Jenn Lyons – Minden Dolgok Neve

Jenn Lyons nem tétlenkedett a Királyok veszte után, hiszen egy évvel a megjelenése után már meg is jelent a folytatása, a Minden Dolgok Neve! A történet ezúttal is pörgős, a karakterek a lehető legösszetettebbek és mindennek is jelentősége van. Egyszóval: imádtam.

Az előzményből.

Az első rész igen pörgősen ért véget. Kihrin visszatért a családjához, hogy megbuktassa nemcsak a bátyját Darzint, hanem Gadrith D’Lorust is, aki segítségével újra megidézték az egyik legveszélyesebb démont, Xaltorath-ot. Ehhez a rituáléhoz azonban felkellett áldozni valakit és ez a valaki pedig Kihrin lett. A fiú azonban nem egyedül érkezett vissza Quurba, hanem társaival, akik segítettek neki összekészülni a nagy összecsapásra. Ettől függetlenül a D’Mon ház – és még sokan mások – nagyja meghalt, mire sikerült odáig eljutni, hogy Darzin és Gadrith is halott legyen. A küzdelem viszont itt még nem ért véget. A béklyókő megsemmisült, ezzel az összes rabszolgasorba taszított ember felszabadult, velük együtt pedig a démonok is.

Ezzel pedig elég sok izgalmas szituációt kezdhetett az írónő.

A történet két nappal a tragikus küzdelem után folytatódik. Kihrin, aki visszatért a halálból Joratba utazik Csillaggal és a tűzvérű Szégyennel. Itt találkozik Janelel és Qown-el, akik a segítségét kérik, hogy elpusztítsanak egy sárkányt, a dolgok azonban nem mennek ilyen egyszerűen. Kihrin bizalmatlanul áll hozzájuk, hiszen a nő és társa már akkor tudták kicsoda, mikor még be sem mutatkoztak egymásnak. Vajon honnan tudták egyáltalán, hogy Kihrin Joratba megy?

Janel és Qown így tehát elkezdik elmesélni az ifjúnak történetüket, amely az egész kötet vezető szála lesz, akárcsak a Királyok veszte során Karom és Kihrin beszélgetése. Itt egy börtön helyett tehát egy kocsmába kerülünk, ahol a három ember beszélget egymással. Minden ilyen rész elején megkapjuk a helyszínt és az időt, az alábbi módon:

Jorat tartomány, Qoori Birodalom,
három nappal azután, hogy Karom csapata győzött

ezt a részt pedig Janel vagy éppen Qown elbeszélése váltja fel. Mindkettőre jellemző a már jól megszokott lábjegyzet is. Ezúttal azonban most egy más személy kommentálja az eseményeket, aki ugyan úgy részese a történteknek, mint a korábbi kötetben Thurvishar D’Lorus. Bár ebben a kötetben Senera kommentárjai szerintem sokkal szórakoztatóbbak.

Új főszereplők kerülnek a képbe!

A Minden Dolgok Neve során Janel történetét követhetjük nyomon, akit már szintén ismerhetünk az előzményekből. Ő volt az, akit Xaltorath mutatott Kihrinnek, illetve az is, aki visszasegítette őt az élők közé. Kihrin azonban nem emlékszik rá mi történt akkor, amikor halott volt, így a nőnek újra el kell nyernie a bizalmát. Habár sajnáltam, hogy a fiú kevesebb szerepet kapott, Janel elképesztően szimpatikus és érdekes karakter. Összeszedett, határozott és bivalyerős, akiről meg nem mondanád, hogy milyen fiatal.

Janel, Csillag és Szégyen mellett azért felbukkan Teraeth, a manol vané és természetesen a híres Relos Var is, akiből sokkal de sokkal többet kapunk ebben a Minden Dolgok Neve során. Sose lesz a kedvencem, ennek ellenére Jenn Lyons roppant érdekes karakternek alkotta meg, így nagyon örültem, hogy nagyobb szerepet kapott.

Természetesen sok új karaktert kaptunk, akik mellé új helyszín is társul, kezdve Jorattal, aminek megismerése sok-sok oldalba telik. Megismerhetjük a boszorkányokhoz való hozzáállásukat, a törvényeiket és szokásaikat, amikbe beletartozik az is – ami nekem nagyon furcsa volt -, hogy kancának, csődörnek, heréltnek és csikónak hívják egymást. A kavar nekem nem ez okozta, hanem az, hogy csődör lehet nő is, ha meg akarjátok ezt érteni mégis miért, akkor mindenképpen olvassátok el a könyvet.

Nagyon tetszett az, ahogyan az írónő kialakítja az egyes városok szokásait, törvényeit.

Ennek ellenére tényleg sokáig hiányzott Kihrin elbeszélése. Egy darabig úgy is éreztem, hogy ez nem lesz olyan jó könyv, mint a Királyok veszte, hiszen a fiú nagyon belopta magát a szívembe mint főszereplő. Nem értettem mégis mit keresünk itt Janellel és a cölibátust fogadott krónikás-szerzetes Qown-el. A történet közel 90%-a róluk és kalandjaikról szól, ami dúskál az akcióban, a kalandban és szépen lassan elkezdtem nem bánni, hiszen sejtettem ezúttal is a végére kerül a nagy bumm.

Aztán igazam is lett, hiszen a legvége legalább olyan cselekménydús lett, mint az első kötet befejezése, ha nem jobban. A regényt az első száz oldal után le se tudtam tenni és minden olyan időt feleslegesnek tartottam, amit nem ennek az olvasásával töltöttem. Nem is tudom eldönteni, hogy vajon ez vagy a Mákháború az új kedvenc fantasy regényem?

Lassan építkezik, de megéri kivárni a végét.

Összességében nagyon tetszett, odáig vagyok Jenn Lyons humoráért és szarkasztikus beszólásaiért, ami Kihrinre és Senerára igen jellemző. Ha tehát még nem tudod eldönteni, belekezdj-e a folytatásba, akkor bátran mondom: igen! Nem a megszokott karakterek, viszont a hangulata, a feszültsége és a komikuma ugyanolyan zseniális. A függelék pedig nagy segítséget tud nyújtani ahhoz, hogy ne zavarodj bele a sok szereplőbe és kifejezésbe.

Végezetül pedig had beszéljek egy kicsit a designról! A térképek egyszerűen elvarázsoltak, nem egy, hanem három is helyet kapott a kötet elején, ahol sokkal részletesebben mutatják a megálmodott világot. Megkaptuk részletesen nemcsak Joratot, hanem Atrinét is, ami Kihrin eredeti úti célja lett volna. A borító akárcsak az előzőé, itt is csodaszép.

A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!

Lily Brooks-Dalton – Az éjféli égbolt

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?