Könyvek

Graham Moore – Az éjszaka fénye

Szeptemberben törekedtem arra, hogy olyan olvasmányokat keressek magamnak, amik valamiért kívül esnek a komfortzónámon. Így sikerült elolvasnom egy illusztrációkkal tűzdelt magyar krimit, sőt, Ed Sheeran életrajzi könyvét is, valamint a mostani regényt,Az éjszaka fényét.

A kötet fülszövege bár nagyon jól hangzik, féltem attól, hogy hátráltatni fog az olvasás során az, hogy nem értek a fizikához, a joghoz és a politikához pedig pláne. Azt hittem, hogy unalmas, tömör és érthetetlen lesz, viszont nagyon vonzott az, amit már sokszor írtam a cikkeimben, hogy igaz történet alapján íródott. Az aggodalmam azonban feleslegesnek bizonyult, ugyanis ezeknek pont az ellentéte volt a könyv, aki eddig vacilált az elolvasásán, hát ne tegye többé!

A történetet Paul Cravath szemszögéből ismerhetjük meg, aki fiatal kora ellenére társtulajdonos egy ügyvédi irodánál. Mivel frissen végzett jogászként, egészen addig nem sikerül ügyfeleket találnia, míg édesapjának köszönhetően fel nem keresi őt George Westinghouse, hogy segítsen neki megnyerni egy lehetetlen ügyed, Thomas Edison ellen. Utóbbi több mint háromszáz pert indított Westinghouse ellen, amiből a legfontosabb az izzólámpa szabadalma, a tét pedig egymilliárd dollár. A regény tehát erről a pereskedésről szól, Paul rendíthetetlenül próbálja a lehető legjobban ellátni feladatát, azonban Edison nem hagyja magát. Okos, ravasz és elképesztően befolyásos személy, akit nemcsak a gazdagok, de a sajtó is támogat.

“Azon a napon, amikor először találkozott Thomas Edisonnal, Paul végignézte, ahogy egy férfi elevenen elég a Broadway felett.”

A kötet befejezése után már tisztában voltam azzal, hogy Graham Moore – aki az Oscar-díjas Kódjátszma forgatókönyvírója – neve a továbbiakban garancia lesz a jó könyvre. A 19. századbeli áramháborút sikerült olyan kontextusba ültetnie, hogy izgalmas legyen, érdekes és egy percre se lankadjon az olvasó figyelme. Különösen tetszett benne, hogy bőven akadt benne humor, és habár mindenki tudja, hogy végül mi lesz a per vége, egyszerűen el se tudtam képzelni, hogy Paulnak és Westinghouse-nak, hogyan sikerül mégis megnyernie a csatát.

Kifejezetten tetszett az alapos munka és az, hogy sikerült a fizikát úgy beleültetni az egészbe, hogy az ne legyen unalmas és az ember ne is érezze magát hülyének, miközben olvassa. Ugyan ez volt a joggal, Agnes és Paul segítségével, illetve a többi szereplő beszélgetésével alaposan elmagyarázta nekünk a szerző az okokat, indokokat és a problémákat. Egyáltalán nem vettek el a sztori lendületéből, sokkal inkább erősítették azt.

Edison és Westinghouse mellett pedig feltűnt még Bell, a telefon feltalálója, valamint Ford és Nikola Tesla is. Utóbbihoz köthető szerintem a legtöbb megmosolyogtató jelenet, többek között azért, mert a tudós nem igazán beszélt jól angolul, minek következtében igen érdekes mondatokat alkotott. Azonban nem csak ez az egy érdekesség volt kapcsolható a férfihoz. Rettentő sok hóbortja volt, mind a tisztaságot, emberi kapcsolatokat és az étkezési szokásokat illetően is.

“Kizárólag vízen és kekszen élt, amit az éjszaka kellős közepén rendelt a személyzettől a műhelye feletti apartmanba. Valahányszor megkíséreltek némi húst diktálni a gyomrába, katasztrofális következményekkel járt, ugyanis az ezüsttálcán tálalt sült sertésborda térfogata a hét többszöröse volt, tehát halálos méreg Tesla szervezetének.”

A kötet során bepillantást nyerhettünk a tudományokba, a feltalálások menetébe és a csatározásokba, amelyek ezek miatt jöttek létre a 19. században. Olyan oldalát ismerhetjük meg általa a történelemnek, ahogy eddig még soha, mivelhogy a fizikaórán ilyen részletekbe nem megyünk bele, ha pedig igen, azt olyan száraz módon, hogy egyszerűen oda se figyelünk rájuk. Így viszont érdekes volt, izgalmas és egyedi.

Nem mehetünk el szó nélkül a regény külalakja mellett sem. A borító tökéletesen tükrözi a regény hangulatát, a kemény fedelével pedig hatásosabbá teszi a történetet, ráadásul belül pont olyan szép mint kívül. Gyönyörűen van szerkesztve, amit kiemel az összes fejezet előtt elhelyezkedő idézet. Érdekes egyébként, hogy nem csak korabeli tudósoktól válogatták őket, hanem Edisonék mellett szerepelt Bill Gates, Steve Jobs és további neves emberek is.

A recenziós példányért hálás köszönet az Agave Könyveknek!

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?