MűvészsarokTi küldtétekVers

Jordáki Gábor: A semmi közepén

A semmi közepén

Itt vagyok én.
A semmi közepén.

Nem törődik velem senki.
Lehet, jobb lenne Odafenn, ni.

Itt vagyok én
A semmi közepén.

A szeretet lángja már csak pislákol bennem.
Magam sem tudom: vajon mit kéne tennem?

Itt vagyok én.
A semmi közepén.

Esténként az álom nehezen jön a
szememre.
Belső hangom azt súgja: hagyatkozz a képzeletedre.

Itt vagyok én.
A semmi közepén.

Emberek járnak s kelnek
Vágyaikat kergetve.
Ha pedig nem úgy jön össze a dolog,
Bambulnak bambán,
Szemeik kikerekedve.

Itt vagyok én.
A semmi közepén.

Körülöttem több száz buborék.
Bennük egy kép ezer verziója.
Számomra eddig elérhetetlen és megfoghatatlan: egy igaz társ.
Életem legnagyobb víziója.

Itt vagyok én.
A semmi közepén.

Soha nem akartam sokat.
Soha nem akartam világmegváltó dolgokat.

Itt vagyok én.
A semmi közepén.

Amit szerettem volna, és szeretnék ma is,
Az nem más, mint egy Nő, egy szerető társ,
Ki soha nem hamis.

Itt vagyok én.
A semmi közepén.

Nem áhítozom vagyonra, gazdagságra.
Se szánalmas némberek viselkedésének arctalanságára.

Itt vagyok én.
A semmi közepén.

Egy dolgot szeretnék, mitől szívem közepe nem lenne üres, és amire mindennél jobban vágyom.
Ha a nagybetűs NŐ, akit elképzeltem,
Végre valahára valóság lenne.
Nem puszta álom.

Itt vagyok én.
A semmi közepén.

Csak ennyit szeretnék ettől a furfangos élettől.
Eldobni, lerázni a bizalmatlanság láncait,
Kitárni szívem kapuját, beengedni Őt,
S megszabadulni a vétkektől.

Itt vagyok én.
A semmi közepén.

Hozzászólások