Sorozatok

Évadkritika: A démoni kultiváció nagymestere

Mo Xiang Tong Xiu első regénye, A démoni kultiváció nagymestere sorozat első kötete eredetileg 2016-ban látott napvilágot, 2020-ban pedig a sorozat legtöbb kötetét magyarra is lefordította a Művelt Nép Kiadó. Azóta már a befejezőkötet is készülőben van, a kultivátorok története pedig animébe és drámába is át lett ültetve, mindkét esetben nagy sikert aratva. Noha a Mo Dao Zu Shi néven futó animációs sorozat csak egy évig, 2018-tól 2019-ig volt jelen a képernyőkön, népszerűsége azóta sem apadt.

A kezdetek

A történet ott kezdődik, ahol egy másik befejeződne; a főhős (egyeseknek főgonosz) Wei Wuxian halálával. Bemutatása rövid és tömör: varázsfurulyájával több ezer gonosz szellemet képes irányítani, melyek gond nélkül győzedelmeskednek az élők felett. A legenda szerint gyerekkori barátja, mondhatni mostohatestvére végez vele, békét hozva ezzel Kínára, lezárva a valaha volt leghatalmasabb csatát, a hetekig tartó vérontást. Tizenhárom évvel később egy kis faluban élő őrült, Mo Xuanyu testében születik újjá egy tiltott lélekidézés során. Nem sokkal később találkozik Lan Wangji-val, a Gusu klán vezetőjével és egykori tanulótársával, aki magával viszi Felhőzugba, a kultivátorok iskolájába.

A következő epizódban elkezdődik a visszaemlékezés: ki volt Wei Wuxian és hogy jutott el addig, hogy Kína legrettegettebb démoni kultivátora legyen? A gonosz lelkek irányítása, mint módszer csak egy kósza ötlet először, senki sem tulajdonít neki később jelentőséget, még Wuxian sem. Ártatlan, gyermeteg diák, aki semmit sem vesz komolyan, és ami a szívén, az a száján – szöges ellentéte Lan Wangji-nak, a fegyelmezettség és a nyugalom megtestesítőjének. Mégis, vagy talán pont ezért képesek együtt dolgozni és legyőzni a legerősebb gonosz szellemet is. A jövő Damoklész kardjaként lebeg a néző feje fölött, ahogy egyre közelebb érünk a főszereplő halálához és értjük meg ambícióit.

Nincsen rózsa tövis nélkül

Kína nem bővelkedik annyi animében, mint Japán, ezért elsőre furcsa lehet a szinkron és az opening. Akaratlanul is japán szavakat várunk, és időbe telik, hogy ráálljon a fülünk. A klánok, a szereplők nevei összefolynak, nehéz megmondani, hogy valakinek éppen a születési nevét vagy az adott nevét halljuk-e, mint például Lan esetében, akinek Lan Zhan a születési és Lan Wangji az adott neve. A sorozat persze laikus szemmel is érthető és élvezhető, de lehetnek jelenetek, amik könnyebben érthetőek, ha a néző konyít valamennyit a kínai kultúrához. Persze a magyar feliratot készítő stúdió ellátta megjegyzésekkel ezeket a momentumokat, de ezek elolvasása kicsit döcögőssé teheti az epizódok nézését, még akkor is, ha egyébként kisebb szünetekkel egy nap alatt ledarálható az első évad.

Nem, ezzel nem a terjedelmére célzok, engem egyszerűen magával ragadott a történet, így hiába lett volna más dolgom is, helyette majdnem egyhuzamban végignéztem mind a tizenöt részt. Wei Wuxian az eddigi legjobb antagonista, a mellékszereplők jól kidolgozottak, a történet különböző szálai pedig jól vannak megszerkesztve. Elég szemszög van ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a legfontosabb eseményekről, de nem túl sok ahhoz, hogy összezavarodjunk. A karakterfejlődések helyénvalók és nem erőltetettek, sőt, elsőre észre sem lehet venni őket, csak amikor már befejeződtek. Mindemellett az animáció is szép, nem beszélve a zenei aláfestésről.

Összességében tehát A démoni kultiváció nagymestere kiérdemelte a kapott hírnevet. Megvannak a maga hibái, de ezek eltörpülnek a pozitív jellemzők mellett. Érdeklődéstől függetlenül élvezhető és elgondolkodtató, érdekes.

Évadkritika: A boszorkányok elveszett könyve 2. évada

Hozzászólások