Jaci Byrne – Az auschwitzi karnagy

Az utóbbi időben számtalan auschwitzi témájú könyvet olvastam, hiszen sorban jelennek meg a megrázóbbnál megrázóbb történetek. Sokszor szólalnak meg túlélők, olyanok, akik hosszú évek, évtizedek után képesek beszélni arról, hogy mi történt velük egykor. De olyan is előfordul, hogy a fennmaradt, megtalált kéziratokból készülnek könyvek. Ilyen Jaci Byrne regénye is, amely nagyapja naplóján alapul.

Az auschwitzi karnagy története

A regény Henry Jacksonról szól, aki már megjárt egy világháborút. Rendes, dolgozó emberként éli életét és neveli gyermekeit imádott feleségével egészen addig, amíg be nem hívják újra, a fritzek ellen a háborúba. A férfi kelletlenül bár, de csatlakozik a sereghez, ahol újra számtalan szörnyűségnek lesz a tanúja, majd nemsokkal később fogságba esik. Így kerül egyik munkatáborból a másikba, majd végül az Auschwitz IV-es táborba, míg végül öt éven keresztül raboskodik. A zene mindvégig hatalmas szerelme, ahol tud ott zenél, így válik egyszer csak karnaggyá a munkatáborban.

Nehéz, komoly, megrendítő könyv.

A történet már az elejétől fogva nagyon nehéz és komor. Habár Jackson a naplóját 1941-ben kezdi el írni, az unokája családi szóbeszédekből és emlékekből merítkezve korábbról kezdi el a történet megírását. Jaci Byrne kutatómunkája előtt le a kalappal, ugyanis nagyon izgalmasan és feszültség keltően foglalta össze a leírtakat. A könyv első fele tényleg olyan mint egy napló, rendes párbeszédek nélkül. Az egyes fejezetekben dátumszerűen vannak megírva a napok, és hogy akkor mi történt. Van, hogy egy nap csupán egy sort tesz ki vagy három-négy mondatot, de van olyan is, ahol egy egész fejezet. Majd a hazatérést követően lassan átvált az egész, és megjelennek a párbeszédek, illetve a hosszabb fejezetek. Ugyanis szerencsére, hasonlóan Gitta könyvéhez, itt is kapunk információt arról, hogy mi történt főszereplőnkkel Auschwitz után.

Nehéz volt lelkileg ez a könyv. Nem tudom, hogy azért, mert tényleg az volt az érzésem, hogy egy naplót olvasok, vagy azért, mert ennyire gyors és dinamikus volt az egész, köszönhetően a szerkezetének. Mindenesetre nagyon megérintett, ezért időről-időre szünetet kellett tartanom, pedig egy nagyszerű könyvről van szó, amit a téma kedvelőinek nagyon ajánlok. Ne ijesszen meg senkit, hogy nem regényes formában íródon az első része, személy szerint nekem így sokkal különlegesebbnek tűnt.

Önszántából vonult háborúba.

Izgalmas volt például az is, hogy Harry katonaként került Auschwitzba, ezzel pedig ő hadifogoly lett, nem pedig a származása miatt került fogságba. Ez egy teljesen új élmény volt számomra. Érdekes volt olvasni – röviden visszatekintve – a gyermekkoráról, ahol átlagpolgárként éltek, hogy önszántából lett katona az első világháborúban és a családi életéről is. Az pedig, hogy milyen szeretettel írt családjától, feleségéről és gyermekeiről, külön megható volt, még azután is, hogy elolvastam a szerző megjegyzését ahol említette, itt-ott élt a költői szabadsággal, mivel ebben a korban nem volt jellemző, hogy a férfiak érzelmesen írnak a hadinaplójukban.

Megrázó történet, amit úgy gondolom – mint sok Auschwitzhoz kapcsolódó könyvet -, nem mindenki tud végigolvasni. Ugyanakkor egy nagyszerű és csodálatos könyv a maga műfajában, ami igazi érték. Az pedig, hogy a szerző utána nézett számtalan adatnak, információnak, amit a biztonság kedvéért Harry nem írt le, hanem csak utalt rá, tovább növeli az egészet.

A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!

Charlotte Jacobi – A Douglas nővérek

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?