Könyvek

Gabrielle Zevin – Egy könyvmoly regényes élete

Milyen gyakran látunk már olvasó fiatalokat vagy idősebbeket az utcán? Lassacskán ott tartunk, hogy telefonon kívül semmi nincs az emberek kezében, esetleg egy újság a legszaftosabb celeb pletykákkal és politikai hírekkel. A kamaszokat “megijeszti” egy hosszabb regény, ha valami olvasnivaló a kezükbe kerül, akkor abban képek vannak, a betűk hatalmasak, és magazinnak hívják. Lassan ott tartunk, hogy a könyvek ideje leáldozóban van, csak e-bookokban élnek tovább a történetek.

“Jó reggelt, könyvjelzők! Jó reggelt, könyvek! Jó reggelt, könyvesbolt!”

Alice Island véletlenül pont olyan hely, ahol a technika még nem vette át az uralmat, vagy legalábbis nem teljesen. Ez többek között A. J. Firkry könyvesboltjának köszönhető, és annak, hogy a lakosságot leginkább az idősebbik korosztály alkotja. A boltban szinte csak szépirodalmi művek kaphatóak, valamint olyan regények, amik a begyöpösödött özvegy tulajnak elnyeri a tetszését.

Történetünk egy ellopott Tamerlánnal, Edgar Allan Poe első, “egy bostoni” aláírású regényével és egy magára hagyott kétévessel kezdődik. A negyvenéves A. J. igyekszik beletanulni az apaságba, és teljesíteni a gyermek édesanyjának utolsó kívánságát; felnevelni Mayát, fontossá tenni számára az olvasást.

“Csak egy kérdést tegyél fel valakinek, ha minden fontosat tudni akarsz róla: Mi a kedvenc könyved?”

Hála a kislánynak, A. J. élete olyan mederbe kerül, amivel mindenki elégedett. Maya segít neki a könyvesboltban, kitágítja a férfi érdeklődési körét, egyúttal nyitottabbá is teszi a világra, a változásokra, melyekkel felesége halála óta köszönőviszonyban sem volt. Szerepet kap még boldogságában Amelia, egy könyvügynökség alkalmazottja, akivel a lehető legdöcögősebben indul a kapcsolatuk.

“– (…) A könyvesbolt vonzza a jó embereket. Az olyanokat, mint A.J. és Amelia. És én szeretek a könyvekről beszélgetni olyanokkal, akik szeretnek a könyvekről beszélni. Szeretem a papírt. Szeretem a tapintását, szeretem, ha érzem, hogy ott lapul a zsebemben. Szeretem az új könyvek szagát is.”

A leírás ellenére nem Amy és A. J. viszonyára helyeződik a hangsúly, nem a romantika áll a reflektorfényben. Sokkal inkább az, hogy az olvasás, a könyvek világa mekkora jelentőséggel bír, ha nem lökjük el magunktól. Mennyi mindenre képes egy könyv, egy könyvesbolt. Minden egyes fejezet a főszereplő egy-egy könyvajánlójával indul, amik a történet haladása során egyre változatosabbak és személyesebbek lesznek, ahogy a férfi emlékekhez köti az olvasmányokat és leírja a véleményét lányának, hátha elolvassa és esetleg szeretni fogja.

Az Egy könyvmoly regényes élete gyönyörűen mutatja be, ahogy több kapcsolat is létesül regények és antológiák, novellák által, függetlenül attól, hogy a felek ízlése mennyire különbözik. Az olvasó elé tárja azt a világot, ahol az Island Books nemcsak egy menedéket ad az oda betoppanóknak, de egy olyan helyet is biztosít nekik, ahol ismerkedhetnek az alapján, mit vesz le a másik a polcról.

“Néha csak a megfelelő pillanatban talál ránk egy-egy könyv.”

Ritka manapság az olyan könyv, ami ennyire az olvasás sokszínűségére és fontosságára helyezi a hangsúlyt, Gabrielle Zevin ráadásul mindezt úgy csinálja, hogy nem dörgöli a nem olvasott emberek alá, miről maradnak le, fokozatosan szeretteti meg velük a könyveket egy olyan történet által, ami millió ember életét írja le úgy, hogy észre sem vesszük, ezzel egy másik üzenetet is közvetítve a társadalomnak; az emberek olyan sokszínűek, akár a könyvek. Némelyiküktől kiráz minket a hideg, van, akit hiába próbálunk megismerni, megkedvelni, egyszerűen nem megy, gyakran félreismerjük őket, de végtére is rengeteg tapasztalatot szerzünk általuk, ami aztán a hasznunkra válhat.

És hogy kinek ajánlanám? Elsősorban az irodalomkedvelőknek, azoknak, akiknek nem új a könyvek birodalma, akik szeretik és tisztelik ezeket a kinyomtatott csodákat. Másodsorban pedig mindenki másnak. Hiszen ahogy ennek a regénynek, úgy nekem is az a fő küldetésem, hogy megszerettessem másokkal az olvasást, legyen szó öregről, fiatalról, fiúról, lányról, extrováltról vagy introvertáltról. Talán valaki, aki a videójátékok bűvöletében él, vagy a sminktudását akarja fejleszteni, esetleg nyitott az idegen kultúrák felé, rátalál erre a cikkre, felkelti a figyelmét a cím, az idézet, a történet, és máris volt értelme szélnek eresztenem A. J., Maya, Amy és a többiek történetét. Szóval itt az én üzenetem neked, neked és neked: járj nyitott szemmel, ne a borítója és ne a címe alapján válassz könyvet, mert sosem tudhatod, mi van a sorok között.

Hozzászólások