Jodi Picoult – Második látásra
Nagy rajongója vagyok a szellemes történeteknek, ugyanakkor elég ritkán botlok bele egy-egy ilyen sztoriba. A Tizenkilec perc után pedig jól is jött nekem egy kicsit más kaliberű regény az írónőtől. A Második látásra izgalmas volt, feszültséggel teli, mégis szórakoztató. Egy olyan regény, amit tökéletesen el tudtam volna képzelni a TV-ben is egy nagy adag pattogatott kukoricával.
A történet igen összetett, pont emiatt nehéz róla spoiler nélkül írni. A cselekmény középpontjában Ross áll, aki szellemekre vadászik egy neves kutatópárossal, akik bizony sokszor átverik ügyfeleiket, hatalmas összegeket kicsalva belőlük. A férfi elsősorban a halott menyasszonyát keresi, ugyanis nem bír túllépni annak halálán, ám egy napon elege lesz főnökeiből, így hátrahagyva őket, meglátogatja testvérét. A comtosooki lakosoknál azonban nem igazán sikerül megtartani fogadalmát, miszerint felhagy a szellemvadászattal, a kisvárosban ugyanis számtalan furcsaság üti fel a fejét. Rózsaszirmok hullanak az égből, a föld a nyári idő ellenére megfagy, külföldi nyelven kezdenek el beszélni a gyerekek, és ez csak három, a sok megmagyarázhatatlan dolog közül. Mindez pedig azért történik, mert egy idős férfi eladta a telkét egy beruházónak, aki üzletközpontot akar rajta építeni.
Ross története a 2000-es évek elején játszódik, ezzel szemben a másik szál az 1930-as években, ahol Cecelia Pike-ot ismerhetjük meg. A Tizenkilenc perc kapcsán is megemlítettem Picoult remek karakterábrázolását, amit ezúttal is ki kell emelnem, mind Ross, mind pedig Lia esetében. Mindketten nemegyszer eljátszanak az öngyilkosság gondolatával más-más probléma miatt, egy azonban közös bennük. Mindketten elvesztettek valakit, aki számukra fontos volt. Rendkívül összetett személyiségek, akik nem találják helyüket a világban, Ceceliára ráadásul férje is nagy nyomást gyakorol, ami tovább növeli a nőben levő feszültséget.
A regény ezúttal is számtalan gondolatot vet fel az olvasóban, köszönhetően a tömérdek témának, amit érint. Az öngyilkossági hajlam mellett szó van például az abortuszról, gyógyíthatatlan betegségről, szerelemről és családi kapcsolatokról is, de felvet egy olyan sokakat foglalkoztató kérdést is, amire senki sem tudja a megfelelő választ. Mi történik az emberrel a halála után? Nagyon érdekesen állt hozzá a könyv és erről szívesebben olvastam volna alaposabban is, kicsit akár ijesztőbben is. Kezdetben azt hittem, rémisztgetni fog a könyv, azonban erről szó sincs. Mindenesetre ezeket úgy ötvözi, hogy nem válik töménnyé és nehézzé az olvasmány, sőt, néhol még humoros is, ami gördülékenyebbé teszi az egészet.
Érdekes vonal volt Ross nővére, Shelby is, akinek nyolcéves kisfia egy ritka betegségben szenved, bőrét ha fény éri hólyagosodni kezd, egyszerűen nem bírja elviselni. Az orvosok szerint bár megélheti az ötvenet, de sokkal valószínűbb a korai halál. Vajon milyen lehet ezzel a tudattal élni és felnőni? Milyen lehet így gyermeket nevelni, mi játszódhat le az édesanyában? Szerencsére itt is váltott szemszögek vannak, aminek köszönhetően egy kicsit még ebbe is bepillanthattunk.
A Második látásra egy hihetetlenül összetett történet halálról, szerelemről és családi kötelékekről, mindez pedig misztikumba csomagolva. Vajon mi történik velünk a halál után? Kinek van joga eldönteni ki maradhat életben és ki nem? Ki szülhet gyermeket és ki nem? Izgalmas, fordulatos és igen elgondolkodtató olvasmány, amit bátran merek ajánlani azoknak, akik szívesen olvasnak a szellemvilágról.
A recenziós példányért köszönet az Athenaeum Kiadónak!
