Jane Corry – Vértestvérek könyvajánló
A jó thrillernek nagyon könnyen felismerhető jellemzői vannak: ilyen a kiszámíthatatlanság, az izgalom és az akció tökéletes keveréke, a szereplők hús-vér volta. Éppen ezért az ebben a zsánerben alkotók elég nagy nyomás alatt vannak, ha valami jót akarnak alkotni. Jane Corry újságíró, aki A férjem felesége regénnyel vált ismertté. Mi most azonban a második, hasonlóan színvonalas, Vértestvérek című regényével foglalkoztunk.
A történet két nőről, Kittyről és Alisonról szól, akik nagyon különböző életet élnek. Míg Alison rajztanár, aki látszólag normális életet él, addig Kitty egy otthonba bezárva tölti napjait és képtelen a beszédre. A közös pont, ami összeköti őket az egy tizenöt évvel ezelőtti baleset, mely egy harmadik érintett életét követelte. Kittynek egyáltalán nincsenek emlékei a történtekről, sem az azt megelőző időkről, Alison azonban nagyon is jól emlékszik mindenre…
Ez tehát az alapfelállás, amit az zavar meg, hogy Alison állást vállal egy börtönben. Minden adott tehát ahhoz, hogy egy izgalmas történetet olvashassunk. De nemcsak a szituációk, a szereplők is izgalmasak. Vegyük például Alisont: középkorú művész, aki látszólag teljesen átlagos életet él és ólomüveg kurzusokat tart. Ám a múlt őt is kísérti, jobban mint gondolná… Egyszerre érzékeny és erős nő, akinek viszont rengeteg traumával kell szembenéznie, ami sokkal mélyebb nyomokat hagyott benne, mint ami kívülről látható. Éppen ezért nehezen létesít kapcsolatot emberekkel, ráadásul bűntudatból még vagdossa is magát.
Másik főszereplőnk Kitty szemszögét kezdetben talán még jobban is élveztük, mint Alisonét, mivel rendkívül vicces volt az, hogy a környezete hogyan értelmezi félre mondanivalóját és hogy a lánynak fejsérülése ellenére milyen szórakoztató gondolatai vannak.
A regényben egyszerre láthatjuk a jelen eseményeit és töredékeket a múltból, amik viszont már csak a teljes kép ismeretében állnak össze. Egyik titok követi a másikat, sőt még az utolsó oldalakon sem nyugodhatunk meg: a szerző a legutolsó fejezetig fenntartja a feszültséget. Amikor már azt hinnénk mindent tudunk, az arcunkba vág egy újabb fordulatot. Mi, meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy még egy titok, még egy titok… és az utolsó oldalon is egy titok. Többek közt ennek is köszönhető, hogy ez egy újabb pörgős és letehetetlen regény lett az írónő tollából.