Ilyen lett a Barbie film
A Barbie kétségkívül az a film, amire hónapok óta várt az egész világ. A marketing hihetetlen ütős volt, korunk egyik legkedveltebb rendezőnőjének filmje ez, igazi sztárparádéval, a témáról nem is beszélve. Ezt egyszerűen mindenki látni akarta és most, hogy a mozikban van, mindenki látta is. Az Oppenheimerrel szemben kijelenthetjük, hogy kiütéssel nyert, bár ez valószínűleg keveseket lepett meg. Eladhatóság szempontjából aligha találhattak volna még egy olyan figurát, mint mindenki kedvenc játékbabája. Barbie ugyanis több mint egy baba, és Barbie több mint egy film. Egy olyan ikon, és egyben popkulturális jelenség, ami mindenkit érint. A filmről pedig elmondható, hogy ehhez méltóan összetett alkotás, minden pozitívumával és negatívumával együtt.
Mindenki tisztességesen végzi a dolgát
A Barbie az a fajta film, ahol már azt sem tudjuk, hol kezdjük. A díszlet gyönyörű, a világépítés ötletes, az egész atmoszférára tehát abszolút nem lehet panasz. A táncbetétek látványosak és szórakoztatóak, a szereplőkben is van fantázia. Minden elemében látszik, hogy Gerwigék tényleg alaposan utánajártak az egész Barbie-jelenségnek. A film tele van Barbie- és filmes utalásokkal egyaránt. Látszik, hogy az alkotófolyamatot nagyfokú tudatosság kísérte végig. Greta Gerwig nem először ütötte meg a főnyereményt egy jó “alapművel” (lásd Kisasszonyok), és ezúttal is látszik, hogy igyekezett kihozni belőle a maximumot.
Margot Robbie már a film előtt is szinte eggyé vált a címszereppel, és a filmben nyújtott teljesítményét sem érheti panasz. Főszereplőként és producerként egyaránt látszik, hogy a szívén viselte a projektet. Ryan Gosling Kenje abszolút felveszi vele a versenyt, sőt egy ici-picit még talán szerethetőbb figura is, minden esendőségével együtt. A szerep érdekességét az is mutatja, hogy talán őt még több kritika is érte, “feminista propaganda” és egyéb címszavak alatt, de aki pont az ő figurájában látja az ilyen jellegű problémát, az egyrészt nem figyelt oda a filmre, másrészt valószínűleg nincs humorérzéke.
Ha a főszereplők közt gyenge láncszemet akarunk keresni, akkor azt a való világ anya-lánya párosában találjuk meg. Színészileg itt sincsen hiba, de időnként úgy tűnik, hogy a készítők nem nagyon tudták hova tenni őket a történetben. Különösen a morcos tinilány érződik feleslegesnek, aki nem igazán csinál semmit életszerűtlen monologizáláson és szemforgatáson kívül, az idő nagy részében csak úgy ott van. Ezzel az erővel gyakorlatilag ki is hagyhatták volna az érdemi történetből (mint ahogyan egyébként az édesapjával is tették), hiszen az igazi hangsúly úgyis America Ferrara anyuka-karakterén van.
Ha valamit ki kéne emelni, ami a szereplők szintjén is látványosabb negatívum, az az, hogy a kelleténél talán kisebb a kontraszt a “mesevilág” és a valóság közül. Természetesen a komikumba belefér a realitás hiánya, de a cselekmény szempontjából nem a legszerencsésebb. A Mattel igazgatójáról és Barbieland elnöknőjéről például nehéz lenne megmondani, hogy melyikük karikaturisztikusabb figura, ez pedig nem segít abban, hogy legalább egy kicsit komolyan vehessük a filmet.
