„A szerelem az szerelem- de aki nem az elvárt módon szeret, az átnevelő táborban találhatja magát.”

Önmagunkat megtalálni talán az egyik legnehezebb dolog a világon. Sokszor érezhetjük úgy, hogy mindenhol csak falakba ütközünk és végül ideiglenesen magunkra öltött álcánk a bőrünkké válik. Ebben a kritikus időszakban a nemi identitásunkra való ráébredés az egyik legfontosabb állomás. A XXI. században elvileg már nem kellene problémának lennie ki hogy teljesedik ki, hogyan érzi magát egésznek, azonban sajnos úgy tűnik továbbra sem lehet feltétel nélkül bárkit szeretni. Éppen erre mutat be egy tökéletes példát Emily M. Danforth Cameron Post rossz nevelése című regénye.

Történetünk 1989-ben kezdődik Montanában. A tizenéves Cameron Post legjobb barátnőjével Irene-nál tölti a nyarat és élvezi a gondtalan napokat. Aztán pont aznap, mikor szülei autóbalesetben életüket vesztik, elcsattan az első csókjuk. Cameron önmaga számára is meglepő módon szülei halálhírének hallatán először megkönnyebbülést érez, hiszen így már soha nem fog kiderülni az, hogy mit tettek Irene-nal. Az eseményeket követően vallásos nagynénje és jó szándékú nagymamája veszi őt pártfogásába. Telik az idő és a lány hiába próbálja elnyomni magában újra és újra felbukkanó érzéseit, ez egyre nehezebben megy neki. Aztán egy nap a városukba költözik Coley Taylor, aki még inkább felkavarja az életét. A lányok közt hirtelen mély és intenzív barátság alakul ki, és egyre több jel mutatkozik arra, hogy ez talán mindkét fél számára több is lehet, mint egyszerű baráti kapcsolat. Azonban éppen a kiteljesedés kapujában lelepleződik a titok és Cameront mélyen hívő nagynénje Ruth, az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi. Az intézmény célja, hogy különböző módszerekkel kinevelje a fiatalokból a homoszexualitást. A lánynak tehát egy ilyen környezetben kell megtalálnia új helyét és önmagát.

A regény alapötlete nagyon különleges és megrázó. Magyarországon ez az első átnevelőtáborról megjelent történet. Elképesztő és egyben végtelenül szomorú azonban az a tény, hogy ilyen intézmény nemcsak az írónő fejében és képzeletben létezik. Ha utánaolvas az ember több hasonlót is találhat, főként Amerikában. Sokan ugyanis még mindig abban az óriási tévhitben élnek, hogy a nemi identitásunkat úgy választhatjuk meg, mint a ruháinkat. Tisztázzuk a dolgot: az, hogy kit szeretünk nem a nevelésen vagy a mi tudatos döntésünkön múlik. Cameron Post azonban pontosan abban a korban van, mikor ez korántsem egyértelmű számára. Ahogy a regény egy bizonyos pontján mondja:

„Egyszerűen csak azért szerettem a lányokat, mert semmit sem tudtam tenni ez ellen.”

Ezen pedig semmilyen nevelőtábor nem tud változtatni, bármennyire is igyekezne a lány minden előírt feladatot elvégezni.

A könyv legnagyobb erőssége véleményem szerint a fő üzenetében rejlik. Közel sem túlzó az elképzelés, mely azt állítja, hogy ez az írás akár segíthet annak az olvasójának, aki a coming outját tervezi. Ugyanis hiába van egy átnevelőtábor a történet központjában, a könyv mégis azt sugallja, hogy ne féljünk felvállalni magunkat és szégyelljük az esetleges gyengeségeinket sem, hiszen ezek tesznek azokká, akik vagyunk.  Főhősünk is látszólag csendes passzivitással viszonyul a tábor és a nevelők munkájához, belül azonban ösztönösen visszautasítja és nevetségesnek tartja az egészet.

A könyvben központi szerepet játszik a vallás, valamint annak életet és gondolkodást befolyásoló hatása. Érdekes látni, hogy például az egész tábor személyzete, nevelői meg vannak győződve arról, hogy jót tesznek a fiatalokkal, mikor megpróbálják őket átformálni. Ez több fontos kérdést is felvet: Milyen szinten tudja a vallás, mint olyan befolyásolni egy ember gondolkodását? Mit jelenthet ez egy egész társadalomra nézve?  Az írónő nem ítéli el egyértelműen az átnevelőtábor létrehozóit, meghagyja a döntés jogát nekünk.

“Nem tudom pontosan, miből veszi észre az ember, hogy önmagává vált.”

A cselekmény mellbevágó, ám egyúttal reményt is adó, ha a végkifejletet nézzük. A kötet egyaránt szól a gyászról, önmagunk megtalálásáról és elfogadásáról, illetve arról, hogy mit jelentett homoszexuálisnak lenni a kilencvenes évek Amerikájában. Mindegyik könyvbeli karakternek megvan a maga jól kidolgozott története, elevenek, emberközeliek. A felvázolt szituáció folytán a regény alig burkolt társadalomkritikát is megfogalmaz, görbe tükröt állít még azok elé is, akiket elvileg nem zavarnak a melegek.

Összetett üzenete miatt tévedés ezt a könyvet kizárólag ifjúsági regényként bekategorizálni, bátran ajánljuk felnőtteknek is. Igaz, hogy nagyon kényes a téma, mégis talán még azt is megkockáztatnánk, hogy olyan olvasónak is segíthet a helyzetet más szemszögből látni, aki eddig idegenkedett a melegektől. A kötetből 2018-ban Chloë Grace Moretz főszereplésével film is készült, mely elnyerte a Sundance Filmfesztivál fődíját is.

A recenziós példányért köszönet az Athenaeum Kiadónak!

Hozzászólások