Könyvek

J. D. Barker- James Patterson – A zaj

A thriller napjainkban nagyon népszerű műfajnak számít, ennélfogva a népszerű kliséket már minden olvasó ismerheti. J. D. Barker és James Patterson, A zaj című könyvével azonban mégis valami olyat tudott alkotni, ami amellett, hogy jól használja a műfajokat jellemző fordulatokat, képes újdonságot is mutatni. 

A történetről

A két író közös alkotása, mely A zaj címet viseli az oregoni Mount Hood hegységből indul. Az első fejezetekben itt követhetünk egy testvérpárt, Tennant-ot és Sophie-t, akik egy kis önfenntartó faluban élnek, távol a civilizációtól. Egy nap vadászat közben azonban egy beazonosíthatatlan, fájdalmasan éles zajt hallanak, ami mintha egyszerre mindenhonnan érkezne és furcsa késztetést éreznek magukban a menekülésre, a futásra.

Pár fejezettel később megismerhetjük Martha-t, aki a hadsereg külsős szakértőjeként dolgozik és főleg járványokkal kapcsolatos vészhelyzetekben szokták kikérni a tanácsát. Érte egy éjjel eljön a titkosszolgálat és mindenféle magyarázat nélkül Oregonba szállítják, mint később kiderül, több más érintett szakértővel egyetemben. Az akarják, hogy találjanak magyarázatot a térségben tapasztalt furcsa jelenségre, ami mintha megőrjítené az embereket, rengeteg hullát és természeti katasztrófa-méretű pusztítást hagyva maga után. Az érintettek azonban mintha egymásnak ellentmondó feladatokat kapnának; a doktornőnek tanulmányoznia kellene a túlélőket, míg Fraser főhadnagynak, akit szintén a helyszínre vezényelnek, el kellene különítenie őket.

Természetesen egy idő után teljes mértékben eluralkodik a káosz és a pusztítást látva a túlélőknek össze kell fogniuk, hogy kiderítsék mi is húzódik a háttérben és valamilyen megoldást találjanak az őrjítő zaj kiszűrésére, mert az semmit és senkit nem kímél.

A történet már fülszöveg alapján nagyon izgalmasnak hangzik, a megvalósítás pedig csak rádob egy lapáttal!

Az alapszituáció is meglehetősen félelmetes az ismeretlen eredetű, fájdalmas zajjal és a furcsán viselkedő, futó emberekkel. Izgalmas belelátni, hogy a főként tudósokból álló csapat hogyan próbál megfejtést találni a történtekre és gátat szabni a terjedésnek. Eközben szinte versenyt futnak az idővel, mivel a futó tömeg egyre csak növekszik és rövidesen kezelhetetlenné válik.

A kötetben felmerül több morális probléma is, például, hogy mi az az állapot amikor még betegnek tekinthetünk valakit és ennek megfelelően ápolásra, gondoskodásra szorulónak és mikor jön el az a pont, amikor már veszélyforrásként kell kezelni ezeket az embereket? Fertőzöttként milyen jogaik vannak, tekinthetünk-e még rájuk önálló egyénként? Meddig kell követnie egy katonának a felettesei vagy éppen a kormánya parancsait?

Számtalan műfaj keveredik a könyvben

A köteten érződik J. D. Barker kéznyoma, aki remekül alkalmazza itt is a thriller műfajra jellemző hangulatot és az egyre erősödő nyomást a szereplőkön. Valamennyi krimiszálat is megfigyelhetünk, hiszen a tudósok igyekeznek minél előbb kideríteni, hogy mi is ez az egész vagy ki a felelős mindezért. Szerzőtársa James Patterson pedig egyértelműen a kicsit misztikusabb vonalat képviseli a kötetben, de nem hanyagolható el a thriller-vonal nála sem.

Mindannak ellenére, hogy ennyi műfaj keveredik a könyvben, mégsem válik katyvasszá az egész. A különféle szálak nagyon szépen illeszkednek egy egységes egészbe, az olvasót pedig végig az orruknál fogva vezetik. Az embernek körülbelül tíz-húsz oldalanként változhat meg az elképzelése arról mi is ez az egész és kinek áll érdekében egy ehhez fogható katasztrófát előidézni.

A két szerző neve garancia a pörgős fejezetekre és a könyvhöz szegező írói stílusra, úgyhogy a dinamikusságra egyáltalán nem lehet panaszunk a könyvvel kapcsolatban. Ami egyedüli „probléma” lehet, hogy néhol annyira rövidek a fejezetek, hogy nem is igazán érthető miért is szakítják meg egy-egy adott pillanatban. Főleg úgy, hogy a következő fejezetekben is ugyanazt a szereplőt és ugyanazt a szemszöget látjuk. Ennek talán annyi oka lehet, hogy mivel igyekeznek a legtöbbször csattanóval lezárni a fejezeteket, a rövidségük és a kíváncsiságunk mindig újabb és újabb részek elolvasására sarkallhat. Az valóban tény, hogy normál olvasási tempóval, úgy hogy az ember esetleg mást is csinál mellette, a maga több mint négyszáz oldalával kényelmesen le lehet darálni két nap alatt akár.

A szereplők közül sajnos senki nem nőtt igazán a szívemhez, ha mégis választanom kellene valakit közülük, talán az egyik főszereplőnket Martha Chan-t mondanám. Benne tetszett, hogy kellően karakán, minden helyzetben képes kitartani a nézetei mellett, képes csapatban dolgozni és kiállni a neki fontos emberekért. Dr. Harbin-nal nagyon jó csapatot alkottak, ahogy minden akadályon átküzdve próbálták megoldani a rejtélyt. A tökéletes katonát megtestesítő Fraser nem lett a kedvencem, bár az igaz, hogy a karizmája és a hideg fejjel való mérlegelése jól jött bizonyos helyzetekben.

Van valami a gyerekek hangjában, amitől az ember úgy érzi, minden rendben.

A két lány Tennant és Sophie is érdekes karakterek voltak a maguk nemében. Kettejük közül Tennant-hoz éreztem magam közelebb, aki állhatatosságával, talpraesettségével és kishúgához való kötődésével szintén belopta magát a szívembe.

A történet kellően feszített tempójú, izgalmas és csavaros. Az események villámgyorsan követik egymást, sokszor mi is csak kapkodhatjuk a fejünket. A zaj egy nagyon jó választás lehet ha egy filmszerűen pörgő jelenetekkel dolgozó, csavaros thriller-re vágyunk, ami nem nélkülöz némi misztikus felhangot és egyéni színt sem.

A recenziós példányért köszönet illeti az Agave Könyveket!

Richard Osman – A férfi, aki kétszer halt meg

Hozzászólások