Évadkritika: A boszorkányok elveszett könyve 2. évada

Hosszú kihagyás után, idén januárban végre folytatódott a Discovery of Witches, azaz A boszorkányok elveszett könyve című sorozat. Már az első évad bővelkedett izgalmakban, de ezt csak fokozni tudták a soron következő másodikban. Erről olvashattok most. 

Debora Harkness regényének adaptációjából készült első szezonban megismerhettük a főszereplőket, illetve különböző lényeket, akik között hatalmi harc folyt. Diana Bishop nem tud boszorkányerejéről mindaddig, amíg meg nem jelenik előtte az Ashmole kézirat, ez pedig elindítja a háborút a Szövetségben is.

2018-ban mutatták be az első évadot. A következőt 2019 végére ígérték, ám Teresa Palmer várandóssága és a vírus miatt mostanáig tolódott.

Időutazás a középkorba

A történet ott folytatódik, hogy Matthew (Matthew Goode) és Diana egyszer csak 1590-ben találják magukat, amikor a boszorkányokat még üldözték és I. Erzsébet királynő ült a trónon. Bele kell olvadniuk a 16. századi londoni életbe, ahol Matthew az uralkodó árnyéka és nem épp kedvességéről híres, miközben Diana jelenlétét sokan megérzik. Segítséget is kér a helyi boszorkány koventől és annak vezetőjétől Goody, aki bevezeti Diana-t a varázslás világába és megismerteti az erejével. Mindeközben sokan próbálnak megszabadulni tőle, vagy épp megismerni a képességeit, Matthew főleg belső démonaival harcol, miközben többek felé kell megfelelnie.

A jelenben is felgyorsulnak az események. Egy ismeretlen vámpír gyilkol Londonban. Gerbert tudni akarja ki az elkövető, ezért a városba küldi Domencio-t, hogy derítse ki. Knox is eredményeket akar Diana és Matthew hollétéről, ezért Gerbert megpróbálja meggyőzni Ysabeau-t hogy álljon át.  Ő azonban semmiképp nem egyezik bele a terveikbe, mi több saját kastélyában védi Diana nagynénjeit, Emily-t és Sarah-t. Marcus is elveszve és becsapva érzi magát, de egy halandó nő megváltoztatja az életét.

A középkorban is számos veszély leselkedik Diana-ra és a Matthew-ra, ugyanakkor boldog pillanatok is várnak rájuk a hosszú utazások között. Mi több, találkoznak olyanokkal, akiket a jelenben sosem láthatnának újra.

Események, események hátán

A mostani szezonban az ember csak kapkodja a fejét. Az első évadban már tapasztalhattuk a több történetszálat, de a másodikban érdemes figyelni mindenre, nehogy lemaradjunk egy-egy fontosabb momentumról. Arról nem is beszélve, hogy sokkal több szereplő csatlakozott a már meglévők mellé. A 16. századba csöppenve a főszereplőknek be kell illeszkedniük a kor életébe és egyre több személy jelenik meg, akiknek tevékenységére érdemes figyelni. Azt gondolom a második évadba rengeteg eseményt próbáltak belesűríteni, emiatt érezheti a néző, hogy a tíz rész után csak kavarognak a jelenetek, miközben nagyobb előrelépés nem történt. Ugyanakkor még mindig a legigényesebb sorozat, tehát egy szavunk sem lehet az alkotással kapcsolatban. A kosztümös világ ugyanúgy jól áll A boszorkányok elveszett könyvének, mint a jelenkor. A történet is  ki van dolgozva, noha, én még jó pár részt el tudtam volna képzelni, (és) talán nem lett volna ennyire sűrű az évad.

Megismerhetjük Matthew sötét oldalát, ami elsőre jó ötletnek tűnt, de ahogy a történetszál alakult, eltekintettem volna Matthew vérdüh örökségétől. Diana az erejét próbálja megismerni, ehhez segítségre is lel egy idős és bölcs boszorkánytól, aki szerintem kiemelkedett jelenlétével az évadban. Ezzel szemben, nekem kevés volt Diana varázslása, hiszen a gyakorlós jeleneteken kívül, csak néhány olyan pillanat akadt, amikor megcsillogtathatta mindezt.

A szezon feszültségét az Élet könyvéért folytatott kutatás adta. 1590-ben, sokaknak szüksége lett volna rá, köztük a királynőnek, a cseh császárnak, és persze az időutazóknak is. Emellett a jelenben kutakodó szövetségi tagok is szeretnék megkaparintani.

