Ernest Cline – Ready Player One
A technika minden nappal egyre gyorsabban és gyorsabban fejlődik, nem csoda, hogy a szüleink, nagyszüleink nehezen tartják a tempót. Alig húsz-harminc éve törtek be a számítógépek a mindennapokba és háztartásokba, ma pedig már egyre jobban közeledünk a virtuális valósághoz, hála a VR szemüvegeknek. Innen már csak egy ugrásra van az a világ, ahol az emberek mondhatni végleg beköltözhetnek a számítógépes játékokba. Nem csoda, hogy egész sok mű dolgozza fel ezt a témát, nem csak a Sword Art Online című anime, de a Ready Player One című regény is. Mikor ezeket a történeteket elkezdjük megemészteni a fejünkben, egyre jobban elgondolkozhatunk azon, hogy jó irányba halad e az emberiség és milyen következményekkel fog mindez járni.
A Ready Player One elsősorban egy szentimentális, történet orientált regény, mégis a háttérben meghúzódik az emberiség jövőjének sanyarú sorsa.
A könyv főszereplője Wade Watts, aki egy elég otromba világba született bele, a 2044-es években járunk. A Földön mindenfelé lázadások, háborúk és válság tombol, az OASIS viszont menekvés mindenki számára. Viszont itt nem csak játszani lehet, elszabadulni a valóságtól, hanem az emberek nagyobb része már itt dolgozik és itt jár iskolába, a szegényes körülmények között élő Wade-hez hasonlóan.
Ám minden ember, főleg Wade életében felüti a fejét egy reménysugár, amikor az OASIS feltalálója és programozója, James Halliday meghal és vagyonát mindenféle utód hiányában az OASIS-ban rejti el. Aki pedig meg akarja találni az úgy nevezett Húsvéti tojást, annak rejtvényeket kell megoldania és feladatokat kell végigcsinálnia, mind leginkább a ’80-as évek témaköreiben mozogva, ami Halliday kedvelt korszaka. Nagyon sok felhasználó ered a Húsvéti tojás nyomába, ám 5 évig senki sem jut semmire az első rejtvénnyel. Végül Wade, OASIS-os felhasználó nevén Parzifal megtalálja az első kulcsot rejtő helyszínt. Innentől indulnak be az események és Wade egy csapásra híres lesz, ami viszont nem csak jót hoz magával, hanem egy csapatnyi rosszakarót is, szó szerinti halálos ellenségeket.
A regény első része leginkább dús világbemutatást vonultat fel az olvasó előtt, amit néha megszakít a cselekmény. Ez eleinte kicsit tömör lehet, illetve sok-sok információ, amit mind fel kell fogni és lehetőség szerint memorizálni. Viszont ha ezeken átrágjuk magunkat, akkor egy elég érdekfeszítő, érzelmekben és élményekben gazdag sztori bontakozódik ki előttünk. Fantasztikus volt végigkövetni az izgalmas kalandokat, ahogy Wade versenyt fut a társaival, ahogy érdekes kapcsolatok szövődnek. Az író érdekessé tette a regényt, hogy nem csak egy érzéketlen kockát állított a főszerepbe, hanem annak valósághű, logikátlan érzéseket is adott. A konfliktusok egyáltalán nem voltak erőltettek, és még egy hatalmas csavart is sikerült beletenni a történetbe. Mindez azonban azoknak lehet igazán élvezetes olvasmány, akik szintén rajonganak a ’80-as évekért úgy, mint az OASIS Nyestjei (így hívták azokat, akik a Húsvéti tojás után nyomoztak). Ám nem kell megijedni, hiszen ha ez a korszak távol áll tőled, akkor is élvezhető a hajsza, Halliday hagyatéka után.
A karakterekkel nincs semmi gond, habár egyértelműen Wade áll a középpontban, az ő szemszögéből követünk végig mindent, ezért a többi szereplőt csak felszínesen ismerjük meg. Wade jellemfejlődése viszont szép és látványos a regény előrehaladtával. A többiek a szempont miatt nem tudnak egészen kibontakozni, néhányuk kissé klisés, de ettől függetlenül szerethetőek. Az író még így is remekül tudta reprodukálni a fiatalok viselkedését és egymás között kibontakozó viszonyokat.
Ezt a regényt egyértelműen a ’80-as évek rajongóinak tudnám ajánlani, de más kocka könyvmoly is biztosan élvezni fogja. Aki pedig nem szeret olvasni, az se keseredjen el, ugyanis 2018-ban kerül vászonra a regény filmadaptációja.
Ha szívesen olvasnál még a jövőben játszódó regényekről, olvasd el ezt a cikkünket is.
