Jane Corry – Mindenki titkol valamit
Jane Corry könyvei számomra igazi komfortolvasmányok. Ő az a szerző, hogyha meglátom, hogy új megjelenése van, biztos, hogy elolvasom és sohasem csalódok. Nem csoda tehát, hogy a Mindenki titkol valamit is felkerült az olvasási listámra és ezúttal is nagyon élveztem!
A történetről
Emily egy munkahelyi baleset elől hazamenekül édesapjához, aki már a kilencvenedik életévén is túl van. Az apja azonban, mivel egyedül él távol a lányától, felfogadott egy fiatal gondozónőt, akiről a lánya nem tudott. Emily-t ez rosszul érinti, egyszerűen nem szimpatikus neki a francia hölgy és úgy érzi, az apja lecserélte őt. Zavarja, hogy milyen közel kerültek egymáshoz, hogy máshogy viselkedik tőle az édesapja és az, hogy még a kutya is szívéjesen bánik vele. Valamint, hogy egyszerűen nem tud kettesben maradni szeretett apjával és megbeszélni vele a problémáit, hiszen azért jött haza, hogy megvigasztalódjon. Vajon ki ez a titokzatos, fiatal francia nő és mit keres az apja mellett? Mi ez az ellenszenv a két nő között? Mi lesz Emily munkahelyi problémájával, vajon hogyan fog dönteni a fegyelmi bíróság?
A Mindenki titkol valamit cím nagyon jól leírja azt, hogy miről szól ez a regény. Nemcsak Emily hallgatja el az apja és a francia gondozónő előtt az okot, ami miatt hazaérkezett Cornwallba, hanem a lány apja és Francoise is olyan titkokat rejteget, amiket félnek bevallani egymás előtt.
Váltott szemszög
Ahogyan azt már megszokhattuk, például a Csak egy pillanat című könyv során is, a kötet több részre van bontva, amiben az egyes fejezetek rövidek. Így egyrészt utazás közben kényelmes lehet az olvasása, másrészt pedig ezzel sokkal pörgősebb és lendületesebb lett a történet.
Itt az elején huzamosabb ideig csak Emily szemszögén keresztül látjuk a történéseket. Azt, hogy milyen az élete, majd azt, ahogyan megtudja, hogy legnagyobb megdöbbenésére egy vadidegen fiatal hölgy, Francoise él az apjával. Majd ezt követően, ahogyan azt tapasztalja, hogy az apja mennyire szívéjesen, gondoskodón és szeretőn bánik vele. Emily érthető okokból féltékeny lesz és elkezd ellenségesen viselkedni.
Ezt követi Francoise szemszöge, akit itt alaposabban megismerhetünk. Azt, hogy ő hogyan viszonyul az idős Harold-hoz, hogy hogyan került hozzá és milyen volt az előtte levő élete és hogyan lett gondozónő. Az egyes fejezeteket, részeket pedig időről-időre megszakítja Harold 1944-ben átélt háborús múltja. A végén pedig felváltva olvashatjuk a két nő nézőpontját, ezzel fokozva az izgalmakat.
Sokkal inkább pszicho-thriller
Úgy gondolom, hogy Jane Corry ezen regénye sokkal inkább pszicho-thriller, mintsem thriller. Aki egy izgalmas, vérengzős sztorira vágyik, az nem ezt a könyvet keresi, de aki gyakorlott Corry olvasó, az ezt már tudja. Ebben a könyvben az érzelmek kerülnek előtérbe. Itt az igazi drámát, a feszültséget az okozza, hogy a családtagok, az emberek mennyi mindent elhallgatnak egymás elől. Ott vannak egymás mellett és nem beszélgetnek, nem mondják ki mi bántja őket, titkolóznak, kerülgetik a témát és ez számos problémához, feszült szituációhoz vezet.
Francoise és Harold sokkal több mindent beszél meg egymással, ugyanis tulajdonképpen idegenek egymással szemben. Francoise ki is fejti, hogy az idegeneknek néha jobban meg tud nyílni az ember, mint a szerettünknek. Ez pedig feszéjezi Emily-t. Nem érti, hogy vajon ő miért nem élvezheti az apja ezen bizalmát? Zavarja a lányt, hogy nem ő van Harold-nál a középpontban és elkezdenek a felszínre törni az érzelmek.
Családi titkok tömkelege
Mikor a könyv eléri a tetőpontot, számos titok és családi dráma kerül a felszínre, amitől csak még pörgősebbé válik a regény. Nagyon szerettem Harold múltját, de Emily és Francoise párharca hozta nekem a fő izgalmi faktort. Érdekes volt, hogy bár sokszor teljes mértékig együtt éreztem Emily-vel, mikor áttértünk Francoise nézőpontjára, őt is megértettem, ahogyan azt a haragot is, amit Emily iránt érzett, amiért elhanyagolta édesapját. A könyv az én érzéseimmel is játszott. Főleg, ha a francia gondozónőről volt szó. Hol kedveltem, hol nagy ellenszenvet éreztem iránta.
Összességében nagyon tetszett ez a könyv. Szerettem a szereplőket, izgalmasnak találtam azt, hogy ahány rész, annyiféle érzelem. Hol együtt éreztem az adott karakterrel, hol fogtam tőle a fejemet. Hol kedveltem a szereplőket, hol pedig nem. Ugrált az érzéseimen. Érdekes volt látni, hogy mennyi mindenre kihatnak a gyermekkori események. Legyen az egy háborús múlt, ami traumatizálja az embert vagy a nélkülözés.
Aki szeretne egy családi titkokkal átszőtt pszicho-thrillert olvasni, annak bátran ajánlom Jane Corry Mindenki titkol valamit című regényét. Vagy az írónő bármely másik könyvét.
A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!
