Könyvek

Borsa Brown – Maffia trilógia

Borsa Brown egy álnéven publikáló magyar írónő. A maffia trilógiában (A maffia ágyában, A maffia ölelésében, A maffia szívében) eredetileg a főszereplő nő, Suzanne Roberts szemszögéből olvashatjuk a történéseket, ám a nagy népszerűségnek köszönhetően kiadtak egy bővített kiadást, amibe már a férfi, tehát Massimo Borelli gondolatai is belekerültek. 

,,Szerintem azoknak az embereknek vannak a legnagyobb belső harcaik, akik kívülről sziklaszilárdnak tűnnek.”

Suzanne gondtalanul habzsolja az életet Anglia nyüzsgő belsejében. Van egy jól fizető állása, saját lakása és igen jó kapcsolatot ápol több férfival, na meg nem utolsó sorban ott a legjobb barátnője, akivel mindent megbeszélhet. Kell ennél több? Nos, neki több jutott, ugyanis egy véletlen baleset folytán össze találkozik a sikeres olasz ügyvéddel. Természetesen hamar nagy szenvedély alakul ki kettejük között és öröm mámorban úsznak. Ám ekkor Massimo, honvágya és rengeteg elintézni valója miatt úgy dönt, hazautazik Palermóba, ami Szicíliában található. A szerelmesek nem tudják, de nem is akarják elengedni egymást, így kétség sem fér ahhoz, hogy Suzanne is vele tart főleg, hogy úgy hiszi csak pár napról van szó, ám Massimonak más tervei vannak. Telnek a napok és Suzanne nem érti miért húzódik el ennyire Palermói kiruccanásuk. Egyre gyanakvóbbá válik, úgy érzi titkolnak előle valamit és nem is jár messze az igazságtól. Hamarosan kiderül, hogy a Borelli név nem csak egy jómódú, ügyvéd családot takar, hanem maffiózókat, akiknek több vér tapad a kezükhöz, mint tinta.

A könyv rengeteg erotikát, szerelmet, kalandot, gyűlöletet, no meg persze még több erotikát tartalmaz. A történet kissé elcsépelt, szinte már klisé, hogyan lehet mégis sikeres? A válasz Borsa Brown írói hozzáértésében rejlik, kiváltképp a túlfűtött jeleneteknél. Ha végig olvassuk mind a három kötetet, akkor déjá vu érzésünk lehet, ugyanis itt-ott igencsak hajaz A szürke ötven árnyalata című könyvre. Ugyan a két főszereplő nő karaktere teljes mértékben eltér, ami közös, hogy mindketten egy szempillantás alatt a gazdagok világában találják magukat. A férfi karakterekben felfedezhetünk némi hasonlóságot, ám ami igazán megegyezik, az a sok erotika és erőszak. A szexualitás nem úgy jelenik meg, mint A szürke ötven árnyalatában itt semmiképpen sem beszélhetünk kötözésről és fegyelmezésről, valamint dominanciáról és alávetettségről. Itt az erőszak külön nyilvánul meg, de valamilyen szinten még is kötődik a szexhez.

Tehát ami negatívumként szolgál, hogy az ilyen könyvek megerősítik a fiatal nőkben, a Massimo Borelli és Christian Grey fajta férfiak utáni vágyat, úgy gondolva, hogy ez normális, holott egyik sem nevezhető annak.

Az első kiadás borítója, sokkal jobban sikerült, letisztultabb és titokzatosabb, míg a második kiadás inkább hasonlít egy film plakátjára, mint egy könyv borítójára.

Nektek mi a véleményetek a könyvről és mit gondoltok az efféle kapcsolatokról?

Hozzászólások