Erdélyi Anna – Istenek földje
Erdélyi Anna Smaragd Birodalom sorozatának első részét, az Istenek földjét, a Könyvmoly Körút keretein belül volt szerencsém olvasni. A mű egy fantasy regény, melynek középpontjában az istenek állnak, akik teremtették a világot.
A történetről
A regény egy olyan világba kalauzol el bennünket, ahol 12 isten teremtette a Földet, és minden ember a 12. születésnapjától kezdve, élete végéig azt az istent szolgálja, aki kiválasztotta. Minden kiválasztott kap egy karperecet, amely olyan színben pompázik, amely az istenét képviseli. Ezt az ékszert életük végéig viselniük kell, ezzel kifejezve örök elköteleződésüket. Főszereplőnk, Alex, a Névtelen kiválasztottja lesz, a 13. istené, aki ellenzi mindazt, amit a többiek létrehoztak.
A karperecek mindig gondot jelentettek, hiszen azok által könnyebb volt társadalmi rétegekbe rendeződniük az embereknek. Némely isten mindenkinél feljebbvalóbbnak számít, követét tisztelet övezi, azonban vannak olyanok is, akik a társadalom szerint kevesebbre hivatottak, ezáltal lehetőséget sem kapva kiközösítés vár rájuk.
Alexnek egy megosztott társadalomban kell boldogulnia
Alex a kiválasztása után rengeteg mindenen megy keresztül. A Névtelen követeit mindenki kirekeszti, a társadalom szégyenei. Csavargók, akiknek nincs hol lakniuk, iskolázatlanok, akiknek nincs munkájuk. Ebbe az életformába csöppen bele főhősünk, akinek a családja eleinte mellette áll, viszont hamar ő maga is kirekesztetté válik. Szerencsére hamar barátokra lel a Névtelen követei között, és a történet végére a kirekesztettek csoportja sokkal inkább a családjává válik, mint azt eleinte gondolni merte volna.
Istene sokkal inkább tanította, mintsem büntette
Alex istene, Semak, minden nap találkozik a fiúval, felkészíti őt a valódi életre, tanácsokkal látja el és megmutatja neki, milyen kegyetlenek az emberek. Viszont Semaknak kezdettől fogva tervei voltak Alexszal, hiszen ő volt az egyetlen követe, akivel valaha is szóba állt anélkül, hogy valami rosszat követett volna el. Az isten meglátta a fiúban a lehetőséget, hogy neveléssel a legjobbat hozhatja ki belőle, és végre eljöhet a változás, amelyre évtizedek óta várt.
Alex hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül, amelyet öröm volt végigkísérni. A kezdetben gondtalan kisfiúból egy érett gondolkodású fiatal lett, akit az istene arra választott ki, hogy változást idézzen elő, és egyszer a világ jobb hely lehessen.
Ez a mű egy társadalomkritika
Valójában a 13. isten látta azt, amit más nem: az istenek saját képmásukra teremtették az emberiséget, tele hibákkal és tökéletlenségekkel. A társadalom egy torz arckép lett az istenek számára, amely eleinte csak lázadások, lopások, árulások formájában jelent meg. De valójában már kezdetektől fogva az emberekben voltak az olyan negatív tulajdonságok, mint a kapzsiság, önzőség, irigység és hiúság. A kezdeményezés, hogy a Névtelen választottjai legyenek kirekesztve, szintén a Tizenkettő viselkedéséből ered. Sosem tudták befogadni maguk közé azt az istent, aki máshogy gondolkozik, mint ők.
“De ők teremtettek minket és akkoriban, amikor megalkották az első embereket, mi alapján formálták meg őket? Hogyan alakították ki a személyiségüket? A korlátot képzeletükkel nem tudtak volna teljesen újat kitalálni, így hát ők maguk voltak a minta.”
Bevallom, ez a regény nagyon nyomasztó volt számomra. Cseppet sem mondanám vidám olvasmánynak, viszont annál elgondolkodtatóbbnak. A Névtelen követeit kirekesztette a társadalom, mert mások voltak, mint a többiek. Ez a mi életünkben is előfordulhat, hiszen ha valaki másképp gondolkozik, rá is ez a sors vár. Véleményem szerint ez egy társadalomkritika, amely célja, hogy elgondolkozzunk azon, mi a valódi érték.
Ez tipikusan az a könyv volt, amely után napokig gondolkozom, sok érzelem kavarog bennem, és hiányzik az olvasása. Nem egy ilyen komoly hangvételű könyvre számítottam, viszont nagyon tetszett és bátran ajánlom Nektek is!
http://www.ahmagazin.com/kibeszelo-greger-csaba-epica-elso-fejezet/