Emma Stonex – A torony őre
Ha igaz történet, akkor rossz nem lehet. Legalább is én így tartom, hiszen ez az apró kis információ minden esetben ad egy kis pluszt a regény élvezetéhez. Nálam ez most is így volt, emiatt aztán A torony őre egy igazi csemege lett.
Emma Stonex első regénye az 1972-es Maiden Rock-i világítótoronyból eltűnt emberek rejtélyét veszi alapul. 1972 szilveszter éjjelén három toronyőr tűnt el nyom nélkül a toronyból, igazán rejtélyes körülmények között. Az órák ugyanakkor álltak meg, minden ugyan úgy hevert ott, mintha bármelyik pillanatban visszaérkezhetnének mi több, az ajtó is belülről volt zárva.
A kötet során tehát erre próbál megoldást keresni az írónő két szálat hozva el nekünk. Az egyik az eltűnés idején íródik, bemutatja a történéseket, eseményeket, a toronyőrök életét, míg a másik szál húsz évvel később játszódik. Ebben az időben egy író adja rá a fejét, hogy felkeresi az érintett személyeket és meginterjúvolja őket, hogy vajon mi is történhetett, lehetett-e valami kiváltó oka az eltűnésnek.
Nagyon tetszett a történet felépítése, mert számtalan szemszöget olvashattunk a két idősíkon, de ezeket a lehető legtöbb formában. Míg a toronyőrök főleg E/1-ben szólaltak meg, addig a feleségeik hol E/1-ben, hol pedig E/3-ban volt olvasható. Ez függött attól is, hogy éppen valamilyen eseményt ismertünk meg vagy pedig, hogy a regényíróval beszélgetnek-e. Mert hogy ezeket a beszélgetéseket úgymond tömbösítve, az adott feleségen keresztül láthattuk.
Izgalmas volt olvasni, hogy ez a regényíró melyik volt feleségből, barátnőből, illetve munkaadóból mit hozott. Ki. Volt olyan, aki hevesen tiltakozott, volt olyan, aki késségesen elvállalta, volt aki csak azért, hogy rácáfoljon a másikra valamint olyan is, aki dilemmázott, hogy mit tegyen. Ugyanakkor minden elmélkedés és interjú újabb és újabb kérdéseket vetett fel, miközben több információt is csepegtetett nekünk. Ezeket tökéletesen kiegészített, illetve megbolygatott a toronyőrök utolsó napjairól írt fejezetek.
Izgalmas és elgondolkodtató olvasmány, amely az emberi érzelmekre fókuszál.
Ezekben a fejezetekben ugyanis mindhárom toronyőr szerepet kapott, aki szilveszter éjjel eltűnt. Itt az egyes részek során először is megkapjuk, hogy az adott őr hányadik napját tölti a világítótoronyban, majd szépen lassan kibontakozik az aktuális elmélkedése, vívódása. Nyomon követhetjük mi zajlik le bennük, mennyit gondolnak az otthoniakra, bepillantást kaphatunk, mennyire érzik magukat otthon, illetve hogy ki mit tart otthonául. Milyen a viszonyuk a toronnyal, a tengerrel, kinek milyen életcélja és vágya van. Megtudhatjuk, hogy mennyire érzik magukat magányosnak, kinek mi mennyire komfortos.
Habár nagyon sok érdekes és hasznos információ hangzik el a húsz évvel későbbi szálon, a toronyőrök sokkal nagyobb hatást gyakoroltak rám, alig vártam az ő fejezeteiket. Mert habár nagyon izgalmas a női szereplők lelkivilága és az ő életük alakulása, az akkori kapcsolatuk a férjeikkel, mégiscsak a toronyőrökön van itt a hangsúly. Az, hogy velük mi lett, hogyan néz ki egy ilyen állás, mi a feladatuk és hogy ők ezt hogyan élték meg. Nekem ezek a kérdések sokkal fontosabbak.
A tenger nagyban befolyásolja a hangulatot.
Nagyon tetszett ráadásul, hogy ahogyan haladunk előre a történtben, egyre feszültebbé válik a légkör. Ez azért is figyelemre méltó, mert mindezt úgy éri el a szerző, hogy csupán csak a karakterekre fókuszál. A felszínre kerülő titkok, az eltemetett érzések mind-mind borzolják a kedélyeket, amiket a torony magánya, a tenger szeszélyessége vagy éppen csendessége méginkább kiemel.
Emma Stonex zseniálisan építi fel a regényét, igényesen és kreatívan oldotta meg a kivitelezését, ráadásul nagyon olvasmányosan, pont emiatt sajnálom, hogy többet vártam az írástól. Ez azonban abszolút arra fogható, hogy a sok olvasás miatt a képzeletem a felhőket csapdossa és picit mást vártam.
Aki szereti az olyan regényeket, amiken el lehet merengeni, sok benne az érzelem és a lelkivilág, azoknak ez a regény nagyon fog tetszeni. Abszolút kikapcsolja az olvasót, a felszínre kerülő információk pedig garantálják a figyelem fennmaradását. Habár egy kicsit nagyobb csattanót vártam, ugyanakkor kétségtelenül elmerültem A torony őre atmoszférájában, amely felkeltette a figyelmemet egy nagyon érdekes és rejtélyes eltűnés iránt.
A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!
Elhuny Lucinda Riley, A hét nővér-sorozat világhírű szerzője