Nagy, rózsaszín káosz
Azt nem lehet mondani, hogy a film nem szórakoztató, hiszen tele van vicces és frappáns jelenetekkel. Ennek ellenére valahogy az egész nem érződik kereknek. A film nagyon sok minden akar lenni egyszerre, sokat akar mondani, de a végeredmény enyhén szólva is kaotikus. Alapvetően megvan a kissé bugyuta máz, amit egy Barbie-filmtől elvárunk, szatirikus, vicces, de alapvetően az egész olyan egy kicsit, mintha egy a kelleténél hosszabb szkeccsparádét néznénk. Alkalmanként kiérződik belőle egyfajta cinizmus, ami Baumbach és Gerwig pályafutását ismerve egyáltalán nem meglepő, de a Barbie-imidzsbe talán annyira nem passzol. A szerzői jelenlét másik, egy fokkal feltűnőbb megnyilvánulása pedig az időről időre felbukkanó monologizálás. Utóbbi egyértelműen nagyobb negatívuma a filmnek, hiszen az átlag néző nem szereti, ha a szájába rágják a dolgokat.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a készítők rossz munkát végeztek, szembe kell azzal is nézni, hogy egy ilyen filmet nagyon nehéz pont eltalálni. Ami mindenkinek szól az senkinek sem szól igazán. Közönségfilmet rendezni talán az egyik legnehezebb dolog, és sokszor ez azt jelenti, hogy egyszerűen “lebutítják” a filmet, hogy élvezhetőbb legyen. A Barbie esetében látszik, hogy nem ez a helyzet. A maga módján kifejezetten okos és ütős film ez, de esetenként elég disszonáns a végeredmény. Példának okáért biztos, hogy sok filmrajongó értékelte azt a bizonyos Kubrick-utalást, de egy ilyen volumenű filmnél azért nem meglepő, ha sokaknál félremegy. Greta Gerwig rendezői munkásságából természetesen kevésbé lóg ki, de egy mindenkinek szóló filmben már egy fokkal meglepőbb elem.
Kinek szól ez a film?
A Barbie film legnagyobb különlegessége talán az, hogy mindenki azt láthatott bele, amit akart. Ez persze egyszerre előny és hátrány. Nagyon sokan imádták a filmet, és szintén sokan vannak, akik már az első pillanattól fogva gyűlölték. A mai, ideológiákkal túlfűtött világban vékony jégen táncol az, aki véleményt formál filmen, és nem lehet tagadni, hogy a Barbie-nak volt egy egyértelmű témafelvetése. Ezt talán elmondhatjuk, hogy a többség üdvözölte vagy egyszerűen elfogadta, néhányan meg nem. Egy bizonyos jobboldali konzervatív közszereplő egyenesen Barbie babákat égetett videón, pár napja felreppent a hír, hogy trollok próbálták szétszedni a film értékeléseit, de ez mind mit sem számít. Naiv dolog lenne azt gondolni, hogy egy ilyen kaliberű filmen bárki is tud fogást találni.
A konklúzió, ha van, akkor talán az, hogy egyszerűen hátra kell dőlni és élvezni a filmet. Ha valaki eleve megbotránkozni megy oda, akkor sikerülni fog, ha egy feminista eposzra vágyik, akkor pedig azt a részt látja benne. Aki keres benne mondanivalót, az mindenképpen megtalálja. Összességében kellemes moziélmény, amit érdemes látni. Nem tökéletes film, de nem is élvezhetetlen, és van humorérzéke.
Barbie meghódítja a világot (újra)
A keserédes igazság az, hogy a “konzumvilágba” tökéletesen passzol egy Barbie-film. Az, hogy jó-e vagy sem, csupán sokadlagos. Az emberek nem egy jó filmet várnak, hanem az életérzést, és azt meg is kapják. Hódít a Barbie-trend az interneten, mindenki rózsaszínben megy a moziba, és lassan kijelenthetjük, hogy a pink lett az év színe. Ha beírjuk a Google-be, hogy “Barbie”, az oldal rózsaszínbe vált. A marketingesek megtalálták a tökéletes terméket, hiszen gyakorlatilag itt minden megvan, ami ahhoz kell, hogy valami etalon lehessen 2023-ban, és trendet lehessen belőle faragni. A filmet tehát lehet szeretni vagy utálni, a jelenséget megkerülni viszont semmi esetre sem.