Chloe Benjamin – A halhatatlanok
Hiszel a sorsban? Úgy gondolod, minden okkal történik, az életed a legapróbb részletekig el van tervezve egy nálad hatalmasabb erő által, és nincs beleszólásod? Vagy pont ennek az ellenkezője, a véletlenekben hiszel és abban, hogy a döntéseid formálják a jövőd? Egyesek szemfényvesztésnek tartják a jóslást, ugyanolyan átverésnek, mint a gondolatolvasást vagy azt, ahogy egy bűvész egy nyulat húz elő a kalapjából, vagy egy pénzérmét valamelyik néző füle mögül. Mások még hisznek ebben az ijesztő, ugyanakkor izgalmas területében a mágiának. Vagyonos ember leszel, az élettársad szeretni fog és becsületes, jó embereket nemzel, akik méltó utódjaid lesznek. Ki ne akarná ezt hallani? Emberek vagyunk, minduntalan kísértjük a sorsot, kérdéseket teszünk fel, felfedezzük az univerzumot, és ez így vagy úgy, de hat ránk, akár akarjuk, akár nem.
Egyesek már eljátszottak a gondolattal, mi történne, ha előre tudnánk a halálunk napját. A könyviparban Adam Silvera írt többek között erről egy regényt, míg a filmiparban nekem személy szerint a Halálod Appja című horror jut eszembe. Mindkét műalkotás más oldalról közelíti meg a témát, de egyiket sem nevezném sem részletesnek, sem világmegváltónak. Ezzel szemben Chloe Benjamin négy ember szempontjából, évtizedeket felölelve boncolgatja, milyen hatással van valakire az, ha tudja, mennyi ideje van hátra.
“Ha a jóslat vasgolyó, az ő hite rajta a lánc, a hang a fejében, ami azt mondja, siessen, azt mondja, gyorsabban, azt mondja, fusson.”
A történet a Gold négy csemetéjével és egy névtelen jósnővel kezdődik, akit csak az talál meg, aki tudja, hol keresse. Az idősebb középső testvér, Daniel hallott a vándormédiumról, aki napra pontosan meg tudja mondani, mikor halsz meg, majd meggyőzi a többieket, látogassanak el hozzá, noha ketten nem hisznek ebben a hókuszpókuszban, a legfiatalabbikat pedig nem érdekli. Egyesével mennek be, és a válasz mindegyiküket megrémiszti, a dátum gyökerestül változtatja meg számukra az elkövetkező évtizedeket, függetlenül attól, tényleg igaz-e a jóslat vagy sem.
A legkisebb fiú, Simon apjuk halála után a fiatalabbik középső gyermekkel, Klaraval együtt San Fransisco-ba szökik, hogy maguk mögött hagyja a biztonságos, ugyanakkor számukra kissé mérgező családi fészket. Azonban míg nővére tartja az otthoniakkal a kapcsolatot, addig Simon teljes mértékben új életet kezd, igyekszik megvalósítani önmagát és megtalálni a szerelmet. Fiatalon hal meg, alig huszonegy évesen, éppen azon a napon, amit a Hester Street-i nő mondott neki, és ezzel kezdetét veszi a Gold család tragédiája.
Klara bűvészkedéssel foglalkozik, tessék-lássék fellépésekből él meg. Hisz is a jóslatban meg nem is, ám öccse halála nagyobb hatással van rá. Hiába kezd el karrierje felfelé ívelni, talál támogató férjet és szül gyermeket, Simon és az apja szelleme kísérti, hiányukkal csak alkohollal együtt tud napról napra megbírkózni. Fokozatosan esnek ki neki dolgok és dől össze körülötte a világ, de ahogy telik az idő, a halála napja és testvére szavai egyre tisztábbak. Elfogadja a sorsot és inkább az elmúlás érdekli, hogy tényleg aznap fog-e végetérni az élete, és ha igen, milyen módon. Családjával ezzel arányosan romlik meg a kapcsolata, távolodik el tőlük inkább lelkileg, mintsem testileg.
Ahogy fogynak az oldalak, a haláleseteknek úgy lesz egyre nagyobb súlya. Danielre sokkal nagyobb hatással van két fivére eltávozása, mint azt hitte. Bár annak idején ő csalta el őket a jósnőhöz, egészen addig nem hisz ebben az egészben, amíg húga halálával kapcsolatban fel nem merül a médium kiléte és annak családi háttere illetve bűnlajstroma. A férfi önmagát hibáztatja, és ahogy múlnak a napok, úgy keres egyre kétségbeesettebben válaszokat a kérdéseire, keresi a biztonságot a káoszban.
“A Mirage műsorigazgatója megkérdezi Klarától, hagyná-e, hogy Raj kettéfűrészelje – „gyerekjáték, cseppet sem fog fájni” –, de Klara elzárkózik ettől. A szállodás azt hiszi, fél a mutatványtól, holott az igazság az, hogy Klara egyórás ismeretterjesztő előadást tarthatna neki P. T. Selbitről és nőgyűlölő találmányairól: a leánypusztításról, a hölgynyújtóztatásról, a nőszétzúzásról, amelyek mindegyike tökéletes időben született, hogy hasznot húzzon a háború utáni vérszomjból és a nők választójogi küzdelméből.
Klara nem óhajt olyan nő lenni, akit kettéfűrészelnek vagy láncra vernek – se olyan, akit kiszabadítanak, megmentenek. Majd ő megmenti saját magát. Ő lesz a fűrész.”
Varya, a legidősebb testvér, mondhatni a jéghegy legalja a halhatatlanság elixírjét keresi. Miért öregszünk? Hogy lehet addig lelassítani ezt a folyamatot, amíg meg nem áll, és immunisak nem leszünk az idő vasfogára? A lány a két ezzel kapcsolatos elméletet magán és emberszabású majmokon egyarán teszteli, miközben a sors inkább arra készteti, tisztázza családi kapcsolatait. A kényszerbeteg, szorongó nőben teljesedik ki minden, akivel minden kezdődött. Utoljára ment be a médiumhoz, és utolsónak is marad életben négyük közül.
Ez nem egy horror, és nem is a világ megváltásáról vagy összeesküvési elméletek leleplezéséről szól. Mindvégig tudod, hogy a szereplők meg fognak halni. Az odavezető út és a következmények azok, amik igazán számítanak mindvégig. Az írónő rendkívül hitelesen és sokszínűen ábrázolja, milyen lélektani elváltozásokkal jár jövő megtudása, hogyan alakítja a szereplők életét. Úgy élsz, hogy ne maradjon semmilyen le nem zárt ügyed? Minden esélyt megragadsz? Félsz ettől a tudástól, letagadod, és úgy élsz, mintha a jövő ezen szeglete továbbra is ismeretlen lenne számodra? És a többiek? Mennyire befolyásolnak téged?
“… valójában nem az örök élet kell neki, hanem az, hogy abbahagyja a szorongást.”
Leginkább azoknak ajánlom, akiket érdekelnek az ilyesfajta lélektani változások, az, hogy a történelem milyen szerepet játszik a szereplők sorsában, döntéseikben. Azoknak, akik hisznek egy nálunk hatalmasabb erőben, és azoknak, akik bizonytalanok ezzel kapcsolatban. Ne törődjetek a halállal.