Az első epizódok egyhangúnak bizonyultak. Végül is jó volt, ment előre a cselekmény, de az izgalom az utolsó részekre jött meg. Több varázslás, feszültség, a jelenben és a 16. században is. Knox és Gerbert már nem tudnak várni, sőt mi több Sophie boszorkány-démon babája is megszületett, ez pedig még inkább fokozta az indulatokat. Pedig, ha őszinték akarunk lenni, nem ártana már őket megleckéztetni.

Térjünk át a történelmi pillanatokra

Debora Harkness egyetemi tanárként is tevékenykedik, területe pedig az európai történelem, így nem volt nehéz belecsempészni egy kis históriát. Megismerhetjük I. Erzsébetet, akit a legnagyobb angol uralkodók között emlegetünk. Az időskorú Erzsébet könyörtelen és hiú, bár karaktere egyértelműen jól állt az évadnak. Akárcsak az, ahogy Matthew elmondja az igazságot. Elég jó fűszerezése volt az utolsó epizódnak. A korabeli díszletek remekül sikerültek, nem kételkedhetünk abban, hogy az időutazók 1590-es évekbe érkeztek. A kastély, a ház, ahol meghúzták magukat, a bútorok vagy a ruházat is visszaadják a kor hangulatát. Emellett az emberek akkori hitrendszerét, uralkodóhoz való hűség mennyire fontos volt akkoriban. Ezekhez igazodnak a karakterek is.

Sok új szereplőt ismerhettünk meg a második évadban 

Diana karaktere óriási fejlődésen megy keresztül az epizódok alatt. Megtanulja kezelni az erejét, megismeri, hogy ki is ő valójában és milyen hatalmas képességekkel rendelkezik. A sorozat kiemelkedő alakja, nem csak amiatt, mert főszereplő és rá fókuszál a történet, hanem, mert nagyon jól ki van dolgozva az epizódok alatti előrelépése. Ehhez hozzá kell tenni, hogy Matthew-val való kapcsolatában is akadtak mélypontok, de ez azt hiszem nagyon jól állt a második évadnak. A köztük lévő feszültség és Matthew titka, adott izgalmat, hiszen nekik a 16. században a legfontosabb az volt, hogy összetartsanak.

Matthew különös viselkedésére is fény derül, ráadásul kiderül, hogy korántsem olyan, mint amire Diana számított. Hiszen Ysabeau vérvonala hordozza a vérdüht, ami miatt Matthew veszélyes bárkire, aki haragra gerjeszti. Szerintem ez  egyáltalán nem volt jó húzás – nyilván a könyv alapján van minden bemutatva, mégis – elhanyagolható lett volna ez a szál. Egyfelől azért, mert rengeteg maga a cselekmény, amire amúgy is figyelmet kell fordítani, másrészt pedig számomra nem viszi előbbre a történetet. Ami azonban egy kicsit előnyére írható, hogy mivel Matthew-ra nagy nyomás nehezedik amiatt, hogy ismét a középkori énjét kell megjátszania, túl jól sikerül a régi Matthew tettetése. Ettől függetlenül, szimpatikus volt az apjával való kapcsolata, ez volt egy egyik kedvenc momentumom, illetve, amikor Erzsébet királynőnek elmondja az igazat.

Lássuk a múltbéli karaktereket

Kit személyét a Viktória sorozatban szereplő Tom Hughes formálja meg, remekül bemutatja a bizalmatlan barátot, aki inkább eltávolítaná Diana-t, barátja mellől. Goody Alsop-ot a nyolcvanhét éves Sheila Hancock alakítja. Igyekszik a bölcsességét átadni a múltba utazó Diana-nak.

Ahogy korábban is említettem számomra az egyik múltbéli karakterek közül Philip de Clermont volt szimpatikus. Főképp fiával, Matthew-val való kapcsolata miatt, illetve ahogy hitetlenkedő vámpírból, érző, támogató apa lesz.

A jelenben természetesen újra felbukkannak a szövetségi tagok, az ellenség. Knox és Gerbert ugyanolyan törtető és támadó maradt, mint a korábbi évadban, illetve mindenképp maguknak akarják az Élet könyvét. Diana nagynénjei is egy nagyobb érzelmi hullámvasúton vesznek részt, hiszen az egyik legnagyobb vámpír kastélyában élnek, próbálnak Diana-nak segíteni, továbbá megvédeni magukat is. A legriasztóbb dolgok Emily-hez köthetőek, hiszen holt lelket próbál megidézni, ami elég nagy veszéllyel jár minden egyes alkalommal.

Azt hiszem a mostani évad is bővelkedett izgalmakban. Összegezve, nekem azért egy kicsivel jobban tetszett az első szezon. Ugyanakkor nem szabad elmenni amellett, hogy A boszorkányok elveszett könyve hozza azt a kötelezőt, amit az ilyen sorozattól elvárható. Izgalmakból, középkorból és mágiából nem lesz hiány. 

Hozzászólások