Carrie Cooper – Kétségekbe zárva (Marionettjátszma 1.)
Ti mit éreznétek, ha a szerelmetek előttetek csókolgatna másokat? Ha hallanád, ahogy egy darab tárgyként emlegetik a nemedet, így téged is? Mintha mit sem számítanál és bármikor lecserélhetnének téged? Összetörne a szíved, igaz? Pláne, ha ezt pár nap alatt milliószor átérzed. Azt, ahogy életed értelme más embereket fűzöget a szemed láttára és te nem tehetsz semmit.
Lili Greennek végig kell mindezt élnie, ugyanis szerelme Nikosz volt FBI ügynökként egy újabb ügybe csöppen bele, ahol egyik vendégségből a másikba kell átmennie, mindeközben pedig adnia kell a macsó szerepet, elcsábítva ezzel minden gyönyörű nőt.
A történet szerint ugyanis Nikosz legjobb barátja Mark, nagy bajba keveredett, Nikosz pedig a keresésére indul. Ám Lili, miközben a férfi házában tartózkodik, összetalálkozik Markkal, akinek semmi baja, és annál messzebb nem is lehetne Nikosztól, mint amennyire csak éppen van. Így hát Mark és Lili Franciaországba utazik, hogy kiderítsék mégis mi folyik Nikosz körül, aki időközben Gerard Laconte vendége lesz, a gazdag és igen befolyásos multimiliomosé.
Természetesen Mark és Lili igen ellenségesek egymással, így akárnányszor összetalálkoznak a kisebb falu méretű Mirabelle-villában, szegény lány le van szólva és haza van küldve, mondván, neki semmi keresnivalója nincsen ott. Valójában pedig nem is tévedhetne nagyobbat, ugyanis Lili nélkül sehol sem lennének. De vajon hogyan került Nikosz a villába? És honnan érkezett a hívás Mark nevében a férfi telefonjára? Mi az a titokzatos ügy, amibe a két férfi és ezáltal Lili belekeveredett? Mi lehet az a probléma, ami miatt Lilinek távol kell maradnia Laconte-tól? A legfontosabb pedig, hogy Nikosz miért játszik Hugh Hefnert a Laconte villában Lili szeme láttára? Vajon tényleg egy ügy állhat az egész mögött vagy Nikosz tényleg csak meg szeretett volna szabadulni a nőtől?
Őszintén mondom, hogy a Marionettjátszma kész hullámvasút volt az idegeim számára. Egyrészt ugyanis, imádtam a sztorit, vagyis igazándiból nem is azt, hanem Carrie Cooper írási stílusát, a személyiség elemzéseket, a bölcs mondatokat és a főszereplő, Lili karakterét. Másrészt pedig amennyire megkedveltem Nikoszt, megutáltam a történet közben és egész végig az ordított a fejemben, hogy miért? Miért, miért és miért? Számomra ugyanis a párkapcsolat alapja a hűség, egy olyan szent dolog, amit nem lehet megbocsájtani. Nikosz pedig újra és újra a földbe tiporja szegény lányt. Ő pedig még mindig szerelmes és még mindig segíteni próbál rajta, miközben azt se tudja, hogy egyáltalán meg kell-e mentenie a férfit. Egyszerre őrjítő és gyönyörű.
Így belegondolva a cím is tökéletesre sikerült. Kétségekbe zárva, fantasztikus és találó, hiszen a kötet egész végig az érzésekre van kihegyezve. Lili dilemmájára, érzelmeire és vívódásaira, ami körülveszi az egész kötet alatt, hozzáteszem, teljesen érthetően. Hiszen honnan tudhatja, hogy szerelme tényleg veszélyben van-e? Hogy ha hazamegy, akkor cserben hagyja vagy pedig segít-e neki vele?
Lili végig szimpatikus volt, igazi tűzről pattant személyiség, aki mindenkiben a jót próbálja megkeresni, mégha ez nem minden esetben is megy. Egy olyan karakternek lett megformázva, amit lehetetlenség nem megkedvelni.
Aki egy izgalmas romantikus krimire vágyik, ne merje kihagyni. Garantáltan felborzolja az idegeinket és mégtöbbet kívánunk belőle. Nikosz bár időnként Liliével együtt összetörte az én szívemet is, de mégis akarom tudni a sztori végét.
Nagyon remélem, hogy hamarosan olvashatom a második részét és minden olyasmire választ kapok, amire itt nem került sor, hiszen bár más sorozat a Marionettjátszma, Lili és Nikosz története nem itt kezdődött, hanem két kötettel hamarabb. Pontosan ezen okból én nem ismerem annyira Nikoszt, mint jónéhány olvasó és emiatt ott van bennem az a kis negatív érzés, hogy én nem vagyok olyan biztos Nikosz szerelmében. Tudni akarom mi lesz ezután a könyv után!
A recenziós példányért köszönet az Álomgyár Kiadónak!
http://www.ahmagazin.com/konyvek/sue-fortin-szuletesnap/
