Könyvek

Jeffrey Archer – A tékozló lány

Hosszú idő eltelt azóta, hogy utoljára Jeffrey Archer könyvet olvastam. Nagyon jó emlékeim vannak az Aki mer…-ről, valahogy mégsem éreztem a késztetést, hogy nekem újra olvasnom kéne tőle egészen addig, amíg bele nem futottam A tékozló lány ajánlójába. A szöveg izgalmas cselekményre utalt, így hát a kezembe is vettem. Arra azonban nem számítottam, hogy egy sorozat második részéről van szó.

Hogy őszinte legyek az, hogy A tékozló lány a Kane & Abel második része, egészen addig nem is tűnt fel, amíg egyik reggel le nem kellett szállnom az 1-es villamosról és negyven percet ácsorogni, a pótlóra várva. Éppen el voltam merülve Florentyna Rosnowski világában és ahogy leszálltam, teljesen véletlenül vettem észre a piros plecsnit a könyvborítón, hogy A nagy sikerű Párbaj folytatása. Vajon hogy kerülte el ez a figyelmemet? Elképzelésem sincs, viszont teljesen jól megvoltam az előzmény nélkül!

A történetről

A történet Florentyna Rosnowski életéről szól, aki kiskorától fogva arról álmodik, hogy egy napon ő lesz az Amerikai Egyesült Államok első női köztársasági elnöke. A történet elején még egy pólyás kisbaba, a végén pedig egy érett, felnőtt nő lesz. A lány Abel Rosnowskinak, a híres szállodatulajdonosnak a lánya, így nélkülöznie egy pillanatig sem kell. A legjobb nevelőnőt kapta, aki egészen Angliából utazott hozzá az államokba. Keményen, mégis tiszta és őszinte szeretettel tanítja a fiatal lányt, aki ennek köszönhetően nemcsak az iskolában lesz rettentő sikeres, de a felnőtt élete során is.

Ez egészen addig így is volt, míg egy napon bele nem szeretett esküdt ellenségének a fiába, amit a két apa nem nézett jó szemmel. Mivel a lánynak volt érzéke a divathoz, így eltávolodva édesapjától megnyitotta saját üzlethelyiségét, amelyből egy hasonlóan sikeres üzletláncot hozott létre, mint korábban az édesapja a hotelekkel. A hatalma pedig egyre csak nőtt és nőtt, sorra hozta a jó döntéseket, azonban a régi álmát sohasem felejtette el.

Amennyire féltem a politikai vonaltól, annyira tetszett.

Az elején nagyon féltem ettől a műtől, mert nem igazán vagyok otthon a politikában, ami miatt sokszor untatnak egyes részek az adott könyvekben, viszont itt nem ez volt a helyzet. A szemem előtt egy fiatal kislány képe lebegett, aki hatalmas szemekkel, nagy érdeklődéssel figyelte a politikai ügyeket, érdeklődött iránta és ezáltal én is nyitottan álltam a téma elé. Egy percig sem vált sokká, túlzóvá, nagyszerűen építette bele a műbe, különböző szakszavak nélkül.

Ez persze annak is köszönhető, hogy Florentynát elképesztően szerethetővé alkotta meg. Habár kétségtelenül túlbuzgó lány lett, aki sajnos túlzottan könnyen túljutott minden megpróbáltatáson – legalább is nekem ez volt az érzésem –, mégsem volt hibátlan, ami nagyon tetszett benne. A személyiségfejlődése ráadásul hatalmas változásokon ment át, miközben megmaradt ugyan annak a jószívű embernek, ami már kiskorában megmutatkozott rajta.

Alapvetően azonban sokkal nagyobb bonyodalomra, szörnyűségre és akcióra számítottam a leírás alapján. Hatalmas csatákat vártam a két család között, olyan eseményeket, amiktől lever a víz, hogy ebből hogyan fognak kimászni a szerelmesek, azonban ilyenek nem történtek. Félreértés ne essék, nagyon kellemes volt olvasni és igazán lekötött, de teljesen másra számítottam valamiért. A küzdelmek inkább a politikai és a pénzügyi szférában maradtak, tulajdonképpen érthető okokból.

– Nagyon büszke vagyok rád, drágám – mosolygott ravaszkásan a férje. – De biztos vagyok benne, hogy Mark Twain is büszke lett volna rád.
– Mark Twain? Miért? – csodálkozott Florentyna.
– Mert ő mondta: „Tegyük fel, hogy az ember megőrül. Vagy tegyük fel, hogy parlamenti képviselőnek áll. Bocsánat, a kettő ugyanaz.”

Az azonban nagyon tetszett, hogy ennyire ráfeküdt a szerző Florentynára és a családja életére. Alaposan meg lehetett ismerni a lány és szerelme rokonságát is, melyek során megdöbbentő titkok kerültek napvilágra, amik során jómagam is eltátottam a számat. Ezek külön eszenciát adtak a könyvnek.

Ha szívesen olvasnál egy izgalmas női sorsról, amely a politikai és gazdasági életben játszódik, akkor ez egy teljesen jó választás lehet, függetlenül attól, hogy olvastad-e A tékozló lány előzményét, a Párbajt. Pörgős volt és kellemes, egyáltalán nem megterhelő. Tipikusan az a könyv, amit kikapcsolódásra ajánlanék.

A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!

Lucinda Riley – Az olasz lány

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?