Josie Silver – Egy decemberi nap
Idén szerintem utoljára olvastam karácsony vagy ünnepekhez kapcsolódó kötetet. Josie Silver Egy decemberi nap című alkotása tökéletes lezárása volt az idei évnek, hiszen a kellemes olvasmánynak köszönhetően remekül ki tudtam kapcsolódni. Nem volt letehetetlen, de unalmas sem, talán inkább egy egyszerű és könnyed műnek nevezném.
A történet két emberről szól. Laurie úgy gondolja, hogy nem létezik szerelem első látásra, ám egy téli napon a buszról megpillant egy férfit, akiről azonnal tudja, hogy ő lesz a nagy Ő. Sajnos azonban csak pillantásig futja, ugyanis a busz elhajt, a lány pedig folyamatosan azon agyal, hogy le kellett volna szállnia és odaköszönni, ehelyett meg csak ülve maradt és nem tett semmit. Telnek a napok, hetek, a könyvben is viszonylag gyorsan haladunk, Laurie is úgy érzi, hogy ismét látnia kell az idegent. A következő évet azzal tölti, hogy Londonban járkálva mindenhol a férfit keresi a tekintetével. Többször téved, amely mindig csalódással tölti el. Természetesen nem sikerül megtalálnia, ami nem csoda egy 8-9 milliós nagyvárosban. Végül egy karácsonyi partin találkoznak újra, ahol Laurie legjobb barátnője, Sarah mutatja be új párját, a férfit a buszról.
Tovább haladva a történetben eltelik tíz év, ezidő alatt a hármas sok fájdalmat megél, hiszen Laure és Jack láthatóan odavannak egymásért. A tépődés azonban néhol kicsit zavaró volt, de szerencsére az írónő mindig időben lezárta az adott párbeszédet.
– De én is észrevettelek! – Hirtelen elakad a lélegzetem, mivel elég volt egy óvatlan megjegyzés egy vadidegen szájából, hogy lángra lobbantsa az utolsó cérnaszálat is, ami még úgy-ahogy összekötött minket.
Ahogy említettem is, nem volt letehetetlen, aminek az az egyszerű oka van, hogy nem volt tökéletes, közel sem. Persze egy nagyon kellemes olvasmányt kaptunk a 21. Század Kiadó jóvoltából, ám a sok-sok vergődés a főszereplők között néha elvette a kedvemet. Ekkor mindig muszáj volt egy kicsit letennem és mással foglalkoznom, mert voltak ám pillanatok, amikor jól megmondtam volna a magamét Laurie-nek és Jack-nek. Sajnos sok újat nem mutatott, ezer és egy ilyet végeztem már ki és egy idő után az embernek már nem nyújt sokat és hasznosat. Pozitívuma viszont, hogy a szereplők fejlődtek, szerencsére Silver nem esett bele abba a hibába, hogy az idő előre haladtával ugyanolyan karaktereket mutatott be, hanem igenis éreztette azt a tíz évet.
Oscar követ a konyhába, és leül az egyik reggelizőszékre, mialatt én mindkettőnknek öntök egy pohár vöröset. Ez nálunk már megszokássá vált, ha Oscarnak nem kell valamelyik kuncsaftjával vacsoráznia; és tudom, hogy kicsit “ötvenes évekbeli háziasszony” jellegű a dolog, de Oscar tényleg olyan sokszor dolgozik késő estig, hogy mire hazaért, elkészítem a vacsorát és felnyitok egy üveg bort.
Laurie szépen lassan felnőtt, megváltozott a gondolkodása, érettebbé vált és nem utolsó sorban sokkal jobb döntéseket is hoz, mint korábban. Jacknél és a mellékszereplőknél szintén érezhető volt, ám már nem olyan mértékben. Kicsit kidolgozottnak éreztem ezekben az esetekben, de természetesen nem mondhatom azt sem, hogy életem legrosszabb kötete volt, mert közel sincs így.
A sztori két szemszögből íródott, ami nem minden esetben vált be, de Laurienél tökéletesen működött. Ahogy említettem, sokat fejlődött, ami nem véletlen. Megtudhatjuk, hogy mivel töltötte azt a tíz évet, hogy miken ment keresztül, ami miatt őt jóval könnyebb volt megszeretni és közelebb érezni magamhoz. Jack esetében a fogalmazásmóddal voltak problémáim, mintha még mindig 20 éves fiatal lenne, aki nem bír magán uralkodni.
Annak mindenképpen örülök, hogy nem olvastam előre kritikákat, ugyanis lehet, hogy végül kézbe sem vettem volna, viszont örülök, hogy megtettem, ugyanis szeretem az olyan sztorikat, ahol sok idő telik el, mire egymásra találnak és eközben fejlődnek, tanulnak és tapasztalnak. Laurie ezt mind megtette. Összességében tehát egy olvasmánynak tökéletes, ám sok drámára és kevés meglepő dologra kell számítani az Egy decemberi nap kapcsán.
A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!