Borzongató magyar valóság rövid novellákban Rényi Ádám legújabb kötetében!
Vajon mi történik ha egy közismert influencerpár szakít? Hogy kezeljük azt a helyzetet, ha a házunkra még életünkben kihelyeznek egy emléktáblát? Vagy éppen mit tehet egy tanárnő, ha hirtelen láthatatlanná válik? Mindezen abszurd helyzetekre választ kaphatunk Rényi Ádám legújabb, Osztálytalálkozó és más mesék inkább felnőtteknek című könyvéből!
A kötet harminc rövid novellát tartalmaz, amik között vegyesen vannak olyanok, amiknek a végén egy jót nevethetünk és olyanok, amik megborzongatnak.
Az író egy pillanatig sem hagyja lankadni a figyelmünket: minden egyes alkalommal, mikor már éppen kényelmesen belehelyezkednénk egy-egy történetbe szabályosan kirántja a lábunk alól a talajt és egy pillanat alatt a feje tetejére állítja az egészet. Írásaival Örkény egyperceseit idézi, hasonló ritmusban és rafináltsággal hoz ki egy látszólag hétköznapi, ártatlan szituációból, valami egészen egyedi és meglepő dolgot.
Főhősei azonban átlagemberek, olyanok, amilyenek mi is vagyunk sokszor: önzők, szeretetre vágyók, meggondolatlanok. A helyszín is ismerős lehet, ugyanis az nem más, mint a keserédes valóságunk. Az összes novella valamilyen friss, életszerű témát érint, így nagyon egyszerűen beleképzelhetjük magunkat az adott szituációkba, függetlenül attól, hogy végül mennyire abszurd lesz a végkifejlet.
A kötetből több írást is ki tudnánk emelni, ami nagyon megragadott minket, ilyen volt például a Jelentéktelen eset, az Összeesküvés, a Vértanú vagy éppen a legmegdöbbentőbb, a Mosoly.
A Jelentéktelen eset főszereplője Zsigmond, aki meglehetősen ingerszegényen éli az életét: reggel elmegy dolgozni, este hazamegy, lefekszik, majd másnap ugyanezt kezdi elölről. Ám egy nap úgy dönt, hogy eléri, hogy felfigyeljenek rá, mégpedig úgy, hogy öngyilkos lesz. Kísérlete azonban nem várt befejezéssel zárul, ami végre visszaadja a hitét az életben, csakhogy, ahogy azt az írótól megszokhattuk, ekkor következik be az a csavar, ami végleg megváltoztatja a dolgokat. A novella hatására az olvasó átértékeli kicsit az életét és rájön, hogy amit eddig olyan fontosnak tartott az lehet, valójában nem is olyan lényeges.
Az Összeesküvés című novella egyszerre tragikus és komikus. Főszereplőnk Áts Ottó főhadnagy, aki éppen egy ukrán bűnszervezet után nyomoz. A bűnözők folyamatosan fenyegetik az embereket, Többek között az ügyükön dolgozó rendőröket, így a főhadnagy is kapott már több fenyegető telefont. Ennek megfelelően az idegei meglehetősen megterheltek, a biztonság kedvéért napjában többször hazatelefonál feleségéhez és lányához, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben van velük. Egy nap azonban egyáltalán nem éri el sem őket, sem a közelükben lakó egyik legjobb barátját, így a félelemtől hajtva felfegyverkezve hazarohan, ahol aztán nem várt meglepetésbe botlik…
Jogállamban élünk, senki nem követelheti öntől a halálát, csak ajánlhatjuk.
A Vértanúban egy meglehetősen abszurd helyzetben találhatjuk magunkat. Dr. Kozák Imre nyugalmazott főorvos egy nap arra eszmél, hogy emléktáblát helyeznek el a házára. Az ő tiszteletére. Igyekszik megakadályozni a dolgot, hiszen még életben van, azonban ehhez az önkormányzatnak is lesz egy-két szava…
A Mosoly pedig talán az egyik legnagyobbat ütő novella az egész kötetben. Az olvasó – miután realizálódik neki a helyzet – azt sem tudja eldönteni, hogy mit érezzen: borzongjon, hitetlenkedjen vagy inkább szomorú legyen? Ebben az írásban is megmutatkozik az egész kötetre jellemző írói zsenialitás: Egy egyszerű, ártatlan szituáció után kapunk hirtelen egy olyan lezárást, hogy borsódzik a hátunk.
Főszereplőnk Sonnenbaum Kálmánné Alizka és férje egy bérházi lakásban töltik nyugdíjas éveiket. A férj korábban preparátorként dolgozott, ám egy idő után annyira leromlott az egészségügyi állapota, hogy végül a felesége vette át tőle az üzletet, aki néhanapján még ma is elvállal egy-egy megbízást. Egy nap egy fiatalember csönget be hozzájuk egy zsákkal, hogy egy róka kipreparálását kérje, amit az asszony végül el is vállal.
Tulajdonképpen ennyi maga a történet és talán elsőre nem is hangzik túl izgalmasnak, ám ha az ember elolvassa az utolsó két mondatot az összes addig történt dolog más értelmet nyer és egyesült erővel vágja a padlóhoz az olvasót.
– Mi van a zsákban fiatalember? – kérdezte Alizka.
– Róka, kezicsókolom – töltötte meg a látogató hangja az udvart.
Szót kell még ejtenünk a borítóról is, amely egyszerre letisztult és a sarokban látható rókával, pont az előbb említett novellára reflektál. A mi érdeklődésünket is legelőször ez keltette fel, minimalizmusával és letisztultságával. A 21. Század Kiadótól már megszokhattuk azt, hogy kiemelten odafigyelnek a beltartalom mellett a külcsínre is és ez ezen a köteten is meglátszik, amelynek borítója egyszerűségében figyelemfelkeltő.
Összességében tehát elmondható, hogy Rényi Ádám Osztálytalálkozó és más mesék inkább felnőtteknek című novelláskötete valami olyat ad a mai magyar kortárs irodalomnak, amire már nagyon nagy szükség volt, és írásaiban élethűen idézi meg a nagy elődök stílusát.
A recenziós példányért hatalmas köszönet a 21. Század Kiadónak!