Jessica Pan – Bocs, hogy késtem, igazából nem is akartam eljönni
Izgatottan vártam már Jessica Pan regényét, hogy magyarul is megjelenjen, így mikor a Pioneer Books elkezdte reklámozni a Bocs, hogy késtem, igazából nem is akartam eljönni című könyvét, nagyon lelkes lettem, hogy végre lehetőségem lesz elolvasni. A kötet egy introvertált nő egy évét mutatja be, hogy hogyan próbál meg nyitottabb lenni az emberek felé, és próbál meg extrovertáltként élni.
Mit jelent az introvertált és az extrovertált?
Azt, hogy valaki introvertált vagy extrovertált személyiség, az se nem jó se nem rossz dolog. Mindenkét személyiségjegynek megvan a maga előnye és hátránya is. Míg az introvertált emberek érdeklődése inkább befelé irányuló, addig az extrovertáltak sokkal inkább a külvilág felé.
Az introvertált emberek szeretnek egyedül lenni és ez fel is tölti őket, kerülik a figyelmet, elmélyülten és egyedül szeretnek dolgozni, na meg általában gondolkodnak, mielőtt beszélnek, megfontoltak. Az extrovertáltak mások társaságát részesítik előnyben, könnyen ismerkednek, a társadalmi interakciók feltöltik őket, szeretnek hangosak lenni, jók a csapatmunkában és szeretnek a figyelem középpontjában lenni.
Jessica különböző szakembereket keres fel.
Bocs, hogy késtem, nem is akartam eljönni könyvben Jessicának eljött az életében az a pont, mikor egyszer csak úgy érezte, hogy túl magányos. Messze él a családjától és pár barátja, akikkel kapcsolatban van, más országokban élnek. Így hát elhatározta, különböző szakemberek és kurzusok segítségével megpróbál nyitottabb és magabiztosabb lenni, hogy új dolgokat és embereket ismerhessen meg. A kötetben ezt az útkeresést követhetjük nyomon tizenhat fejezeten keresztül, ami alatt nemcsak ezt a változást, de Jessica életét és személyiségét is alaposan megismerhetjük.
Ahogyan olvastam a bevezetőt, egyből felmerült bennem, hogy vajon mire elég egy év? Lehetséges-e egyáltalán annyi mindenen változtatni, amennyin szeretne? Hiszen gondoljunk csak bele, mi mindentől félhet egy introvertált ember! Aki ebbe a típusba tartozik, rosszul érzi magát, fél az idegen társaságokba, sokszor el sem akar indulni otthonról még akkor sem, ha a barátaival találkozik. Tele van kifogásokkal, éppen miért nem akar menni az adott eseményre. Fél az elmagányosodástól, holott egyébként nagyon sokszor magányos, hiába érzi jól magát egyedül (ez elég furán hangzik, nem?), inkább írásban kommunikál, mint szóban és bedugja a fülét tömegközlekedés közben (van, hogy be se kapcsolja a zenét) és könyvet vesz a kezébe, nehogy hozzászóljanak. Nehezen veszi rá magát az új dolgok kipróbálására és a változásokat hatalmas kihívásként éli meg. És ez csak pár nehézség, amivel ez a fajta személyiségtípusnak meg kell küzdenie. Mivel én is ebbe a típusba tartozom, tudom, hogy ezek – és még jó pár – valós és komoly dolgok.
Lehetséges-e ennyi mindenen egy év alatt változtatni?
Jessica mindezt és még többet akar változtatni egy év alatt és ez nagyon komoly kihívás. Kíváncsi voltam hát, hogy vajon ez mennyire sikerül neki. Különböző órákra és foglalkozásokra jelentkezik be, pszichológusokkal és szakemberekkel veszi fel a kapcsolatot, hogy fejlődjön a személyisége. Egyfelől mindez lenyűgöző, másfelől viszont elgondolkodtatott, én vajon meg merném-e ezt csinálni? Valószínűleg nem. Ennyi mindent és ilyen gyorsan biztosan nem.
Ugyanakkor a Bocs, hogy késtem, nem is akartam eljönni pont arra jó, hogy tippeket és trükköket ismerjünk meg, hogy hogyan tudunk változtatni a dolgokon, ha akarunk. A kérdés, hogy akarunk-e? Vajon Jess-nek megérte ez a sok erőfeszítés?
Hasznos könyv a fejlődésre vágyóknak!
Miközben olvastam a könyvet, az elején nagyon rosszul éreztem magam, mert akarva-akaratlanul azt idézte elő bennem, hogy mennyire rossz élete van egy introvertált embernek – vagyis nekem. Pedig igazándiból nincsen, ennek a személyiségtípusnak is nagyon sok jó tulajdonsága van és ugyan olyan szuper emberek vagyunk, mint extrovertált társaink, főleg, ha meg merünk nyílni valakinek.
Aztán ahogyan haladtam előre és egyre több problémát szeretett volna megoldani Jess, igyekezett tapasztalatot gyűjteni és próbálta megugrani az akadályokat, egyre inkább kezdtem élvezni a könyvet. Hasznos tapasztalatokat gyűjtöttem és biztos van, amit alkalmazni is fogok a jövőben. Ugyanakkor fontos az, hogy fogadjuk el magunkat és legyünk tisztában az értékeinkkel. Merjünk nyitni a dolgok és emberek felé és ha változtatni akarunk valamin, ne habozzuk megtenni. Még akkor se, ha ez kellemetlenségekkel jár.
Azt picit sajnáltam, hogy nem volt olyan humoros, mint hittem. Persze akadtak jó pillanatok és néha valóban felnevettem, de valamiért egy sokkal lazább, könnyedebb olvasmányra számítottam. Ettől függetlenül továbbra is ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik kíváncsiak arra, miket élhet át egy olyan ember, aki zárkózottabb, könnyen zavarba hozható és kerüli a kínos pillanatokat. Vagy ha te vagy introvertált és kíváncsi vagy, más hogyan próbált kitörni ebből a “szerepből”.
A recenziós példányt köszönjük a Pioneer Booksnak!
