Jonathan Lethem – Árva Brooklyn
A GABO Kiadónak köszönhetően egy olyan könyvet foghattam a kezembe idén decemberben, amire egyáltalán nem számítottam. Jonathan Lethem regénye, az Árva Brooklyn ugyanis egy Tourette-szindrómában szenvedő férfiról szól, aki igazi detektívvé válik a kötet során. Ha valaki egy érdekes krimit szeretne olvasni, ami még humoros is, akkor bátran merem ajánlani.
A történet Lionel Essrogról szól, aki Tourette-szindrómában szenved, ami miatt bizonyos tikkjei vannak. Hol bököd, hol lökdös, ütöget másokat, kényszeresen puszikat osztogat, vicceket és szóvicceket mond, illetve gyárt, valamint utánoz másokat. Ennek a szindrómának még sok más tünete is van, amiket mind megismerhetjük az olvasás során.
Lionel akkor jött rá, mitől más mint a többi gyerek, mikor Frank Minna őt és három másik srácot elkezdett dolgoztatni. Időről-időre eljött a gyermekotthonba, ahol a négy árva fiú lakott és magával vitte őket, hogy különböző munkákat végezzenek neki. Frank számtalan dologra megtanította őket, a fiúk pedig felnéztek rá, aztán ahogy telt az idő, Frank Minna egy autókölcsönzőnek álcázott magánnyomozóirodát hozott létre, ahova természetesen a Minna Fiúk is követték. Egy napon azonban Minnát megölik, Lionel pedig elhatározza, kideríti ki ölte meg azt az embert, aki férfit faragott belőlük.
Bár krimiként nem volt valami erős, engem mindenképpen kárpótolt az, hogy Lionel szemszögéből íródott a történet, így a könyv stílusa – bár az elején furcsa volt – egyedi és felettébb érdekes lett. Olyan elemekkel, információkkal és humorral tarkítja az eseményeket és így a leírást is, amitől igazán kerekké és megismételhetetlenné válik ez a regény.
Ami pedig külön élvezettel töltött el az az, hogy rég olvastam ennyire sajátos és jól megformált főszereplőt. Lionel páratlanra és felettébb szerethetőre sikeredett, sőt, sokkalta inkább a tourette-ről, róla, és az ő fejlődéstörténetéről szólt ez a kötet, mintsem az igazi nyomozásról. Nem csoda, hogy vászonra vitték a történetét. Lionel tikkjei mind a párbeszédekben, mind pedig a leírásokban feltűnnek, ami garantálja a felejthetetlen olvasásélményt.
Nagyszerű karakterleírások, olvasmányos leírás és jó cselekmény jellemzi az egész könyvet. Az egyetlen hibája az, hogy Minnát csak a főszereplő elbeszéléséből ismerhettük meg, hiszen ugyan annyira érdekessé vált számomra, mint maga Lionel.
“Izgódom érted – mondtam, mert Tourette megint beletenyerelt a mondanivalómba. El akartam tűnni Kimmery közeléből, mielőtt üvölteni, ugatni kezdek, vagy rászabadítom ujjaimat a pólója nyakára.
Elmosolyodott.
– Ez mit jelent? – kérdezte. – Izgulok és aggódom egyszerre?
Bólintottam. Rátapinott.
– Nem lesz semmi bajom. Ne izgódj.”
A sztori erejéhez pedig kifejezetten sokat adott a helyszínválasztás is, hiszen Brooklyn híres bűnözéséről, így kiváltképp el tudja hinni az olvasó ezt a képtelen történetet, amiben ott vannak a dílerek, a maffia és a legkülönbözőbb féle emberek, mindezt pedig a nyolcvanas években.
Hogyan válik egy gyermekotthonból származó, mindenki által kinevetett, nem komolyan vehető személy egy igazi detektívvé? Na és vajon sikerül kiderítenie, ki ölte meg Minnát? Mi lesz társai sorsa? Mindezekre a kérdésekre választ kaphattok, ha elolvassátok a Gabo Kiadó által felújított kiadásban megjelentetett regényt, amely garantáltan nem fog csalódást okozni.
