Clare Pooley – Őszinte szavak
Aki egy igazán különleges, egyedi könyvre vágyik, annak bátran merem ajánlani az Őszinte szavak című regényt, Clare Pooley tollából.
A történet cselekményét Julian Jessop művész kezdi meg, aki idős korára elmagányosodik, felesége halálát követően. Miután hosszú éveken keresztül nem igazán beszélgetett másokkal, időpontra pedig csak a fogorvoshoz ment, úgy határozza, hogy leírja az igazságot, ami magáról és eddigi életéről egy füzetbe, melyet Őszinte szavak könyvének nevezett el. Ezt a füzetet végül útjára engedi Monica kávézójában, ahol a harmincas évei végét járó nő meg is találja.
Monica elolvassa Julien vallomását és ihletet kap arra, hogy megossza a kis füzettel saját történetét is, hogy aztán újra útjára engedje. A füzet pedig igazi életre kel és egyre több élettörténettel és vallomásokkal telik meg. Mindamellett, hogy igazi lelki feltöltődéssel jár az embereknek a füzetbe való írás, arra is ráveszi az embereket, hogy új kapcsolatokat alakítsanak ki. Miután Monicához került az Őszinte szavak könyve, elhatározza segít az idős férfinak, hogy újra éljen. Meghirdet egy állást, ahol rajzoktatásra keres tanítót és kiragasztja kávézójára. Julien miután jelentkezik rá, teljesen megváltozik és szépen lassan az idős, magányos férfiból újra egy aktív úriember lesz.
A füzet hatására azonban nem csak Julien élete változik meg. A füzet új tulajdonosai mind valamilyen kapcsolatba kerülnek egymással, egy olyan hálózat fonódik, amit igazi öröm volt olvasni.
A történet ráadásul gyönyörűen fonja össze a hat karakter életét és egymásra találását. Kezdetben kapjuk Julient és Monicát, az ő szemszögük váltakozik, majd hozzátevődik Hazard, aki szöges ellentétben van a határozott, céltudatos Monicával, a fiatal férfi ugyanis drog- és alkohol függő. Hazard után kerül Riley-hoz, aki elképesztően messziről kerül Londonba, a zöld kis füzettel együtt. Őt követi Alice és Lizzie. A szerző fokozatosan hozza be karaktereit, így egy eseményt akár több szemszögből is megismerhetünk.
Láthatjuk hogyan reagál Monica, mikor Riley felbukkan a rajzórán, de a következő fejezetben azt is, hogy Riley-t mi vezérelte arra, hogy besétáljon a foglalkozásra. Olyan könnyedén csöppennek bele az újabb és újabb karakterek, bővül ki az egész sztori, hogy egyáltalán nem okoz gondot az olvasatban. Az pedig kifejezetten tetszett, hogy Pooley nem hagyta el a szereplőit. Ahogyan haladtunk a kötet vége felé, ugyan úgy olvashattunk Julienről, mint Lizzie-ről.
A legmegragadóbb az egészben pedig az, hogy élethű karaktereket alkotott meg az írónő.
Olyan problémájuk van, amik akár nekünk is lehetnek, az pedig kifejezetten szimpatikus volt, hogy különböző korosztályokat mutatott be. Találhatunk itt időset, fiatalt, középkorút egyaránt.
Van köztük szingli, családanya, influencer, utazó. De vajon ki és miért boldogtalan? Ki mire vágyik, mi a problémája? Valóban olyan tökéletes az életünk, mint ahogyan az kívülről látszik? Mindannyian próbálunk jók lenni, úgy élni, ahogyan azt az emberek elvárják tőlünk. De vajon az igazságot mutatjuk a külvilágnak? Hányan hazudunk magunknak és másoknak? Mennyire figyelünk oda arra, hogy mit szeretnénk igazán? És a körülöttünk levőkre? De a legfontosabb kérdés azaz, hogy boldogok vagyunk? Az Őszinte szavak ezeket a kérdéseket boncolgatja.
Az Őszinte szavak könyvének segítségével Hazard és a többiek kiírhatták magukból a problémákat és – úgymond – feloldozást nyerhettek a segítségével. Egy lépést tettek afelé, hogy változtassanak a dolgokon, Monica pedig egy olyan mozgalmat indított el, amivel további segítséget nyújthattak egymásnak a karakterek, ami csodálatos példa.
Igazi szívet melengető olvasmány, a maga izgalmaival együtt.
Gondoljunk csak egyből arra, hogy te mertél volna írni ebbe a füzetbe? Felvetted volna a kapcsolatot az előtted íróval? Mit gondolnál arról a személyről, aki lemeri írni, hogy drogproblémái vannak, lenézted volna?
A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!
