Filmek

Filmajánló: A fiú és a szürke gém (2023)

Néha a dolgok túl gyorsan történnek, főleg a jelenlegi rohanó világban. Ha nem olyan családban, iskolában, munkahelyi környezetben vagy, ahol megbecsülnek emberként és figyelnek arra, hogy az igényeid ki legyenek elégítve, nem biztos, hogy a veled történő élményeket ténylegesen fel tudod dolgozni. Nincs idő gyászolni, keresni önmagunkat, mert nem azért fizetnek, és a legtöbben nem vagyunk olyan helyzetben, hogy kockáztathassuk az állásunkat a lelki jólét érdekében. Van, amikor az egyetlen menedék a fantáziavilág. Egy egészestés film, egy sorozat, könyv, vagy az interneten való végtelen görgetés. De elmondható ez a Csendes-óceáni háború alatti Japán lakóiról is? A fiú és a szürke gém többek között erre a kérdésre is válaszol.

Hayao Miyazaki 2013-ban jelentette be nyugdíjba vonulását, azonban azóta újra és újra visszatér. 2018-ban a Boro, a hernyó című rövidfilmmel, 2023 nyarán pedig A fiú és a szürke gém című kétórás fantasy filmmel. Ezutóbbi 2024 januárjában érkezett meg a magyar mozikba a hazai Ghibli-rajongók legnagyobb örömére.

Egy háború, egy torony és egy másik világ

Történetünk főhőse Mahito, aki a háború alatt édesanyja halála után új városba kényszerül. Míg apja a gyárban dolgozik, addig a fiú próbálja megszokni az új helyet és mostohaanyját. Vagyis próbálná, ha már az első napon nem nézné ki magának egy beszélő szürkegém. A madár rövidesen az anyjáról kezd el károgni, majd látszólag elrabolja a mostoháját is. Mahitonak nincs más választása, mint hogy kövesse az állatot a ház közelében álló nagy, misztikus toronyba, ami aztán egy másik világba repíti. Itt ismerkedik meg többek között Kirikoval, a warawarák etetésével foglalkozó halásszal, valamint a titokzatos Himi úrnővel, aki képes önakaratából lángba borulni és a tűzzel megtámadni azokat, akik ártani akarnak a számára fontos embereknek. Segítségükkel Mahito elindul, hogy megkeresse mostohaanyját és visszavigye őt a fenti világba.

Halál, felnőtté válás és a konfliktusokkal teli világgal való megbirkózás. Mahito rendkívül jelentős karakterfejlődésen megy keresztül, miközben jobban megismerhetjük, milyen is a film elején. A háború miatti káoszban tulajdonságai elmosódnak, és csak később, amikor már a toronyban van, válik élesebbé a kép. A többi szereplőhöz hasonlóan vele is könnyű azonosulni úgy, hogy közben nem szorulnak háttérbe a hibái.

Nosztalgiafilm és ismerkedés a stúdióval

Noha a film némelyik vizuális effekt miatt tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott, azoknak, akik idősebbek, mindenképp kellemes

Részlet a filmből

élményt nyújt, akár ismerős nekik Miyazaki munkássága, akár nem. Joe Hisaishi zenéje a korábbi filmekhez hasonlóan zamatosabbá teszi a jeleneteket, az animáció pedig még akkor is szemet gyönyörködtető, amikor a jelenetben egyedül a főszereplő van fókuszban, míg minden más elmosódik. Arról nem beszélve, hogy a hangeffektek az ijesztő jeleneteket még hidegrázóbbá teszik.

A fiú és a szürke gém mindent összevetve egy rendkívül sokszínű moziélménnyel kecsegtet; megkönnyezed, félsz és örülsz a szereplőkkel attól a pillanattól kezdve, hogy a vetítőn megjelenik a stúdió ikonikus Totoro logója. Mindenképp ajánlott azoknak, akik szeretik a többi Ghibli filmet, de akik először látnának valamit Miyazaki csapatától, azoknak is remek választás, hiszen a történet magában hordozza mindazokat a védjegyeket, amik miatt a többiek annyira szeretik ezt a stúdiót. A zene, a cselekmény, a szereplők, az üzenet – egyik sem nyomja el a másikat és a stáblista kezdete után bármelyikről beszélgetést, élménybeszámolót lehet kezdeni.

Elizabeth Lim – Hat bíborszín darumadár

Hozzászólások