Feltámasztott mamut emberi tudattal | Ray Nayler – Mamutrezervátum
Az Agave Könyvek idén júliusban egy új sci-fi szerzőt mutatott be nekünk Ray Nayler személyében, akinek rögtön két izgalmas regényét is elhozták a hazai olvasóközönségnek.
A történetről
A Mamutrezervátum című kisregény egy sokakat régóta foglalkoztató és korántsem légből kapott alaphelyzettel indul. Moszkva egy tudományos áttörésnek köszönhetően sikeresen feltámasztja a mamutokat és egy védett rezervátumban helyezi el őket. Azonban az állatoknak szükségük lesz valakire, hogy vezesse őket és megtanítsa nekik, hogyan éljenek túl ebben az új világban.
Éppen ezért végül úgy döntenek, hogy az évekkel korábban brutálisan meggyilkolt elefántszakértő, Dr. Damira Khismatullina digitalizált tudatát feltöltik egy mamut agyába, aki így a csorda matriarchájává válik. Az ötlet be is válik, az állatok túlélnek, sőt szaporodásnak is indulnak.
A csodát azonban sajnos nem lehet túl sokáig titokban tartani. Hamarosan orvvadászok törnek be a területre, hogy elejtsék az éppen csak újra életrekeltett állatokat. Damirára hárul a feladat, hogy megvédje családját és így az egész fajt. A harc során pedig szembesül azzal is, hogy milyen mögöttes indokok vezették a tudósokat, akik visszahozták őt az életbe.
Vajon sikerül megállítani az orvvadászokat vagy az emberiség ismét kipusztít egy fajt, amit csak most hozott vissza az élők sorába? Milyen döntéseket kell meghoznia Damirának, hogy életben tartsa társait? Vajon melyik oldalt fogja választani? Mindez kiderül a Mamutrezervátum című regényből!
Aki képes emlékezni, az létezik. Egy lény, amelyik emlékezik, az él és valódi.
A kötet nemcsak az izgalmas témája miatt, de a hossza miatt is tökéletes lehet egy hosszú nyári délutánra, ugyanis mindössze 136 oldalas. Kurtasága ellenére azonban rengeteg fontos kérdést felvet. Ugyan az események is zajlanak benne, a célja mégis inkább az, hogy elgondolkodtassa az embert és felhívja a figyelmet környezetünk védelmére és az emberi kapzsiságra.
Összegzés
Nehéz újdonságot írni a történetről, ugyanis a fülszöveg körülbelül már mindent elmond. Ray Nayler nem árult zsákbamacskát, a kötetben megismerhetjük Damirát, az elhivatott elefántszakértőt, akinek az egész élete az állatok körül forog és bármit megtenne a megmentésükért. Később pedig láthatjuk matriarchaként, hogy hogyan barátkozik meg a helyzettel és válik akár könyörtelen gyilkológéppé, ha a csordája érdekei úgy kívánják. Érdekes volt a fejében lenni, látni azt, hogyan keverednek az ösztönös, inkább állati gondolatok, a tipikus emberi filozofálással.
Sok más említésre méltó szereplő nem igazán szerepel a regényben. Talán még Szvjatoszlav, aki kényszerűségből, az apja nyomására lett orvvadász, de a szíve mélyén egyszerűen csak maga mögött akarta hagyni Szibériát és önmaga akart rendelkezni az élete felett.
Wamugunda pedig tévedett: mindenki jön valahonnan. A múltunk felől érkezünk. Az emlékeinkből emelkedünk ki, és amint elegendőt gyűjtöttünk ahhoz, hogy felálljunk rájuk, támasznak használva őket, továbblépünk, mert vonz minket az elképzelt jövő. A múltunk folyamatosan formál minket, és mi folyamatosan újraformáljuk a múltunkat.
Ami miatt egy kis hiányérzet maradt bennem az a történet lezárása volt. A szerző másik könyvénél is ugyanezt tapasztaltam, hogy Ray Nayler láthatóan nem törekszik mindig arra, hogy egyértelműen boldog befejezése legyen a könyveinek. Értem, hogy mit szeretett volna nekünk mutatni, de nálam sajnos nem érte el a kívánt hatást, bár az igaz, hogy legalább reménykeltő volt.
Szót kell még ejtünk a borítóról, ami zseniális lett, nagyon jól visszaadja ezt az egész egyszerre különleges és furcsa sci-fi hangulatot. Nagyon jó döntés volt a kiadó részéről megtartani az eredetit.
Összességében elmondható, hogy Ray Nayler Mamutrezervátum című könyve egy eredeti ötlettel dolgozó, gyorsan pörgő sci-fi, ami hozhat egy kis új színt a hazai kínálatba.
A recenziós példányért köszönet illeti az Agave Könyveket!