Danny Tobey – GOD Game (Az Úr játéka)

Manapság a fiatalok sokszor megkapják, hogy állandóan csak a telefonjukba bújnak, minden idejüket lekötik a különböző számítógépes játékok, amik lassan átveszik az életük felett az irányítást. Ezt a legtöbb esetben képletesen értik, ám Danny Tobey God game című könyvében nagyon is valóságosan jeleníti meg ezt a szófordulatot.

A történet több főszereplővel operál, de közülük talán Charlie a leghangsúlyosabb. Ő és pár társa egy nap meghívást kapnak, hogy próbáljanak ki egy nagyon furcsa internetes játékot. A játékon belüli mesterséges intelligencia azt állítja magáról, hogy ő Isten és aki teljesíti a parancsait az a való életben is jutalmat kap. Aki azonban nem, az megbűnhődik.

A fiatalok kezdetben még csak pár ártatlannak tűnő feladatot kapnak, ahogy azonban haladnak előre, egyre inkább kezdenek eldurvulni a dolgok és némely feladat komoly dilemma elé állítja őket. Kiszállni azonban már nem tudnak és hamarosan nemcsak a jövőjük vagy az erkölcsük, de az életük is veszélybe kerül. Rövidesen rá kell döbbenniük: már nem ők játszanak a játékkal, hanem a játék játszik velük.

A történet tehát egy rendkívül érdekes tézisre épül, ami már nagyon régóta foglalkoztatja és aggasztja az emberiséget: mi történik ha valami magunknál okosabbat hozunk létre és a mesterséges intelligencia úgy dönt, hogy átveszi tőlünk az irányítást?

A sztori tehát rendkívül érdekesen indít és izgalmakból a későbbiekben sincs hiány. Az események folyamatosan pörögnek és mi a játékosokkal együtt fedezhetjük fel az egyre vészjóslóbb feladatokat és azt, hogy kinél hol van az az utolsó határvonal, amit nem hajlandó átlépni. És aztán mi történik ha a játék mégis ráveszi erre.

A kötet több főszereplővel operál. Találkozhatunk Charlie-val, aki korábban éltanuló volt, de nemrég elvesztette az édesanyját és emiatt fenekestől felfordult az élete. Peter-rel, aki egy másik suliból került át nemrég a gimnáziumukba és aki egyszerre rejtélyes és kiszámíthatatlan. Vanhi, aki elszánt és határozottan tör előre a céljai érdekében. Kenny, aki mindenáron megpróbál a szülei jó gyereke lenni és a csapat filozófia-szakértője. Alex, aki kezdetben a banda egyik oszlopos tagja volt, ám nemrégiben valami nagyon megváltozott benne és egyáltalán nem a jó irányba.

Mindannyian külön-külön is nagyon érdekes személyiségek, kellően kidolgozott saját háttértörténettel és egyéniséggel. Azt elmondhatom, hogy kicsit mindeggyikük a szívemhez nőtt, de ha mindenáron választanom kellene, akkor talán Charlie-t és Vanhi-t mondanám kedvencemnek. A fiún keresztül nagyon jól van ábrázolva a gyász és az a fájdalom, amit egy közeli hozzátartozónk elvesztése jelent. Az, hogy ezek után milyen nehéz felállni a padlóról és tovább folytatni az életünket. Vanhi pedig talán leginkább a jó szíve és az éleslátása miatt került a kedvenceim közé, de mint említettem nagyon nehéz volt közülük választanom.

Ám ami a kedvenc szereplő választásnál gondot okoz, az a regényre csak jó hatással lesz, hiszen mivel ennyi főszereplőnk van, a történet során nagyon sokféle téma előkerül a fő cselekményszál mellett. Ilyen például a rasszizmus, a gyászfeldolgozás, a családon belüli erőszak (mindkét fél szemszögéből), a görcsös megfelelési kényszer vagy éppen az iskolai bántalmazás.

Azonban a regény a fő felvetése miatt marad továbbra is olyan izgalmas: kinél hol húzódnak a határok és mi kell ahhoz, hogy kibillenjen és esetleg át is lépje őket? És itt most mindegy, hogy egy mesterséges intelligencia készteti erre a szereplőinket vagy valami más külső nyomás, itt főleg belső lelki folyamatok érdekesek, illetve az, hogy látni lehet, ahogyan szereplőink egyre előrébb haladnak a játékban, és hogy eközben hogyan tolódnak ki mindegyiküknél ezek a képzeletbeli határok.

Az tehát elmondható, hogy emiatt a felvetés miatt az egész történet nagyon erős morális kérdéseket feszeget, erre pedig már csak habként jön rá az, hogy egy mesterséges intelligencia az „ellenfél”.

Pörgős thriller a virtuális világban. 

Az írói stílus is nagyon gördülékeny, az egész könyv folyamatosan olvastatja magát. Ez persze a számtalan fordulatnak is köszönhető, amik miatt szinte lehetetlen letenni ezt a könyvet.

Összességében tehát elmondható, hogy Danny Tobey regénye Az Úr játéka egy nagyon olvasmányos stílusban megírt, rendkívül érdekes morális kérdéseket feszegető könyv, amit egyaránt imádni fognak mind a cyberkultúra, mind a thriller műfaj kedvelői.

A recenziós példányért köszönet illeti a Metropolis Media Kiadót!

Keserű József – Lehetnek sárkányaid is

 

Hozzászólások