Könyvek

Henrietta Westman – A ​Vincenthez vezető út

A Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg A Vincenthez vezető út, amely talán az egyik legérdekesebb könyvem volt az idén. Bevallom, nem reménykedtem benne, hogy könnyed és kellemes olvasmány lesz, azonban mégis kíváncsi voltam, majd a lehető legpozitívabban csalódtam.

Henrietta Westman elképesztően jól tárja az olvasók elé a méhtranszplantáció kutatását, illetve az első olyan nő történetét, aki donorméh segítségével szülte meg gyermekét. A könyv egyszerre volt olvasmányos, mégis ismeretterjesztő, ami hatalmas megkönnyebbüléssel töltött el, ugyanis nagyon féltem attól, hogy tömény lesz és nehéz, de szerencsére semmi ilyesmiről szó sincs. A regény az elejétől kezdve érdekes volt, ugyanis már itt megismerhetjük Malint, aki tinédzserévei alatt tudja meg, hogy nem fejlődött ki a méhe. Végigkövethetjük, hogyan éli meg ezt az információt, hogyan dolgozza fel, na és hogy milyen hatással van ez a párkapcsolataira. Mindezzel párhuzamosan megismerkedünk egy fiatal orvossal, Mats-el, akiben felsejlik egy – akkor még elvetemült – gondolat, amit egy fiatal nő ültet el benne, mikor a rák miatt kiveszik a méhét. Nem lehetne-e méhtranszplantációt elvégezni az embereken, hogy az olyan nők is szülhessenek, akiknek valamilyen oknál kifolyólag nem lehetne? A férfit ez olyan erősen érdekli, hogy bele is vág egy hosszú, folyamatba, amiben több orvos kollégájával együtt sok-sok éven keresztül kutatnak.

Ahogyan telnek az évek, Malin megismerkedik Claes-al, aki felborítja a nő életét. A lány, aki tinédzserkora óta arra készíti magát, hogy gyermek nélkül éli le az életét, a férfi által új reményeket kezd táplálni, ugyanis Claes nem úgy tekint Malinra, mint a többi férfi, hogy reménytelen vele a családalapítás, hanem mint egy olyan probléma, amit meg kell oldani, mint egy kihívás. Mindeközben Mats folytatja a kísérleteit és bár számtalan kudarc éri, sok tényező tereli el időnként a figyelmét, mégis rendíthetetlenül halad előre. Mikor pedig már végkép úgy érzi, hogy elfogyott a lendület, egy találkozót hív össze a méh nélküli nőkkel, ahol tudatják velük, van remény számukra és ez az asszonyokra és az orvosokra is nagy hatással lesz.

Úgy gondolom, hogy az ilyen kötetek elképesztően nagy értékkel bírnak a könyvpiacon, mégpedig azért, mert ritka az olyan olvasmány, ami könnyed, mégis elképesztően tanulságos, informatív és valóságos. Szórakozva tudtam meg, hogyan zajlottak a kutatások, milyen hosszadalmas is egy ilyen folyamat és ami a legmeglepőbb, hogy nem tudtam azt sem, hogy egyes helyeken még a kétezres évek előtt tilos volt a béranyaság. Számtalan új információval lettem gazdagabb, egy csodálatos történet segítségével.

Mind Mats, mind pedig Malin szála hihetetlenül érdekesre sikeredett, hiába tudtam már a címből mi lesz a vége, izgultam mindkettejükért, szurkoltam nekik és együtt szorítottam azért, hogy sikerüljön minden úgy, ahogyan kell. Westman pedig nagyon jól tette, hogy mindkettejükre ugyan akkora hangsúlyt fektetett, mert igazán fontos volt, hogy minden kérdésre választ kapjunk nem csak orvosi szempontból, hanem anyaiból is. Míg Malin oldaláról azt tudhattuk meg, milyen megélni ezt az egészet, addig az orvoséból a kutatás mellett az erkölcsi dilemmák zajlottak le. Például bennem fel sem merült, hogy egy orvosetikai bizottságnak mérlegelnie kell, vajon megéri-e egy ilyen műtét? Kinek van joga egy új méhre és mégis kitől vegyenek el? Mi lenne, ha a férfiak is jelentkeznének, hogy ők is akarnak méhet, petesejtet? Aztán ott vannak az állatkísérletek is. Sok klinika és laboratórium nem engedélyezte őket, nemcsak a bárányokon végrehajtottakat, de még a disznókét se nagyon akarták. Ahhoz pedig, hogy majmokon kísérletezzenek, országokat kellett átrepülni.

Egy nagyszerű és elképesztő történet A Vincenthez vezető út, amit minden igaz történet kedvelőnek bátran merem ajánlani. Csodálatos és igazán megható olvasmány a csalódásról, kitartásról és egy új élet születéséről. Egy olyan történetről, ami boldogan végződött. Elképesztő, hogy mi mindenre képes a tudomány, hogy milyen fantasztikus dolog tud végbemenni, ha az ember nem adja fel és hisz önmagában, a társaiban és a partnerében. Az idei év egyik legjobb választása volt ez a könyv.

A recenziós példányért köszönet az Athenaeum és Partvonal Kiadónak!

Jodi Picoult – Tizenkilenc perc

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?