

Tess eltűnése után főleg Sacha szemszögén keresztül látjuk a balesetet. A férfinak nagyon komoly döntést kell meghoznia a kis Sienna sorsát illetően, hiszen lehetséges, hogy édesanya nélkül marad. Ehhez szerencsére bőven kap támogatást, azonban ez egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetét. Azt viszont el kell ismernem, hogy néhány szituációt picit túlzónak éreztem, olyan gyorsan történtek körülötte az események. Ehhez viszont az is hozzájárult, hogy Tess sokkal több titkot rejteget, mint az először hittem volna. Míg Sacha próbálja a lehető legjobbat tenni unokahúga érdekében, szép lassan megismerjük Tess múltját és azt, hogy ki is ő valójában. Miért neveli egyedül lányát és minek köszönhető az, hogy Sienna a nagybátyján kívül nem ismeri egyetlen rokonát sem.

Így tehát Sacha utazása mellett időről-időre visszatekintünk a múltba és megismerjük a fiatal Tesst, akinek egyáltalán nem volt egyszerű élete azelőtt, hogy kislánya meg nem született. Kicsit sajnáltam, hogy ez nem lett alaposabban kifejtve, hiszen olyan részleteket tudhattunk meg róla, amik megérték volna a bővebb kifejtést. Miért veszítette el a kapcsolatot a szüleivel? Ki volt pontosan Sienna édesapja? Bár megkapjuk ezekre a választ, mégis fontos momentumok lehettek volna könyvben.

Sacha hatalmas utat tesz meg

Bár voltak hiányosságai a könyvnek, Sacha utazása mégis lebilincselt. A kötet elejétől kezdve hatalmas utat tesz meg mind fizikailag, mind pedig emberként. Amiatt, hogy a kis Sienna nyaralása önfeledt és boldog legyen, mindeközben pedig hogy szeretett környezetben nőjön fel, csodaszép helyszínekre és eseményekre viszi őt. Mindehhez viszont fel kell áldozza kötöttségektől mentes, szingli életét, hogy felelősségteljes apja lehessen unokahúgának. Ez pedig rengeteg lemondással jár.

A nap felé egy kellemes olvasmány volt, amely megmutatja azt, hogy nem feltétlen akkor válik egy ember családtaggá, ha beleszületik vagy éppen beleházasodik, hanem akkor, ha megvan a kellő szeretet. Ha az adott személyért vagy személyekért képesek vagyunk bármit megtenni, még akkor is, ha mindezért fel kell áldozni a saját megszokott, gondtalan életünket. Ha szereted a családregényeket, akkor érdemes lehet ezt is elolvasnod!

A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!

Shelby Van Pelt – A boldogságnak nyolc karja van

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?