Könyvek

Fehér hajú mágusok szabadságharca

A felelősségvállalás talán az egyik legnehezebb dolog a világon. Főleg ha az embert szinte rákényszerítik, hogy felelősséget vállaljon nemcsak magáért, hanem másokért is. Sokan ilyenkor egyszerűen összeroppannak a teher alatt, míg mások a nyomás ellenére is kivirágzanak. Kevés azonban az olyan hős, aki az érzelmek ilyen változatos skáláját vonultatná fel, mint a Vér és csont gyermekei egyik főszereplője Zélie.

Tomi Adeyemi tengerentúlon is nagy népszerűségnek örvendő regényét 2018-ban a Maxim Kiadó hozta el Magyarországra. Érdemes elöljáróban azonban pár szót ejtenünk a kötet kinézetéről. A kiadó lényegében átvette az eredeti kiadás borítóját, ami rendkívül jó döntésnek bizonyult, nagyon érzékletes, figyelemfelkeltő és pontosan reflektál a történetre. A belső elemek közül a leginkább figyelemreméltó a térkép, mely a cselekmény helyszínét, Orisát ábrázolja. Gyönyörű, részletgazdag, nagyon szépen kidolgozott. Az biztos, hogy a mi kedvenc könyves térképeink közé rögtön bekerült!

Maga a történet is figyelemreméltó. Főszereplőnk Zélie Adebola bátyjával és édesapjukkal együtt egy kis halászfaluban éldegél Orisa földjén. Világukban egykor a lányhoz hasonló sötét bőrű, fehér hajú mágusok békében éltek az emberek mellett, mígnem a trónra lépő király elkezdte gyökerestől kipusztítani királyságában a mágiát és annak használóit. A halált Zélie édesanyja sem kerülhette el, ami feldolgozhatatlan fájdalmat hagyott a lányban és családjában. A Lerohanás óta a kiválasztottak állandó terrorban és nyomorban élnek, jövőjük pedig egyre kilátástalanabbnak tűnik.

“A mágia átitat minden szívet, minden lelket, minden lényt. Mindnyájunkat összeköt az emberiség kagylóhéjában.”

Zélie azonban egy csodás véletlen folytán a király menekülő lányába, Amariba botlik, akinek segítségével talán még képesek lesznek visszahozni világukba a varázslatot. Zélie bátyjával, Tzain-nal kiegészülve vágnak neki egy látszólag lehetetlen küldetésnek, mely során nemcsak vadállatokkal és kegyetlen emberekkel kell szembenézniük, de Amari bátyja Inan is folyamatosan üldözi őket a katonáival.

“A mágia nem hoz békét nekünk. 
Csak esélyt a harcra.”

A könyv erőssége, hogy habár úgy tűnik minden fontosabb szereplőre ráhúzható egy jól bevált skatulya, ha alaposabban megnézi őket az ember gyorsan rájön, hogy ez egyáltalán nem így van. Jelentős a karakterfejlődés mind Zélie, mind Inan esetében, bár talán Amari az, aki a legnagyobb változáson megy keresztül, mikor hercegnőből harcossá fejlődik. Bátyjánál is nagy átalakulás figyelhető meg, néha már egyenesen idegőrlő olvasni, ahogy tépelődik, hogy az apjához legyen hűséges vagy induljon el a saját útján.

“– Van kötelességed és van szíved. Ha az egyiket választod, a másiknak szenvednie kell.”

A regény erősen épít az elnyomás és a rasszizmus témákra, de szerencsére mindkettővel nagyon finoman, érzékletesen operál, a sorok között olyan fontos üzeneteket juttatva el az olvasóhoz, amiket már sokan mások is megpróbáltak kevesebb sikerrel.

A köteten érződik, hogy ez az írónő első könyve, viszont az írásmód, a világfelépítés utáni egyre pörgősebb fejezetek, a folyamatos izgalom szépen viszi előre az olvasót és nem engedi, hogy ellaposodjon a történet. Összességében elmondható, hogy ez akár egy rendkívüli fantasy sorozat első része is lehet, egyedi világfelépítéssel és folyamatosan megújuló szereplőkkel. Mindenesetre mi kíváncsian várjuk a folytatást!

Hozzászólások