Debbie Macomber – Tengerparti menedék

A General Press Kiadó legnagyobb örömünkre nemrég egy újabb Debbie Macomber regényt hozott el nekünk, melynek címe A Tengerparti menedék! A történet alapszituációja bár igen szomorú, a sztori mégis kellemes és jóleső. Lássuk is, miről szól!

A történetről

A történet főszereplője Annie Marlow, aki egy természeti katasztrófának köszönhetően az egész családját elveszítette. A lányt teljesen érthető okokból ez szörnyen megviseli és úgy dönt, a gyógyulását segítené, ha olyan helyre utazna, ahol korábban boldog volt. Így esik a választása Oceanside-ra, ahol a szüleivel és testvérével minden évben nyaraltak, mikor még gyermekek voltak.

Amint a nő megérkezik a kisvárosba, úgy érzi hazatért. Szép lassan  kialakítja új életét. Dolgozni kezd a helyi klinikán, barátokat szerez, mi több, még a szerelem is rátalál. Annie azonban csak rövid ideig bérli a házat, unokatestvére és régi barátai pedig hiányolják, hiszen megmaradt szeretteit hátra hagyta gyógyulásának érdekében. Vajon mi lesz vele, ha lejár a bérleti szerződés? Hogyan fog helytállni a munkahelyén, aminek köszönhetően egyre több kapcsolatra tesz szert? Mi lesz vele és a magas, néma sráccal, akiben sokkal több minden rejlik, mint ami elsőre látszik?

Érdekesség a kötet kapcsán, hogy valós események keverednek fikcióval. Debbie Macomber regényének ötletét egy földcsuszamlás ihlette, ahol több család az életét vesztette. Ez a tragédia számtalan ember életét tönkretette és megváltoztatta a való életben, illetve ebben a történetben is. Többek között a főszereplő, Annie is ennek a szerencsétlenségnek a következményeitől próbál szabadulni.

A Tengerparti menedéket elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretik a romantikus regényeket. Anne és Keaton története ugyanis igazi szívet melengető olvasmány. Keaton nem egy átlagos srác, testalkata és hallgatagsága miatt sokan kinevették, az iskolában kiközösítették. A férfi ennek ellenére jó ember lett, aki művészi hajlama mellett barátságos és érzelmes, szenvedélye pedig a másoknak való segítés, legyen az egy másik személy vagy kisállatt. Annie pedig meglátja benne mindezt az értéket és szépen lassan rájön, hogy beleszeretett ebbe a férfiba. De vajon ez elegendő ahhoz, hogy túllépjen az őt ért szörnyűségeken és újra belevesse magát az életbe?

Szerethető karakterek

Érdekes egyébként, hogy személy szerint nekem Keaton az elején nagyon furcsa volt. A kötet elején még kisgyermek volt, akivel egy vadidegen lány egy rövid pillanatig kedves volt, majd éveken keresztül megszállottan csak rá gondolt, tulajdonképpen nem is szeretett soha senki mást. Ezt elég érdekesnek találtam, azonban a férfi későbbi normális viselkedése hamar feledtette velem. Főleg, miután alaposabban is megismertük a háttértörténetét és okot kaptunk arra, hogy miért lett olyan, amilyen.

Annie az első pillanattól kezdve szimpatikus volt. Bár értetlenül álltam a szituáció előtt, hogy ragaszkodott egykori nyaralójuk helyszínéhez, nagyon tetszett, hogy a kezébe vette az irányítást és fejlődni szeretett volna, ki akart szakadni a búskomorságból. Az pedig, hogy mennyire barátságosan és szimpatikusan állt mindenkihez, aki feltűnt a környezetében, nagyon szerethetővé tette. Az ő személye motivált másokat arra, hogy változtassanak és fejlődjenek, ez pedig hatalmas erőt váltott ki mind a további karakterekből, mind pedig a könyvből.

A kikapcsolódás tehát garantált, hiszen a két főszereplőnk kedvesen és szeretettel viszonyul a másik felé. Mindkettejük érzelmeibe és gondolataiba bepillantást nyerhetünk, ezáltal alaposabban megismerve őket és szándékaikat. Ez kifejezetten tetszett, hiszen két teljesen különböző hátterű és személyiségű karakterről beszélünk. Az egészet pedig az fűszerezte, hogy nem csak az ő bimbózó kapcsolatukat követhettük nyomon, hanem legjobb barátaikét is, akik szintén nem átlagos párnak mondhatók.

Kellemes és üde

A Tengerparti menedék címével ellentétben nem csak nyáron lehet kellemes időtöltés. Bár a tengerparton játszódik, Annie és Keaton története sokkal inkább az újrakezdésről és a szerelemről szól, nem pedig a nyaralás öröméről. Magában hordozza az apa-fia kapcsolatot, a gyászfeldolgozást, az elfogadást és a megbocsájtást. Ez a könyv arról szólt, hogy mit tudunk kihozni önmagunkból, ha van merszünk ahhoz, hogy tovább lépjünk és fejlődjünk.

Debbie Macomber egy szívmelengető és kellemes olvasmányt hozott létre az olvasóinak. Így tehát, aki szeretne egy kicsit kikapcsolódni és ehhez egy olyan könyvet keres, ami egy teljesen új környezetbe repíti, akkor ez jó választás lehet.

A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!

Julien Sandrel – A ​nap felé

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?