Filmek

Filmajánló: Nimóna (2023)

Talán más is észrevette, de ahhoz képest, hogy mennyire fejlett technológiát használnak az emberek a huszonegyedik században, mennyi tudás, forrás elérhető számunkra akár ingyen, akár pénzért, a társadalom mintha visszafelé haladna. Egyes nézetek, törvények, események pontosan tükröznek más történelmi korokat. Persze, ezt a történelmet a győztesek írják, de győztesek vagyunk mi is, hogy más szlengekkel, más számokkal megújítsuk? Az idén Oscar-díjra jelölt Nimóna című animációs film ezekről az ellentmondásokról, a modernkor ódivatúságáról szól.

Túl az Óperencián

A történet nem kap pontos évszámot. Annyit tudunk, hogy ezer év telt el azóta, hogy a hős Gloreth legyőzte a várost fenyegető szörnyet. A lovag ezután sikeresen felépített egy nemes, segítőkész vitézekből álló intézményt és falakat emelt a város köré, hogy a múlt ne ismétlődjön meg újra. Főhősünk Ballister (Riz Ahmed), egyike azon tanoncoknak, akik nem Gloreth leszármazottjai. Ezért amikor lovaggá ütésekor a királynő életét veszti, senkinek sem esik nehezére elhinni, hogy előre eltervezett gyilkosság történt. Bal bújkálni kényszerül, ám miközben próbálja megtalálni a valódi gyilkost, váratlanul betoppan az életébe Nimóna (Chloë Grace Moretz), az első ránézésre csupán tizenéves, kaotikus alakváltó. Kalandjuk során nemcsak a tettest, de egymást is jobban megismerik, azonban a film leginkább Nimónára fókuszál, illetve arra, Ballister milyen módon áll hozzá ahhoz, hogy alakváltó.

– Little kids. They grow up believing that they can be a hero if they drive a sword into the heart of anything different. And I’m the monster?

Részben szórakoztató, érzelmekkel teli filmről beszélünk, amiben minden képkockára jut egy rakat részlet amit felfedezhet a néző a játékidő alatt. Viszonylag kevés olyan mellékszereplő van, aki elengedhetetlen a cselekményhez, azonban ezek a karakterek jól kidolgozottak és elég időt kapnak a képernyőn ahhoz, hogy elmondhassák,  illetve megmutathassák, amit szeretnek.

 

Az elfogadás kortalan üzenete

Noha Nimóna önmagában is mondhatni egy mestermű, ami tartogat meglepetéseket részletvadászoknak és átlagnézőknek egyaránt, megéri a függöny mögé lesni. Ahogy az irodalomórákon vett költők versei is árnyaltabbá válnak az életútjuk felfedezése után, úgy itt is színt visz a jelenetekbe a rendező tapasztalata. Tekinthetünk rá úgy, mint egy sci-fi fantasy keverékére ami csak szórakoztat. Vagy tudhatjuk, hogy ND Stevenson múltja mint transznemű férfi hogyan ad még több mélységet azoknak a jeleneteknek, amikor Ballister nem teljesen érti, miért vált folyton alakot a segédje. Ez már az elején észrevehető odabólintás a genderfluid, a nonbináris és egyéb transz esernyő alatt lévő emberek számára. A szemfüles nézőknek azonban később még inkább átjön, hogy Nimóna személyisége mennyire formálódott az évek során tapasztalatai és érzései alapján. Ezáltal sokkal szembetűnőbbek az olyan részletek, mint a modern lovagtársadalom felépítése vagy az, hogy a gyerekek nem félnek és nem támadnak maguktól. Tanult viselkedés ez, ami abból következik, ha valaki a félelmet választja hajtóerőként a szeretet helyett.

Éppen emiatt úgy vélem, mindenkinek ajánlhatom a Nimónát. Gyerekeknek, felnőtteknek, tiniknek, bárkinek. Persze ha az olvasó úgy érzi, inkább elkerülné az erős témákat taglaló, érzelmileg megterhelő filmeket, akkor inkább tegye félre. Nincsenek káromkodások, véres jelenetek vagy túl részletes ábrázolása bárminek amire mondjuk egy óvodás még nem áll készen. Elég vicces, nem túlbonyolított, az animáció pedig gyönyörű. Azt is mondhatnám, hogy nem véletlen az az Oscar-jelölés. Persze, a transz allegóriát a kisebbek nem biztos, hogy észreveszik, de a film enélkül is remekül megmutatja, miért ne utasítsunk el valakit csak azért, mert más. Ezt pedig érdemes mindenkinek megtanulnia, kortól, érdeklődési körtől függetlenül.

Abbi Waxman – Felnőttképző

Hozzászólások